27.Fejezet/Oh,no!/

Sziasztok drága egyetlenjeim.
Meghoztam az új részt.
Legutóbb azért volt dupla rész mert jó pár héten keresztül nem volt friss fejezet. A pipákat köszönöm ez utal is. Kellemes Ünnepeket mindenkinek!
Jó olvasást!
Puszaaa
Fanni

*Emma* 

El sem hiszem még mindig. Menyasszony vagyok. Méghozzá Liamé. Ezt sose mertem volna gondolni. A többiek boldogan fogadták az egészet, de a directionerek már nem lelkesedtek annyira. De ez a mi dolgunk, elhiszem hogy szeretik Liamet de a magán életéhez már semmi közük. Liam elég nagyfiú már hogy el tudja dönteni hogy mit akar és mit sem. Ez a kiborulásom most annak köszönhető hogy a közösségi oldalaimon csöppet sem kedves üzenetek fogadtak. Eddig is megszoktam már őket, hisz volt alkalmam már a Niallel való kapcsolatom idején megtudni hogy egyes emberek totálisan idióták. Hogy lehet képes valaki megfenyegetni egy másik embert, azzal hogy szakítson a párjával mert különben megvernek meg ilyenek... Viccesnek is lehet találni mert Liam mióta megkérte a kezem,csakis testőri jelenlétben léphetek utcára..vagy ha ő is velem van. Kezdek kicsit megfulladni már. Minden embernek szüksége van egy kis magányra. Legalábbis én úgy vélem. De lehet hogy csak én tévedek. Mosollyal az arcomon ébredtem fel. Nagyot ásítva ültem fel az ágyba. A mellettem lévő hely üres volt és hideg. Ezek szerint Liam el ment már a stúdióba. Éjjel nappal dolgoznak mostanság. Úgy érzem hogy kutyaként bánnak velük. Egy folytában hajszolják őket. Paulnak ezt meg is említettem a minap. Szerinte addig kell ütni a vasat amíg meleg. Megértem én hogy fontos a munka és hogy több millió rajongó várja őket világszerte....csak kevés időt van itthon. Szerencsémre Naomi és az öcséim itt vannak nekem. Alig tudom elhinni is. Ja és azt még nem is említettem hogy az esküvőt hol tartjuk...Elhatároztam hogy Olasz országban lesz. Pontosabban Veronában. Az ötlet mindenkinek tetszett szerencsémre. Liam azt mondta neki mindegy csak azt szeretné hogy én boldog legyek a nagy napon. Életem legszebb napja lesz mikor kimondom az ,,igen-t" a másik meg az lesz amikor életet adok a babánknak. Mióta tudom hogy Liam boldog a pici miatt én sem szomorkodom. Lehet hogy kicsit fiatalok vagyunk még szülőknek de elég nagyok vagyunk már hogy gondoskodni tudjunk róla. Kétségem sincsen afelől hogy ne tudnánk megoldani. Két érett felnőtt vagyunk. Akik szeretik egymást..és ez mindennél fontosabb. A baba egy boldog, szeretet teljes családban fog felnőni. A nevek kapcsán elég sokat gondolkoztunk. Nem igazán tudjuk hogy milyen név illene a picihez. A vizsgálatok kimutatták hogy fiúnk lesz. A srácok ennek nagyon örültek. Elmondásuk szerint akkor is ilyen boldogok lennének ha kislány lenne...aha csak ezt nem igazán veszem be. Szinte naponta kapok ajándékba baba ruhákat. Az egyik legbizarrabb az egy kék ruhára nyomtatott kép Zaynről. Hát igen..ráadásul dedikálta is. Nem is Zayn lenne.. A pici várhatóan  márciusban szándékozik megszületni. Az esküvő pár hét múlva kerül megrendezésre. Anyukám és Karen mindent megszervezett. A ruhámat Eleanor rendezi mivel az ő véleménye szerint amit én kinéztem az vén kisasszonyos. Ő a profi ruhák terén nem pedig én. Bár tudom hogy Liamnek egy rongyos melegítőben és egy kinyúlt fakó pólóban is tetszenék. De hát ő Liam Payne..a One Direction nagy sztárja. Gyönyörűnek kell legyek mellette, mert lesi fotósok hada lesz ott hogy megörökítsék a nagy pillanatot. Ezért komoly biztonsági rendszer lesz kialakítva. Lesz egy álnàsznép akik legelöl fognak menni..rossz irányba. Engem bevallom nem igazán hoz lázba az egész buli. Nekem csak az számít hogy hivatalosan is Liamhez tartozhassak. Nekem csak ő számit. Nem hittem volna hogy egy nap találok két olyan embert is, akiért az életemet is képes lennék eldobni. Már pedig én megtaláltam őket. Nehéz volt köztük választani de a sors fintora-e vagy sem..de Liam lett a befutó. Mert úgy érzem hogy ő az igazi. Nem is kívánhattam volna nála jobbat. Ez most elég nyálasnak hangzik még tőlem is. De ezt rá tudom fogni a hormonjaimra.
A fejemben elhatároztam a mai programokat. Meglátogatom kicsit Liamet aztán elmegyek bevásárolni. De ez a tervem kétlem hogy sikerülne, mivel reggelizés közben erős fájdalmat érzek a hasamban. Johnnak -a személyes börtön őrömnek- kiabálva egyet, indultam meg a kijárat felé. Felkaptam a mobilomat amit a kezemben fogtam. Épp hogy a kocsihoz értünk a semmiből Naomi bukkant fel. Rögtön a hátsó ülésre fektetek be. Az idő érzékem nem valami jó ezért nem igazán tudtam megsaccolni hogy mennyi időbe telt míg a kórházba értünk. Egy toló kocsiba ültetek és percek múlva már egy fehér színű vizsgálóban feküdtem egy lepedővel leterített asztalon. A hasamban még mindig fájdalmat éreztem. Az ajtó hirtelen kicsapódott és kedvesem riadt tekintettel szelte át a teret. A kezemet megfogva csókolt meg. A tekintetéből látszott hogy fél, ahogyan én is.
-Minden rendben lesz.-sutogtta a fülembe. Egy kosza könnycsepp gördült végig az arcomon. Féltem nagyon a babánkat.
-Nem akarom elveszíteni.-suttogtam de Liam meghallotta és a kezemet megszorította.
-Nem fogjuk! Ígérem!- puszilta meg a kéz fejemet. Egy idősebb orvos jelent meg, aki pár vizsgálatot végzet el rajtam. Liamet addig kiküldte a váró terembe. Lemerem fogadni hogy az egész banda odakint lehet. Idegesen fészkelődni kezdtem. Nem szeretem a kórházakat. Valakinek a tér iszony a heppje..nekem a kórház. Egyszerűen irtózom még ha csak látogatóba megyek is. Előre félek mikor majd a szüléskor kell bejönnöm. Ha Liam nem fog velem bejönni akkor nem leszek hajlandó neki kezdeni szülni. Tudom hogy be fog jönni, de jól esik a nyafogás. Liam és a doktor egyszerre lépet be az ajtón.
-Az a helyzet hogy Ms Read nem igazán bírja az olajos ételeket. Ez megviselte a gyomrát csak. Nyugalom a babának semmi köze ehhez.-mosolygott ránk. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.-Azt ajánlom hogy kerülje az olajos ételeket Ms Read.-folytatta de közbe vágtam.
-Mrs Payne,kérem.-mondtam és az orvos szem látomást vette a lapot. Rá néztem Liamre,hogy mit szól a név használatomra, az arcán egy hatalmas büszke vigyor terült szét. Pár hét és hivatalosan is használhatom a nevet.-Akkor haza mehetek igaz?-kérdeztem reménykedve.
-Hát persze. Viszont látásra!-köszönt az orvos és kilépett a helységből. Liam segített felkelni aztán kézen fogva kisétáltunk mi is.
Jól sejtettem hogy az egész banda a váróban ült. Naomi rögtön a nyakamba borult, ahogy a többiek is körém gyűltek.
-Minden rendben van!-nyugtattam őket mosolyogva. A megkönnyebülés látszodott az arc vonásaikból.-Mehetünk?-néztem rá Liamre.
-Nekünk még be kell fejeznünk az albumra pár számot. Addig te is jössz velem. Ha végeztünk akkor meg haza megyünk.-magyarázta. Bólintottam és engedelmesen viselkedtem. Liam szabad napot adott mára Johnnak. A stúdióban szerintem halálra fogom magamat unni. Valahogy nem köt le az egész. Legtöbbször a kanapén elalszok.
Ismét unatkozva néztem ki a fejemből, a srácok odabent énekelték fel az egyik új szerzeményüket, amit le sem tagadhatnának hogy ők írták  és hogy pasiból vannak. Little black dress....Nem mondok semmit a kreativitásukra. Maga a szám szövege és dallama is nagyon jó.
Elhatároztam hogy az épületen belül sétálni indulok. A rengeteg albumokon a falon kicsit sem csodálkoztam. Pár perc múlva egy ismerős hang csapta meg a fülemet, miközben a nevemet kiabálta. Nem válaszoltam neki semmit sem. Csendben bámultam az egyik lemez borítóját.
-Emma süket vagy?-kérdezte nevetve. A fejemet felé fordítva pislogtam rá bambán.
-Nem...csak elbámultam.-motyogtam leszegezett fejel. Az egyik karjával magához húzott és megölelt. Jól esik az ölelése most is..úgy mint régen. Mikor össze bújva feküdtünk az ágyon vagy a kanapén. A szokásos parfümjének az illata felmászott az orromba és az agyamat kicsit elhomályosította. Olyan gondolatok és érzések szabadultak fel bennem, aminek nem lett volna szabad. Ezt le is kell küzdenem magamba. Talán ezért is akarom az esküvőt annyira hogy ilyenek az eszembe se jussanak. Liamhez tartozok nem Niallhez.
Fogalmam sincs hogy hogyan történhetett de Niall a falnak nyomott és óvatosan megcsókolt. Nem tudtam uralkodni a testem felett..egyszerűen elvesztettem az irányítást. Az eszem üvöltötte hogy ne tegyem, de vissza csókoltam. Belső énem képen köpte volna magát. Sose csókolt még így meg azelőtt amíg együtt voltunk..A legrosszabb az egészben hogy élveztem. Végül sikerült vissza szereznem az uralmamat és Niallt el löktem magamtól. Rádöbbentem hogy mit tettem, ezért tenyeremet a szám elé helyeztem és a fal mentén a földre csúsztam.
-Emma...én sajnálom..nem ezt akartam..-magyarázta szinte hadarva. Felnéztem a kékek vírító szemeibe és megláttam a tekintetében a bűntudatot.
-Nem csak a te hibád Niall.-sóhajtottam. Leült mellém és mindketten magunk elé bámultunk.
-Ma megijesztettél ugye tudod?-kérdezte. Nem mertem rá nézni.-Még valahogy nem készültem fel rá hogy...hogy...-dadogta és elcsuklott a hangja. A fonál most szakadt el nála mert sírt. Sosem láttam még sírni. Nem is igazán szokott,vagy csak én nem vettem észre. Fejével a gömbölyödő hasam felé bökött. A gyűrűs kezemet a zsebembe dugtam, hogy legalább az ne gyötörje. Nem lépet még túl rajtam. Igyekezet keménynek látszodni de csak álca volt. Odabent szenved...méghozzá miattam. Borzalmas egy ember vagyok. Mind kettejüket csak kínozni tudom. Niall volt az egyetlen aki nem örül a baba érkezése miatt. Az esküvőről nem is beszélve...
-Niall én nem értelek..miattam sírsz itt..neked ott van Demi,a barátnőd. Nekem Liam,a vőlegényem és a gyerekem apja. Szeretem őt és nem fogom elhagyni.-hadartam. Bevallom Niall ez utáni vallomása kicsit sokkolt.
-Sose szerettem úgy Demit...ő csak egy barátom akit Paul elő vett hogy legyen a kamu barátnőm. Nem járunk...Paul szerint szánalmasan festettem ahogy utánad siránkozok és megkérte Demit a szerepre. Eleinte húzta az orrát de aztán belement.- a mondandója végén keservesen felnevetett. Most már értem Niall mondatát amit azon az estén mondott a sikátorban. Nem önszántamból vagyok vele... Elegem van Paulból, nem tudom mit gondol magáról de már nagyon kezd betelni a pohár. Mit gondol hogy úgy oldja meg a gondokat hogy kerít egy lányt akit megkér hogy legyen Niall Horan kamu barátnője. Ez mind ismét ki miatt van? Hát persze hogy miattam. El sem kellet volna menjek abba a vacak táborba. Paul abban biztos lehet hogy amit tőlem kap azt nem teszi zsebre...arra mérget vehet.

26.Fejezet /Marry Me?/

Sziasztok drága egyetlenjeim!
Tádám itt a 26. fejezet is.
Remélem tetszeni fog.
Még nem tudom pontosan hogy hány rész lesz, ahogy sikerül egy egy rész megírása. Elsietni nem szeretném azt tudom. De majd értesítelek titeket.
Jó olvasást!
Puszaaa
Fanni

*Liam*

Unottan ültem Paul irodájában  már röpke fél órája. Muszáj neki elmondanom a hírt, mi szerint apa leszek. Tudom furán hangzik egy húsz éves srác szájából. Még én sem tudtam igazán felfogni. Gondolom felmerült már bennetek a kérdés, hogy az apa szerepemet hogyan fogom hozzá igazgatni a popsztár világomhoz. Ez nem kérdéses hogy melyiket választom. Természetes hogy a kisbabámat és Emmát. Nem fogom magukra hagyni őket. Kedvesemnek nagy szüksége lesz rám. Ahogy már most is az van, csak nem meri hangosan kimondani. Pedig látom a szemeiből. Rettentő boldog vagyok ennek a kis embernek az érkezése miatt. Igaz váratlanul ért minket de az nem gond. Ketten mindent megoldunk. Ja és a barátaink is mellettünk állnak. Ez megnyugtat. Anyukámnak még valahogy nem említettem. Nem telefon téma, ennyi az egész. Majd nemsokára család látogatást tartok úgy is. Még nem is mutattam be nekik Emmát sem. De mire megyünk már a menyasszonyomként szeretném a szüleimmel ismertetni. Egy hónap kevésnek látszódhat annak hogy az ember felnőjön, de nekem sikerült. Nem mintha eddig nem lettem volna érett gondolkodású, de most nőttem fel igazán. Családot akarok és nyugalmat. Bele fáradtam az örökös utazásba és rohangálásba. Eleget láttam a nagy világból. Ideje egy kicsit piheni is. Az életet egy kicsit le kell lassítsam úgy érzem. Szorongva ültem a kényelmes bőr széken miközben Paul telefonált. Gyorsíthatna a tempón mert még ezer dolgom van. Még elő kell készítsem az estéhez szükséges dolgokat. Gondolom most értetlenül néztek hogy már meg miről beszélek. Hát úgy érzem eljött az a nap mikor is megkérem a tündéri barátnőm kezét. Elképzeléseim szerint elviszem egy romantikus vacsorára egy étterembe, amit estére kibérelnék. Majd utána még kitalálom mi legyen. Talán egy kis séta, aztán a Temze partjánál teszem fel a nagy kérdést. Paul végre letette azt a nyavalyás készüléket.
-Mond csak Liam mit szeretnél?-kérdezte miközben az ujjaival dobolt a gesztenye fa asztalon. A torkom megköszörültem és szóra nyitottam a számat.
-Paul azt szeretném közölni veled hogy....tudod hogy Emmával jó ideje együtt vagyunk.-motyogtam bátortalanul.
-Igen és boldogok vagytok nem? Ugye nem szakítani akartok?-hadarta gyorsan.
-Nem dehogy akarunk szakítani.-vágtam közbe mielőtt még több kérdést vág a fejemhez.
-Akkor nem értelek.-rázta a fejét. Nagyot sóhajtottam és elhatároztam hogy kibököm egyszerűen.
-Meg szeretném kérni a kezét.- szemeimet lehunytam és arra vártam hogy egy taslival jutalmaz emiatt. De nem! Meglepetésemre csendben ült.
-Nem rossz ötlet. Csak az újságok nehogy találgassanak hogy esetleg egy Payne baba lesz. Az emberek könnyen kombinálnak.- sorolta Paul a tényeket amikbe totál bele trafált. A lélegzetem is megállt egy pillanatra.
-Ez nem pletyka lenne.-köhintettem. Néma csend telepedet a helyiségre. Az óra ketyegése hallatszót és a közlekedés zaja az utcáról. Paul mint egy örült kezdett el nevetni. Kezeivel az asztalt és a combját ütögette. A feje olyan volt mint a cseresznye paprika. Mintha az év viccét meséltem volna épp neki. Vártam amíg lenyugszik és rá jön hogy komolyan mondtam. Ez a  cselekmény kb két percig tartott neki.
-Te Liam most ezt komolyan mondtad?-kérdezte a szemeit törölgetve. A fejemmel biccentettem csak. A szemei elkerekedtek a hallottak miatt.- Nem gondoltam hogy neked lesz először gyereked a bandából. Hisz téged felelősség teljes fiúnak ismerlek. Azt gondoltam hogy óvatos és elő vigyázatos vagy.-csóválta a fejét. De mit tudna csinálni? Már semmit sem tehet. A szája szögletében egy mosoly bujkált amit igyekezett elfojtani.- Én titkon azt reméltem hogy Harrynek lesz előbb. Annyi egy éjszakás kapcsolata volt neki. Arra gondoltam hogy egyszer beállít hozzá egy lány nagy hassal.-nevetett. Belőlem is kitört a nevetés ahogy elképzeltem göndör barátom arcát amint elé állna egy volt partnere. Szerintem sokkot kapna amilyen gyerek még. Persze Naomi nem nézné valami jó szemmel az biztos.
-Ez van Paul. Azt hiszem felnőttem.-vontam vállat. Tájékoztattam minden tervemről. Nem igazán tetszett neki az egész,mert látszott rajta. De amint már említettem tehetetlen. Nem tud mivel vissza vágni. Nincs egyetlen indoka sem. Paul most azt a szokásos ,,apa" szerepet vette magára aki vigyáz az öt idétlen mostoha fiára. 
-Hát Liam, gratulálok nektek. De gondold át hogy mi a fontos dolog a számodra és úgy dönts. Ha kiszállsz a bandából akkor nem csak a te karriered fucssol be majd. Gondolj bele hogy a többiek már nem az a One Direction lesznek mint voltak. Hiányozni fogsz nekik a bandából. Nagyon szépen kérlek gondold át!-kérlelt Paul.
-Nem örökre szállnák ki,csak egy kis időre.-dünnyögtem magam elé nézve. Paul nem reagált rá semmit mert a telefonja ismét megszólalt. Elköszöntem aztán elindultam az esti ügyekhez lefoglalni a helyeket.
Amilyen mázlisa vagyok, amint oda értem egy helyre már egészen más tervez eszeltem ki. Azt akarom hogy felehetetlen legyen ez az este mindegyikünknek. Emlékezni szeretnék rá és majd az unokáimnak is elmesélni hogy hogyan kérte meg Liam nagypapa Emma nagymama kezét. Amíg ez a gondolat átfutott az agyamon addig nevettem egyet. Sikerült lefoglalnom egy hajót a Temze partján. Persze néha a hírnevem miatt bármit elérhetek. Nem mindig használom ki, csak szükség esetén.ű Mint a mostani alkalom. A díszletet rá bízom az alkalmazottakra. Kikötöttem hogy mese szerűnek kell lennie viszont.

****

-Liam hol vagyunk?-kérdezte Emma. A szemeit bekötöttem egy kendővel hogy véletlenül se tudjon leskelődni. Ki segítettem a limuzinból és elindultam vele a hajó irányába.
-Mindjárt megtudod!-nevettem. A derekánál fogva megemeltem míg segítettem a fedélzetre jutást. Amint a lábai biztonságosan a földre értek, a kendőt egy mozdulattal leszedtem. Egy pillanatra ledöbbenve állt. A szája felfelé kerekedet és hó fehér fogai is elő bukkantak.
-Liam...ez..ez..-dadogott.
-Tetszik?-kérdeztem mikor hátulról átöleltem. Egy csókot is nyomtam a hajába.
-Gyönyörű!- felelte édesen. Már  most tudom hogy megérte. Kézen fogva az asztalhoz vezettem. Ki húztam neki a széket, úriember módjára. Emma ajkai közül halk kuncogás szökőt ki. Leültem én is a vele szemközti székre. A pincér lassan megjelent és egy egy pohár pezsgőt helyezett le elénk. Emma szemében riadtságot véltem felfedezni.
-Mi a baj?-kérdeztem aggódva.
-Nem ihatok alkoholt ahogy te sem.-dorgált le.
-Tudom és épp ezért gyerek pezsgőt kértem.-nevettem. Látszót rajta hogy megkönnyebbült. Nem értem hogy gondolhatta azt hogy szeszes italt merek neki adni. A másik meg hogy én igyak alkoholt. Nevetséges! De csak félti a babát és engem is. Semmi rosszat nem csinált ezzel. A vacsorát lassan kihozták, amit jó ízűen fogyasztottunk el. A zenészek halk kellemes zenét játszottak. Rengeteget nevettünk és jól éreztük magunkat. Még a desszert előtt fel akartam tenni a kérdést. Össze szedve minden bátorságomat,kezdtem el beszélni.
-Emma én nagyon sokat gondolkodtam mostanában. Kettőnkön. Elmeséltem ma mindent Paulnak. Nem ellenzi egyáltalán. A babát is elmondtam. Neki muszáj volt. Na mindegy. Én mindig is akartam egy olyan családot amilyen az enyém is.  Most egy sajátot szeretnék alapítani.-hadartam.
-Ez nemsokára valóra is fog válni.-nevetett. Elmosolyodtam én is.
-Bevallom nem igazán tudom hogy ezt hogyan mondjam ki. Mivel csak hablatyolok itt mint egy örült idióta ezért megpróbálom okosan és szépen kimondani. Emma Read tud hogy bármi is történik bárhol is vagyunk, mindig is téged foglak az életemnél is jobban szeretni. Sose éreztem még így senki iránt mint  irántad.-ejtettem tisztán a szavakat. A szemeiből egy két könnycsepp bukkant ki. Letérdeltem mellé és az egyik kezét megfogtam. A másik kezemmel elő vettem a gyűrűs dobozt.-Emma Read, megtisztelnél azzal hogy hozzám jössz?-kérdeztem és felpattintottam a doboz fedelét. Úgy látszót hogy elsírja magát és hogy ledöbbent.
-Persze hogy igen-nevetett. Felhúztam  az ujjára a gyémánt gyűrűt,aztán megcsókoltam. Felsegítettem a székről aztán táncolni kezdtünk a zene ritmusára.
Tudom hogy ez az eddigi életem legboldogabb estélye.

25.Fejezet / Strong bane /

Sziasztok drága egyetlenjeim!
Itt az új rész.
Köszönöm a pipákat és a komikat.
Jó olvasást!
Puszaaa
Fanni

*Emma*

Idegesen nyúltam a kilincs után hogy az esőben várakozó barátainkat be engedjem a meleg otthonunkba. Ma este jött el az idő hogy tudassuk a többiekkel is a jó hírt. 1 hónap telt el hogy elárultam Liamnek is. Az említett személy pedig örökösen körülöttem forgott és vigyázott rám. Még a terhességem legelső szakaszában el lát minden égi jóval akkor mi lesz a vége felé? Persze ez nem panaszkodásnak szántam; nehogy valaki félre értsen. Jól esik a törődése. Csak kicsit úgy érzem megfújt.
Mosolyogva üdvözöltem mindenkit és egyenként átöleltem őket. Talán Niallnél egy kicsit többet időztem mint kellet volna. De nem látszott rajta hogy zavarta volna.  Naomi cinkosan rám kacsintott amikor az asztalhoz ültünk. Niall reakciója miatt vagyok ideges a legjobban. Pedig neki semmi köze hozzá, mert ránk tartozik Liammel csak. Liam megszorította a kezem az asztal alatt. Az ujjainkat össze fontuk és kézfejemen körözött a hüvelyk ujjával. Mindenki neki látott az evésnek. Laza csevegés folytatott mindenki és a hangulat is jó volt. Ahogy közeledet a desszert feltálalása, annál jobban nőt bennem a feszültség is. Azt találtuk ki drága barátommal hogy a tortára rá lesz írva hogy terhes vagyok. Tudom egy kicsit túlzás de ennél jobbat nem tudtunk. Ahányszor rá néztem a velem szemben ülő szőke hajú srácra a szívem annyiszor szorult el. A szemeiben nem láttam csillogást egyáltalán. Valami bántja odabent tudom. A fájdalma oka pedig nem más mint én vagyok. Szívem szerint klónoznám magam hogy vele is lehessek. De ez lehetetlen. Micsoda hülyeségeket beszélek itt össze vissza. Én Liamhez tartozom már és az ő gyerekét hordom a szívem alatt. Niallnek tovább kell lépnie és nem sajnátathassa tovább magát. Legalábbis ne előttem. A tányéromon lévő ételt piszkálgattam a villával. Össze fogom törni a szívét ismét, de Demi itt van és itt lesz neki hogy megvigasztalja majd. Oldalra pillantottam és egy mogyoró barna szempár figyelt rám aggódva. Közel hajolt hozzám és egy puszit nyomot az arcomra.
- Ne törődj vele, a többiek boldogok lesznek higgy nekem.- súgta a fülembe. Az egész testem liba bőrös lett. A lehelete súrolta az arcomat. Azokban a mogyoró barna szemekben meg valóságosan elveszek. Mindig tudja hogy hogyan terelje el a gondolataimat. Zayn és Louis valami viccet meséltek de nem igazán figyeltem oda. A vacsora elfogyasztása után átvonultak a többiek a nappaliba amíg én a tányérokat össze szedtem. Azonban nem voltam egyedül a konyhában. Niall toporgott az ajtóban idegesen. Halványan rá mosolyogtam majd a tányérokat a mosogató gépbe helyeztem. Érdeklődve figyelte a mozdulataimat. 
- Minden rendben van Niall?-kérdeztem bátran. Vállat vont és biccentet egyet a fejével. Kérdőn pislogtam rá mert nen egészen tűnt úgy mintha jól lett volna. Megköszörülte a torkát és számomra egy elég kínos kérdést tett fel.
-Ugye nem azért vagyunk mi mind itt hogy csak simán vacsorázunk?-kérdezte én pedig lefagytam. Valószínű észre vette rajtam hogy ideges vagyok. A fejemet hajszálnyira megráztam.- Valahogy sejtettem.-sóhajtott keservesen. A látványától a szemem könnyekkel telt meg. Elfordultam hogy véletlenül se lássa meg.-Megkérte a kezedet,igaz? Erős vagyok el tudom viselni.-motyogta.
-Dehogy kérte meg a kezem. Butaságokat beszélsz Horan!-horkantam fel.
-Biztos? Nem akarom hogy hozzá menj Emma. Szeretlek még mindig! Én is boldoggá tudnálak tenni mint ő. Mindig csak rád gondolok és sokszor aludni se tudok. Tudom hogy ez mind nyálasan hangzik egy pasi szájából de ez az igazság. Elterveztem szinte az egész életemet de veled együtt. Azt akarom hogy majd egy nap nekem szülj édes kis babát és ne neki. Boldog életünk lehetne nekünk is.- hadarta. Nem kell mondjam hogy el sápadtam a baba említésére és az egészre. Nem érezhet így irántam. Nem helyes. Egyáltalán nem. Jobb ha helyre teszem a buksijában a dolgokat.
-Niall én Liamet szerettem. Fogad el végre. Nem bírom ezt a szerelmi háromszöget. Ha megkéri a kezem akkor természetesen igent fogok neki mondani ha tetszik ha nem. Neked ott van Demi, a barátnőd. Majd ő szülni fog neked cuki Ír babákat. Mert én valóban szülni fogok hónapok múlva, de nem neked.- hadartam és kivonultam a nappaliba. Niall pedig döbbenten állt tovább a konyhában. Leültem barátom mellé aki magához vonva átölelt. Niall pár perc múlva kijött és csatlakozót hozzánk. A tekintetével került minket és Demi mellett helyet foglalva kezdett el unottan játszani a lány hajával. Én mosolyogva hallgattam a többi négy srác sztoriját. Hülyeség volt némelyik de be kell valami vicces.  Például hogy egyszer kivasalták Harry haját, aki utána sírni kezdett. Megnéztem volna hozzá az arc kifejezését is. Perrie is mesélt kicsit Zaynről hogy milyen hisztis mikor szétmegy a haja.
-Eszünk sütit?-kérdezi Niall hirtelen. Érzem hogy direkt csinálja hogy minél elöbb elmondjuk a többieknek. Ha a közmondás igaz volna ,,ha a szemével ölni tudna.." akkor az Ír manó már alulról szagolná az ibolyát. A szememmel villámokat szórok felé de ő csak lazán vigyorog.
-Persze.-motyogom bátortalanul. Liam megszorítja a kezem biztatás képen. A gyomromban pillangók seregét érzem az idegesség miatt. Csak legyek már túl rajta. A desszertes tányérokat kiszedem a helyéről majd egy helyben toporgok. A síró görcs kerülget már komolyan. Vajon hogy fognak reagálni? Biztos ki nevetnek hogy 20 éves létemre felcsináltak. Nem ők rendesek. Ahogy Liam is mondta már vagy ezerszer , örülni fognak. 
-Hé Emma! Gyere és ne félj.-puszit bele a hajamba Liam. Kivette a hűtő szekrényből a tortát majd megindult az ebédlő felé. Megvárta amíg lerakom a többiek elé a tányérokat aztán a tortát középre rakta. Csendben leültünk és vártunk. A többiek nem nagyon figyeltek azonban mikor fel akarta vágni a tortát Harry akkor vették észre.
-Mi ez a szöveg?-kérdezte össze vont szemöldökkel. A többiek is elolvasták és szinte az álluk a padlót súrolta.
-Meglepetés!-motyogtam zavartan és éreztem hogy a vér az arcomba szökik.
-Babátok lesz? Jujjj ez annyira szuper!- sipított Perrie és Eleanor egyszerre. A srácok átölelték Liamet Niall kivételével. A lányok pedig nekem gratuláltak. Demi oldalba bökte Niallt hogy illedelmesen fejezze ki boldogságát ő is. Demi egészen aranyos lány. Jobban illik Niallhöz mint én. Felvágtuk a tortát és a srácoknak hála' az egész elfogyott. Niall arcáról semmit se tudtam leolvasni, ugyanis az arca valami furcsa maszkot öltött. Tudom hogy bántja a helyzet de majd csak megbarátkozik a gondolatai. Legalábbis nincs más választása. Az est további része gyorsan eltelt sajnos. Pedig élveztem hogy a barátainkkal tölthetek el egy estét. A hétvégére ki is találták  hogy mindegyikünk aludjon a  1D villában és csapunk egy jó kis hétvégét. Már alig várom.
Elköszöntünk a barátainktól majd  egy kis rendet varázsoltunk a konyhában és az ebédlőben egyaránt. Az esti tevékenységeket elvégezve feküdtünk el aludni. Már megszoktam hogy Liam mindig hozzám bújik, így most sem lepődtem meg. Egy puszit nyomot a hajamba, aztán mély álomba zuhantam.

24.Fejezet

Sziasztok   drága egyetlenjeim!
Meghoztam a következő részt is.
Remélem tetszeni fog nektek és erre is kaphatok kommenteket és pipákat.
Üdvözlöm az új olvasóimat is!
Köszönöm a pipákat és a kommikat.
Jó olvasást!
Puszaaaa
Fanni

*Emma*

Erősen szorítottam magamhoz a már oly hiányolt és szeretett személyt. A szemeimből pár könnycsepp szökött ki.
-Elliot!-motyogtam pityeregve öcsém nevét. Csendben szorított magához, a karjaiban tartva. A lábaim remegtek és ujjaimmal görcsösen kapaszkodtam belé. Több mint egy éve nem találkoztunk. Azt hittem hogy csak fogták magukat mind és engem leráztak. Fájt mert én kerestem őket de én nem hiányozhattam nekik annyira ha nem kerestek. Úgy emlékeztem rá mint egy kamasz kisfiúra, de egészen megváltozott. Az arcáról a kiskori kerekdedség eltűnt és szinte kész férfi lett. A pulcsija alatt az izmai szépen kirajzolodttak. Egy puszit nyomott a hajamba. Kezeit a derekamra helyezte és kicsit eltolt magától de még mindig a derekamat fogta. A tekintetét végig vezette rajtam ahogy én is végig mértem őt. Sokat nőt ugyan is már fel kell rá néznem. Apánk magasságát örökölte annyi szent. De a szemei anyánkéra ütött akár a szőke hajunk.
-Emma!-motyogta ő is.-Gyönyörű vagy, sokat változtál.-nevetett fel kínosan. A hajamba túrtam és én is kuncogtam egyet.
-El sem hiszem hogy itt állsz előttem. Nem tudom felfogni.-bújtam hozzá.
A fejemet Liamre kaptam aki a torkát megköszörülve dőlt a falnak. Mosolyogva fogtam meg Eliot kezét és léptem közelebb Liamhez.
-Liam ugye emlékszel a testvéreimre, Elliotra és Emmetre?-kérdeztem nagyot nyelve. A fejét előre biccentette válaszul.- Ő itt Eliot. Eliot ő itt a barátom..-mondtam volna de öcsém félbe szakított.
-Liam Payne. Tudom olvastam róla. Azért is döntöttem úgy hogy megkereslek.- húzott magához. A karjaimat átfontam a dereka körül. Hirtelen nem gondoltam másra csak arra hogy ismét velem van. Liam kedvesen mosolygót és egyet előre lépve nyújtotta jobb kezét Elliot felé. Öcsém illedelmesen kezet rázott vele.
-Örülök a találkozásnak!-mondta Liam.
-Számomra a megtiszteltet és!- felelte Elliot.
-Gyere beljebb-ráncigáltam a nappali felé.
-Nem szeretnék zavarni  mert tudom hogy rég nem láttátok egymást.-hadarta Liam. Megsimogatta az arcomat és elindult a lépcső felé.-Beszélgessetek csak nyugodtan.-mosolygót rám. A szívem hirtelen vad dobogásba kezdett, ugyan is tudta hogy ezzel a pimasz mosolyával megőrjít. Elliot érintése rázott vissza a jelenbe.
-Nagyon szereted igaz?-nevetett. Rá vigyorogtam és játékosan vállon bokszoltam. Tetetett sértődése felvonta az orrát.
-Hát így kell bánod a kedvenc öcsikédel?!- szipogta játékosan. Átöleltem hogy kiengeszteljem.
-Anyuék?-kérdeztem immáron a kanapén ülve. Elliot nagyokat hallgatott ami engem kicsit bosszantott. Pedig jogom van megtudni mindent ha egyszer már itt van. A tekintetem az övébe fonódot és a válaszra vártam.
-Nem tudom mennyit mondhatok el.-sóhajtott. A kíváncsiság egyre jobban piszkálta az oldalamat.
-Az egészet!-követeltem. Nagyot sóhajtva kezdet bele a mesébe.
-Szóval miután te elmentél a táborba mi szokás szerint elutaztunk Olasz országba a rokonokhoz. Minden jó volt egy bizonyos napig. Emlékszel mikor anyu egy nagy drog csempészt juttatott rács mögé? Az emberei fenyegetni kezdték anyut...apuval vissza utaztak Londonba feljelentést tenni...aztán balesetük lett ,,véletlenül''. Mi végig Rómában voltunk és mivel nem sérültek meg súlyosan így hamar vissza tértek ők is. Nem tudtunk vissza jönni, a családi fészek át települt hát Olasz országba.-sóhajtotta. Könnybe lábadt szemekkel meredtem testvéremre hogy minél több információt tudhassak meg. Tekintete üres volt miközben folyatta.- Híres lettél világ szerte hogy Niall Horan barátnője vagy. Apuék tudták hogy téged nem bánthatnak mert vigyáznak rád a srácok. De aztán felröppent a hír hogy szakítottatok és te eltűntél. Akkor nagyon féltem és a határán voltam hogy ide utazom megkeresni téged. Aztán ismét fel bukkantál mint Liam Payne barátnője. Be vallom nagyon megkönnyebbültem. Aztán ide utaztam, Naomi megadta a címet és így kerültem ide. Most pedig itt ülök és beszélek míg te sírsz.-rázta a fejét. Ujjával letörölte a nedvességet az arcomról. Magához húzott és átölelt. Fejemet a mellkasára hajtottam és beszívtam az illatát. Némi kölni és az ő illata. Valamiért nyugtatott az egész hogy itt van.-De te is mesélj hogy mi történt veled. Milyen egy pop sztárral járni, bocsi te kettővel is voltál már.-nevetett.
-Nem a hír nevük és a pénzük miatt vagyok velük nyugi.- durciztam.
-Niallel miért szakítottatok ? Ha  szabad kérdeznem.-
-Megcsalt én is őt, kihűlt a kapcsolatunk. Egy évre elmentem kicsit...fő sulira jártam rendesen és mellette táncos nő voltam. Nem vagyok rá büszke mielőtt megkérdeznéd azt is. De a pénz miatt csinálnom kellet. Liam megtalált véletlenül Harryvel és Niallel. Természetesen ide ráncigált magához. Ismét elszöktem de vissza hozott ide. Hát  össze jöttünk és boldogok vagyunk.-foglaltam össze a történetet röviden.
-Aha, örülök nektek meg minden csak..-motyogta.
-Csak?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Csak furcsa látni hogy kész felnőtt vagy már.-puszilta meg az arcomat. Az arcomra egy halvány mosoly ült ki.
Egész este beszélgetünk minden féléről. Azt a hosszú időt próbáltuk egy huzamban bepótolni. Szóba került az ő szerelmi élete is. Aztán ismét az enyémet tárgyaltuk ki. Szóba hoztuk Emmetet is és persze az egész családot. Direkt nem mondtam el neki a terhességemet mert tudom mit gondolna. Fiatal kis buta liba akit felcsináltak. De nem csak ez miatt nem árultam el , hanem mert egy kicsit babonás is vagyok. Félek hogy ha esetleg elvetélnék akkor komoly lelki traumám lenne.
-Emma jobb ha most megyek. Elég későre jár már az idő. Aludnod is kell és azt hiszem a barátod is szeretne veled lenni.-mondta. Nagyot sóhajtva tápászkodtam fel. Az ajtóig ki kísértem. Utoljára átöleltem és egy jó éjt puszit adtam neki.
-Holnap találkozunk. Jó éjt!-
-Oké! Neked is.- motyogtam és becsuktam a bejárati ajtót. A kulcsot elfordítottam a zárban aztán elindultam az emeletre. Liam az asztalnál ült és a számító gépet bújta. Ha jól láttam twitterezet. Leültem az ágyra és felhúztam a térdeimet. Jó érzés hogy nem hagyott el a családom ok nélkül és Elliotot is jó volt látni.
-Minden rendben van?-kérdezte Liam. Bólintottam és megcsókoltam. A gondolataim elkalandoztak a Liamel folytatott beszélgetésre vacsora után. A kezeit a hasamra helyezte.
-Még mindig nem tudom elhinni hogy egy kisember van ott bent.- motyogta. Vicces arc kifejezése miatt fel kacagtam.
-Pedig barátkozz meg a gondolattal édes.- feleltem.
-El kell mondani a többieknek is.-nyilatkozta ki.  Nem foglalkozva vele amit mond csak helyeseltem. Megállapodtunk benne hogy tartunk egy vacsorát ahol majd eláruljuk nekik a jó hírt. A szemeimet egyre nehezebbnek éreztem így azokat lehunyva merültem mély álomba.

23.Fejezet / What , I'm pregnant?/

Sziasztok drága egyetlenjeim!
Meghoztam az új fejezetet.
Köszönöm a pipákat és a kommenteket!
Jó olvasást!
Puszaaa
Fanni

*Emma*

Eltelt pár hét mióta a srácok ismét vissza mentek turnézni. Liam hiánya szinte az őrületbe kerget. A sok szabad időmnek köszönhetően rengeteget olvasok. Naomival ismét sok időt töltünk együtt. Filmeket nézünk és vásárolgatunk mint régen. Rengeteget mesél a Harryvel való kapcsolatáról is. Boldogok együtt, aminek nagyon örülők. Mindketten megérdemlik azt hogy boldogok legyenek.  Naomival a kanapén csevegtünk egy kis nasi társaságában. Mindig is édes szájú voltam de egy pár hete még nagyobb mennyiségű gumicukrot és csokit fogyasztok. Ez persze éles látású barátnőmnek fel is tűnt. Főleg a néha néha elő forduló rosszul létemnek. Nem igazán kerítettem neki nagy jelentőséget.

-Minden oké Emma? Elég rosszul festesz.-kérdezte aggódva. Bele néztem a tágra nyílt szemeibe.

-Persze, csak mostanában kicsit túl hajtottam magam.- legyintettem. Egyik szemöldökét felvonta és látszott rajta hogy erősen agyal valamin. Közben felkeltem hogy üdítőt hozzak be. A nappaliba tartva hirtelen hányingerem támadt. A poharak kiestek a kezemből. Naomi a csattanásra felkapta a fejét és hozzám rohant.

-Emma minden oké biztos? Menjünk be a kórházba. Kérlek!- hadarta.

-Naomi minden rendben biztos. Csak tudod milyen ügyetlen vagyok.-motyogtam. - Valószínű hogy valami influenzát kaphattam el. Kicsit el is fekszek szerintem. -hadartam. Az üveg szilánkokat feltakarítottam és elfeküdtem a kanapén.

-Ha nem tudnám Liamről hogy felelősség teljes akkor azt gondolnám esetleg terhes vagy. -motyogta. Erre a mondatára rákaptam a fejem.

-Ugyan már Naomi ne légy nevetséges, kérlek. Tutira nem vagyok várandós. Szóval hagyjuk a témát.-hadartam idegesen.  Pedig tudtam hogy van benne valami amit mond. De egyszerűen nem tudom sem magamat sem Liamet elképzelni ilyen fiatalon szülőnek. Ő nem adhatja fel a karrierjét hogy itt üljön esetleg velem babázni.

-A menzeszed megvan?-kérdezte. Az alsó ajkamba haraptam és magamban számolni kezdtem.

-A francba másfél hete késik.-motyogtam.  Naomi felpattant és a táskájából kiszedett valami fényes csomagolású eszközt.

-Tessék, ezt a tesztet csináld meg most.-mondta és a kezembe nyomta. Nagyot sóhajtva a fürdőbe vonultam. Elvégeztem a tesztet és kivártam a végeredményt. Naomi bejött és együtt néztük meg. Nem mertem hinni a szememnek. A könnyek szúrkódni kezdték a szememet. Lehetetlen, nem lehetek terhes. Egyszerűen hihetetlen. Naomi azonnal átölelt és nyugtatgatni kezdett.

-Sss...nyugi Emma. Ne sírj!-simogatta a hajamat.

-Liam el fog hagyni.-motyogtam. Azt hiszem sokkot kaphattam.

-Dehogy fog. Gondolkodj már te hülye lány. Imád téged és a babátokat is imádni fogja.- Naomi elég nevetséges mikor ezt a dorgáló hangnemet használja.

-Ne mond el neki Naomi.-súgtam rekedtes hangon.

-Hát nem is én fogom elmondani neki édesem.- felelte. Még hat hét van vissza a túrnéból, az alatt a pocakom már látszódni fog.

-Egy hét múlva jönnek haza három napra megint.- mondta és kivezetett a nappaliba.

-Nem tudom neki elmondani. Félek hogy kiabálni fog velem.- motyogtam magam elé bámulva. Kétségbe voltam esve. A lábaimat felhúztam és átöleltem őket, a fejemet meg a térdemre hajtottam.

-Nem fog kiabálni. Hát így ismered Liamet?! Jó első reakciója a megdöbbenés lesz, de aztán örülni fog neki és támogatni fog.-magyarázta.-Holnap meg elviszlek a dokihoz.-tette hozzá.

A napok rohamosan teltek. A az orvos megállapította hogy már a harmadik hétben járok. Liamnek még nem említettem mert úgy gondoltam jobb ha személyesen közlöm vele a hírt hogy apa lesz.

A mai napot egyedül töltöttem mert Naomi otthon várta Harryt. Elkészítettem Liamnek a kedvenc fogásait amit az anyukája receptjei alapján csináltam.

-Emma! Édesem megjöttem.- kiabálta az elő térből. A hangjára össze rezzentem. A lábaim remegni kezdtek és a gyomromban is pillangók ezreit éreztem. Mintha attól félnék hogy le olvassa a homlokomról hogy várandós vagyok aztán kinevetne és elfutna. Naominak igaza van, Liam felelőség teljes. Vállalja a tettei következményét mindig. Nem futna el a problémák elől. Végig simítottam a hasamon és felkeltem a kanapéról. Mosolyogva jött felém. Az ajkait az enyémekre helyezte.  A karjaiba kapott és párat forgott velem. Erősen ölelt magához, ezzel is éreztetve hogy menyire hiányoztam neki.

-Szia!-nyomtam egy puszit az arcára.

-Hm..mik ezek a finom illatok?-kérdezte játékosan. Kézen fogva a konyhába vezettem.  Leültünk és neki láttunk a vacsorának.  Ízlet neki nagyon az étel. A mosogatást szó nélkül bevállalta. A kanapén vártam hogy végezzen. Addig elő vettem még az ultrahangos képet.  Gondolatban már össze szedtem hogy mit és hogyan fogok neki elmondani. De a gyakorlatba hebegni habogni fogok.

-Mi a baj kicsim?-kérdezte aggódva. Észre sem vettem hogy bejött. Nagy levegőt vettem és bele kezdtem.

-Liam tudom hogy elég hihetetlen lesz ez első hallásra de kérlek hallgass végig... Nem tudom hogy hogyan kell az ilyen hírt közölni helyesen így csak egyszerűen kibököm. Babánk lesz! Egy kisbaba növekszik idebent.- mutattam a hasamra. Liam szemei elkerekedtek a döbbenettől és a szája is tátva maradt. Vártam hogy megszólaljon, hogy mondjon már valamit de semmi. Elé raktam a képet. A száját becsukta és magához ölelt. Egy csókot nyomott a hajamba.

-Ez nagyszerű hír!-lelkendezett.- El sem tudom hinni hogy apa leszek.-tette  hozzá.

-Nem vagy dühös rám?-kérdeztem értetlenül.  Az arcomat a két tenyere közé fogta és a szemeimbe nézett.

-Emma, azt ne mond hogy féltél tőlem. Miért lennék rád dühös? Nem csak a te hibád. Meg ha már megtörtént akkor örüljünk neki. Nem akarom hogy félj tőlem, azt szeretném hogy megbízz bennem és merj elmondani dolgokat.- hadarta. 

-Három hetes a magzat. Mikor legutóbb itthon voltál akkor eshettem teherbe.-sutogtam. Liam átölelt és simogatni kezdte a hátamat.

-Minden rendben lesz kicsim, ne félj.-mondta. Valahogy sikerült neki lenyugtatnia. A pillanatot a csengő hangja zavarta meg. Felkeltem hogy ajtót nyissak és amint az ajtót kitártam ledöbbentem. Nem tudtam hinni a szememnek. Gondolkodás nélkül a nyakába borultam annak a személynek aki oly nagyon hiányzott.

22.Fejezet /Realy,Demi?/

Sziasztok drága egyetlenjeim!
Ma egy különleges nap alkalmából van rész. Ma fél éves a blog. Remélem ez alkalomból kapok pár kommentett. Ismét köszönöm a pipákat.
Jó olvasást!
Puszaaa
Fanni

*Emma*

   Liammel egész nap a tévé előtt punyadtunk össze bújva. Különböző filmeket néztünk a külvilágot kizárva. A felhők főlőt három méterrel is megnéztük. Nagyon jó film szerintem. Bár sajnálom hogy a történet főhőse és főhősnője a történet végére szétment. Pedig az egész film olyan valóságos, az ember könnyen tud azonosulni egy egy szereplőként.

Liam különösen furcsán viselkedett. De lehet hogy csak én velem van valami baj, beképzelem csak. Alig várom az estét hogy láthassam végre a srácokat. Mindegyikük hiányzik egy kicsit. Még Niall is. Furcsa lesz őt újra látni, főleg hogy a barátnője Demi is ott lesz. Nem igazán ismerem még Demit, ugyanis csak a tévéből ismerem. Tisztelem őt mint színésznőt és mint énekesnőt. Sokat gondolkodom rajta hogy Liam jobban járna ha egy celebbel randizgatna mint sem velem. A gondolat menetemből Liam érintése rántott vissza.

-Min agyalsz? Már vagy öt perce szólongatlak.- sóhajtott. Barna szemeit az arcomon éreztem, nem mertem rá nézni és főleg a választ megadni neki.

-Hm..semmi különösen nem gondolkodtam, csak hogy milyen jó lesz a fiúkat látni. Ők is hiányoztak.-hadartam. A szemeibe néztem és a tekintette a lelkemig hatolt. Mintha olvasna bennem.

-Em, nem kell félj Nialltől! Tovább lépet, boldog vagy legalábbis annak látszik Demivel. Ami pedig azt illeti szerintem jó barátnők lesztek egymással. Egyforma tulajdonságokkal rendelkeztek. Az ész járásotok is hasonló. Szóval ne félj,oké? Ma este csak érezd jól magad. Jót fogunk szórakozni ebben ne kételkedj.- magyarázta nyugodt hangnemben. Több kérdés is cikázott a fejemben, mint például hogy honnan tudta hogy ez egy picit böki a csőröm.

-Nem félek.-suttogtam a nyakába bújva. A kezével a hátamat simogatta míg a másik kezével megragadta a csuklóm és a tenyerembe csókolt. Mély sóhaj szaladt ki az ajkaim közül. Az este rohamosan közeledett , így neki álltunk készülődni. A zuhany alatt negyed órát álltam és hagytam hogy a meleg víz ellazítsa az izmaimat. A vízcsapot elzárva és kilépve a zuhany kabinból a törülközőt magamra csavartam és a tükör előtt kifésültem a szőke hajamat. A szobába egy sort szenvedtem a ruha kiválasztásával. Egy száll bugyiban és melltartóban állva. Liam szerint nevetségesen néztem ki. A nyelvemet kinyújtottam rá, amiért a büntetésem az volt hogy alaposan megcsikizett.  Szinte már nevetve sikítoztam. Végül megkegyelmezett nekem és valamit dörmögött az orra alatt. Egy fekete ruha mellett határoztam el magam. A sminkemmel szórakoztam egy kicsit, de sikerült elkészülnöm. Liam a nappaliban heverészett rám várva. Amint meglátott meg is könnyebbült.

-Gyönyörű vagy és egyben irtó szexi.-kacsintott rám. A kezébe kapta a slussz kulcsát és engem kézen fogva vezetett ki a kocsihoz.

Nem sokkal később már egy szórakozó hely előtt parkoltunk.  A srácok a bejárat előtt álltak már a barátnőijeikkel. Louis nyitotta ki nekem a kocsi ajtót és szó szerint kikapott az ülésből.

-Jaj Emma olyan jó látni téged megint.-nyávogta, belőlem meg kitört a nevetés. Harry is ide rohant és kikapott Louis karjaiból és a talpamra rakott. Szorosan megölelt és a fenekemre (?!) csapott. Zayn is megölelt és egy puszit adott az arcomra. Naomival újra kibékültünk. El,Perrie is üdvözölt. Niall Demi kezét fogva lépet oda elém. Szerencsétlenkedve megölelt.

-Emma ő itt a barátnőm Demi. Demi ő itt Emma a barátom.- mutatott be minket egymásnak.

-Szia Demi!-mosolyogtam.

-Örülők hogy megismerhetlek Emma, sok jót hallottam már rólad.- mondta és egy lépést tett felém és megölelt. Jól esett a közvetlensége. Liam a derekamat átölelve nyomott egy csókot az arcomra. Bementünk a szórakozó helyre és egy bokszot elfoglaltunk. Bevallom kicsit zavart Demi jelenléte pedig nem ártott nekem semmivel. Valószínű hogy csak azért zavart mert Niall az exem. Túl kell tegyem magam ezen,hisz én Liamhez tartozom. Harry és Louis gondoskodtak az első kör italról. Az alkohol tartalmú koktél egy kicsit fejbe kólintott. Hirtelen megszólalt a srácok egyik száma a Best Song Ever. A srácok megrohamozták a táncparkettet és idétlenkedve táncolni kezdtek. A lányokkal csak nevetni bírtunk rajtuk. Liam oda jött hozzám és magával vitt táncolni. A csípőmet jobbra balra ringattam a zene ritmusára. Az italok pedig egymást követve csúsztak le a torkomon.

-Szerintem eleget ittál már Emma.-vette ki a kezemből az italt. Nem néztem fel az arcába mert tudtam hogy ki az. Nagyot sóhajtottam.

-Ne szólj bele Niall, mert semmi közöd hozzá. Menj inkább a csajodhoz és vele foglalkozz ne velem.-mondtam barátságtalanul.

-De én veled  is foglalkozok mert a barátom vagy. Be vagy nyomva  és gondoltam én állítalak le, de ha akarod szólhatok Liamnek is.- hadarta és az egyik kezét vállamra helyezte.-Gyere kicsit kiviszlek a friss levegőre hogy kijózanodj egy kicsit. A kezemet megragadva húzott maga után. Odakint egy padra ültetett le. A pulcsiját levette és a hátamra terítette.

Ismét Demin kattogott az agyam és gondolkozás nélkül böktem ki a kérdést.

-Ugye nem engem akarsz féltékenyé tenni Demivel?- mikor kimondtam csak akkor vettem észre hogy lángol az arcom a zavar miatt.

-Nem. Azért vagyok vele együtt mert szerettem. Túl tettem magam rajtad. Nem értelek Emma, te Liamet választottad mert őt szereted és miközben vele jársz együtt itt pufogsz és a sárga földig iszod magad mert barátnőm van. Hihetetlen vagy komolyan.- morogta. Nem néztem rá. Ledobtam a pulcsiját és sétálni indultam. A gondolataim Niall szavai körül forogtak. Igaza van, szánalmas vagyok. Észre sem vettem hogy hol vagyok csak mentem. Hirtelen egy sötét sikátorban találtam magam. Pufogva leültem a földre.

-Lenyugodtál végre?-kérdezte egy hang amihez később test is társult.

-Niall sajnálom, hülyén viselkedtem. Az alkohol beszélt csak belőlem.-hadartam. Leült mellém a földre.

-Nem a szerelem miatt vagyok vele. Igazad volt és van. Rá vagyok kényszerítve. Elkövettem egy oltári nagy hülyeséget.-sóhajtott. Értetlenül pislogtam rá. Megrázta fejét és gyorsan témát váltott.

-Menjünk vissza. Liam biztos keres téged már. Nehogy kombináljon hogy velem voltál vagy valami.- felsegített a talajról és elindultunk vissza a klubba. Liam a bokszban ült. Oda mentem hozzá. Csendben leültem mellé.

-Hol voltát édes?-kérdezte miközben átölelt.

-Sétáltam egyet.-vontam vállat. Bólintott és megcsókolt.

Az este további része jól telt el. Sokat táncoltunk és csak is Liamel foglalkoztam. Nem érdekelt semmi más csak Ő.

Végül elköszöntünk a többiektől és haza mentünk. A ruhámat levettem és a pizsimbe bújtam. A sminkemet lemostam és bebújtam az ágyba. Liam is elfeküdt és lekapcsolta a lámpát. Hozzám bújva adott egy csókot aztán elaludtunk mindketten.

21.Fejezet /Tour/

Sziasztok drága egyetlenjeim,
Amint látjátok újabb részt hoztam számotokra.
Már a 21.fejezet..kicsit furcsa hogy már itt tartok, pedig mintha csak tegnap kezdtem volna el írni. Kilátásaim szerint ezzel együtt lesz 11 fejezet még az első évadból.
Szeretnélek titeket megkérni hogy kicsit aktívabban vegyetek részt a kommizásban.
Na nem szeretném az időtöket rabolni a hegyi beszédemmel.
Jó olvasást
Puszaaa
Fanni

*Liam*

Könnyekkel teli szemmel búcsúzkodok a londoni reptéren a barátnőmtől. Nagyon fog hiányozni. A mosolya és az amikor akár egy érintésemre is pírba borul az arca. Olyankor mindig jól szórakozok. Kiélveztem a vele töltött hétvége mindegy egyes percig. A lelkére kötöttem hogy lakjon az én házamban nyugodtan még ha én most nem is tudok vele ott lenni egy ideig.

-Hiányozni fogsz.-szipogva a vállamba. Erősebben szorítottam magamhoz hogy tudja mennyire fontos számomra.

-Te is nekem! Ígérd meg hogy semmilyen hülyeséget nem fogsz csinálni!- mondtam a szemeibe nézve. A könnyeit letöröltem az ujjaimmal.

-Ígérem, cserkész becsület szavamra.-nevetett fel kínosan. Egy csókot nyomtam a homlokára. A percek gyorsan teltek, körbe nézve barátaim is búcsúzkodtak a barátnőiktől. Kivéve egy embert. Niall. Ő egy csendesebb zugban játszót a telefonján. Harry az ölelésében tartotta Naomit, Louis is Eleanort dédelgette, Zayn meg Perriet csókolgatta. Az ő helyzetük sem könnyű. Nehezen tudnak találkozásokat szervezni, hisz Perrienek is koncertjei vannak a Little Mix többi tagjával. A fejemet megrázva fordultam vissza kedvesemhez. Egy utolsó szenvedélyes csókot leheltem méz ízű ajkaira.

-Szeretlek!-súgtam a fülébe.

-Szeretlek!-motyogta. Felkaptam a táskám és a többiekkel együtt egy utolsót integettünk, aztán elindultunk a gépre.

Levágódtam az egyik ülésbe és egy üzenetet írtam neki.

,,Máris hiányzol! Vigyázz a szívemre mert nálad felejtettem. Liam xx "

Rámentem a küldés gombra aztán kifelé bámultam az ablakon. Az első ország ahová megyünk az Német ország. Azon belül több városban is fellépünk. Köztük Berlin és München meg persze Hamburgba is. Már alig várjuk hogy új rajongókat ismerhessünk meg. A srácok körém gyűltek és értelmetlen dolgokról kezdtek velem társalogni.

-Hamburgból származik szerintetek a hamburger?-kérdezte Niall. Milyen meglepő hogy már is a kaján jár az az okos kis esze. Addig sem Emmán legalább.  Talán sikerült neki leküzdenie az érzelmeit. Remélem. A turné utánra olyan meglepetés fogja Emmát érni, amire szerintem nem is fog számítani. Tudom hogy korainak fog tűni hogy megkérem a kezét, de nem érdekel. A pletyka lapok biztosan azzal fognak jönni hogy esetleg teherbe ejtettem vagy valami ilyesmivel. Érzem hogy ő az akire mindig is vágytam. Ő az aki a másik felemként tudok azonosítani. Kiegészítjük egymást és kész. A Daniellel való kapcsolatom afféle gyerek szerelem volt. Úgy érzem hogy ez az igaz szerelem.

A fülembe dugtam a fülhalgatom és rányomtam az egyik lejátszási listára, lassan elindult a Mirrors. A szemeimet lehunytam és hátra dőltem az ülésben.  A gondolataim össze-vissza cikáztak a fejemben. Arra tudok csak gondolni hogy mihamarabb vele lehessek ismét.

*4 hónappal később*

Az idő nem telik valami gyorsan. Sőt a hetek csiga lassúsággal vánszorognak,mintha csak engem akarnának bosszantani. Már jó ideje web kamerán át látom csak Emmát. A sajtó pár héttel a turné kezdete után megtudta hogy egy lány elrabolta a szívemet. Kicsivel később kiderült hogy Emma az illető. Az újságcikk szerint egy közeli barátom erősítette meg a hírt. A fiúk tagadják és én bízok is bennük, hisz ez a barátság egyik alapvető feltétele. A bizalom. A kapcsolatom Niallel úgy érzem rendezödőtt az idő alatt. Főleg mikor a szerelmi élete is helyre állt, a disney csatorna egyik sztárjával. Aki nem más mint Demi Lovato. Régebb idő óta barátok már és végre sikerült kilépniük a ,,baráti zónából". Szerintem aranyosak együtt és jól össze illenek. Hivatalosan is kijelenthetjük hogy a One Direction minden egyes szíve foglalt. A rajongók pedig örülnek hogy boldogok vagyunk, de néhányan alig várják hogy szakítsunk a lányokkal.

A srácokkal ma pár nap szabadnapot kaptunk. Amint megtudtam szinte azonnal rohangáltam a boldogságtól Hazzaval. Neki is hiányzik Naomi. Nem is gondoltam volna hogy göndör hajú barátom kibír ennyi időt egy lány mellet.

-Londonba mész te is Liam?-kérdezte Harry. Büszkén bólogattam csak. Az arcán egy hatalmas vigyor terült szét. Niall sokat tudó pillantásokat vetett rám.

-Mikor kéred meg a kezét?-kérdezte Harry. Nagyot sóhajtottam csupán.

-Nem tudom Hazz. Úgy érzem még nem jött el az ideje. Várok egy különleges alkalomra.-magyaráztam hevesen gesztikulálva.

-Biztos vagy benne hogy...?-szólt közbe Zayn. -Ne érts félre, de szerintem beszélj róla Paulal erről.-tette hozzá. Vállat vontam és rájuk hagytam a dolgokat. Tudom hogy biztos vagyok benne. Egy cseppet sem kételkedem benne. Lassan a gép a csodálatos London fölé ért. A leszállás zökkenő mentesen telt. A reptéren néhány rajongó fogadott minket, de egy ,, Sziát " intve nekik haladtunk tovább. Alig vártam hogy újra karjaimban tarthassam szerelmemet.  Szinte minden sebesség korlátozást áthágtam. Meglepetésként fogja érni az érkezésem. A kocsival a feljáróra parkoltam és szinte futottam a bejáratig. A zárral kicsit babrálva sikerült bejutnom az ajtón. A kulcsokat a szokásos helyére helyeztem. A cipőmet levetve baktattam fel a lépcsőn. A szobánk ajtaja résnyire volt tárva, az éjjeli lámpa gyenge fénye víllágosította be a szobát. Emma az ágyon aludt magzat pózban. Belépve halkan mellé helyezkedtem. Édesen szuszogott a párnámat magához ölelve. A karján végig simítottam és a homlokára egy gyenge csókot nyomtam. Óvatosan felkeltem az ágyról de a padló nyikorogni kezdet alattam.  Barátnőm szemei felpatanttak és szemei találkoztak az enyémekkel. Egy pillanatig döbbenten figyelt, aztán ülő helyzetbe tornászta magát. Gyorsan vissza tértem mellé az ágyra. Derekánál fogva húztam magamhoz és egy pár pillanatig hezitálva bár ajkaink össze találkoztak. Hiányzót már a szokásos eper illata. Ujjait a hajamba vezette amitől egy kisebb nyögés kúszott ki a számon.  Az ölembe véve kezdtem el ringatni.

-Hogy hogy itt vagy?-kérdezte mosolyogva.

-Kaptunk pár szabadnapot.-vontam vállat és ismét megcsókoltam. Egyszerűen nem tudok betelni vele.

-Az jó! Hiányoztál ugye tudod?- bújt szorosabban hozzám.

-Hmm..te is nekem.-motyogtam kábán. - Bocsáss meg hogy felébresztettelek. Aludj csak nyugodtan, itt leszek mire felébredsz.- nagyot ásítottam mivel az utóbbi időben nem valami sokat pihentem.

-Rendben.-motyogta és arcát elrelytette a mellkasomban. Lekapcsoltam a lámpát és ruhástól elfeküdtem aludni.

Reggel mikor felébredtem odakint esett. Az eső hangosan kopogott az ablak üvegen. Halkan kimásztam az ágyból és a fürdőbe siettem. A ruháimat a földre dobtam én pedig beálltam a zuhany alá. A meleg víz kellemes érzést keltet ahogy végig csurgott a testemen. Fél órát ácsoroghattam alatta mikor kiszálltam. A derekam köré egy törülközőt csavartam és bementem a szobába. Kikaptam egy tiszta alsó gatyát és egy pólót a szekrényből. Felvettem még egy melegítő alsót és elfeküdtem az ágyon. Emmát néztem ahogyan alszik. Olyan békésen akár egy kisgyerek. Jó ez még tőlem is elég gáz össze hasonlítás volt. Pocsék vagy Payne.

-Ne néz ilyenkor mert ronda vagyok.-durcásan bele fúrta az arcát a párnába. Nem tetszően ingattam a fejem jobbra balra.

-Bolond lány! Nem vagy ronda csak buta.- nevettem fel halkan. Tekintete össze találkozott az enyémmel.

-Megyek emberi külsőt varázsolni magamnak.-bökte  meg az orrom és egy puszit nyomot az arcomra. Lementem a nappaliba ahol kis kutyám izgatottan várt engem. Megfogtam a labdáját és a hátsó udvarba sétáltam. Locky hatalmas energiával futkosott fel alá. Vele szaladtam én is. Rég játszottam már vele ilyen jól. Néhány percnek tűnt csak ami volt vagy fél óra hogy Emma kidugta a fejét az ajtón.  Mosolyogva figyelt minket.

-Kész a reggeli, ha gondolod gyere be.-kuncogott és bement. Egy két perc múlva már az asztalnál ültünk és a rántottát fogyasztottuk amit  Emma készített. A narancslémből kortyolva egyet hogy leöblítsem a reggelim. A zsebemben a mobilom megrezzent. Egy Sms érkezett Harrytől.

,,Este bulizni megyünk, ti is jöttök ugye? Légyszíííí!'' 

-Este bulizni akarnak a többiek. Benne vagy?-kérdeztem érdeklődve.

-Aha.-motyogta.

Írtam egy üzenetet Harrynek hogy számíthat ránk. Kíváncsi vagyok hogy mit hoz az este. De remélni merem hogy jót szórakozhatunk problémák nélkül.

20.Fejezet / Up All Night/

Sziasztok drága egyetlenjeim!
Meghoztam az új részt.
Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást!
Puszaaa
Fanni

*Emma*

Nem tudtam hol vagyok mert egy hatalmas fehér ágyban ébredtem fel. A szobába a napfény sugarai áradtak be. A levegőben a tenger sós illata volt érezhető. Kimásztam az ágyból és a fürdőbe sétáltam. Kicsit rendbe szedtem a kócos hajamat. A szobából nyílik egy ajtó a teraszra, ahol a tenger könnyen megközelíthető. Felvettem egy fehér topot és egy fehér sortot. Egy natúr sminket kentem magamra aztán barátom keresésére indultam a nagy házban. El sem tudom képzelni hogy neki egy ilyen háza van Hawaiin és mégis az esős Londonban él. Ha az enyém lenne akkor biztos hogy sok időt töltenék itt el.

Liamre a tengerparton bukkantam rá. A vízben úszkált. Igazi sport ember. Mindig kerít alkalmat hogy a testére oda figyeljen. Egy pálma fának támaszkodva figyeltem őt hosszú perceken keresztül. A gondolataim a buli estjén történteken kavarogtak. Nem szeretnék neki tovább hazudni. Tudnia kell róla hogy barátja és mellesleg a volt barátom még mindig vissza akar szerezni. Ami persze nem fog könnyen menni, mert én Liamet szerettem és fogom is szeretni. Talán még mindig táplálok érzelmeket a szívem mélyén bezárva Niall iránt. De azok az érzelmek nem szabadulhatnak onnan ki. Felforgatnák az egész életemet és ez kihatna másokra is a környezetemben.  A lelki vívódásomból szerelmem vizes érintése rántott vissza a jelenbe. Végig simított az arcomon majd az ajkait az enyémekre tapasztotta. Nyelve bebocsájtást kért és meg is kapta. Karjaimat a nyaka köré fontam. Ő a derekamon pihentette kezeit.  Levegő hiányába váltunk szét. Zihálva kapkodtam levegő után, míg ő csak az ajkaiba harapót.

-Jól aludtál édes?-kérdezte mikor össze szedtem egy kicsit magam.

-Ühüm.-hümögttem. Kacagni kezdet de nem értettem hogy miért.

-Mitől vagy ilyen kába? Csak nem az én csókolási tudományomtól?!-viccelődött. Tetettet sértődéssel indultam el a víz felé. Liam könnyen tartotta velem a lépést. A karomnál megragadva vont magához. Egy puszit hintett az orromra.

-Sértődős asszony.-dünnyögte de elengedtem a fülem mellet.

A fejemet a mellkasára hajtottam és élveztem finom illatát.

Pár órával késsőb már a homokban sütetem a hasam kedvesem társaságában. Ujjainkat össze fontuk és élveztük a napfényt és egymás társaságát. Liam a kedvenc dalaimat dúdolgatta.

-Ússzunk egyet?-kérdezte érdeklődve.

-Aha, jó ötlet!- lelkesedtem. El sem tudom hinni hogy ez a két napunk maradt csak nekünk, ugyanis hétfőn megkezdik a világ körüli turnéjukat ami fél éves lesz. Hiányozni fog nagyon. Az egyetem miatt viszont nem tehetem meg hogy vele tartsak. Szívem szerint pedig ezt tenném. Ő is felajánlotta de akár menyire is fájni fog a hiánya nem tehetem meg hogy itt hagyjak mindent.

Kézen fogva futottunk bele a vízbe és a habokba mártóztunk. A víz hőmérséklete igen kellemes volt. Felhevült testünket igen csak lehűtötte. A délutánt a függő ágyban töltöttük el szundikálva. Hozzá tudnák szokni ehhez a házhoz. Liam édesen szuszogott mellettem. A mellkasa egyenletesen mozgót fel s alá. Egy szóval tudnám jellemezni a pillanatot. BÉKESSÉG. Ez a megfelelő szó a jelenlegi helyzetünkre. Egy dolog viszont ismét nyomaszt. Niall. Magam sem értem hogy miért gondolok őrá mikor a világ talán legjobb pasijával lehetek egy meseszerű Hawaii szigeten. De nem tehetek róla, sajnálom Niallt. Tudom hogy megcsalt és az nem volt szép húzás tőle. Kell neki egy barátnő hogy boldoggá tegye. Talán akkor nem rondítana bele a szerelmi kapcsolatomba. A Nap kezdett lefelé bukni a víz felé. Igyekeztem felkelteni az alvó Liamet hogy az utolsó naplementét kiélvezhessük mert holnap délután utazunk vissza otthonunkba, Londonba. A borús de gyönyörű Londonba. Talán a fél év tenni fog róla hogy szőke hajú barátunk túl tegye magát rajtam és elfogadja a helyzetet, hogy már Liamhez tartozok.

-Mi az?- kérdezte kábán egy kicsit. Egy lágy puszit nyomtam az arcára.

-Naplemente van.-cirogattam a mellkasát.

-Rendben, akkor menjünk oda a vízhez.-tanácsolta. Óvatosan lassú léptekkel haladtunk a hűvös víz felé kézen fogva. A homok kellemes meleg volt. A part szélén megálltunk és átöleltük egymást. A fejemet Liam vállára hajtottam. Csendben figyeltük a lemenő Napot, mely sugarai a vizén cikáztak. Egy lágy szellő meglibentette a hajam és az arcomba fújta. Leeyum a rakoncátlan tincseimet a fülem mögé igazgatta. Az állam alá nyúlt és óvatosan megcsókolt. Az egész pillanat romantikus volt. Pár perc múlva a Napot elnyelték a hullámok. Csodálatos látványt nyújtott. Ilyet eddig csak a filmekben láttam. Sosem volt részem még ilyen gyönyörű látványt megtapasztalni élőben.

-Gyere együnk.-csókolta meg a homlokomat barátom. Elmosolyogtam magam és még mindig a tengert bámultam.

A vacsora isteni finomra sikeredett, mivel egy konyha tündér csinálta. Liam. Nem kell újra feltegyem a kérdést hogy miért is szerettem őt ennyire teljes szívemből. Egyszerűen mert számomra ő formázna meg a tökéletes férfit. Cserébe viszont én mosogattam el. Addig ő felsége valami meglepetést készít elő elmondása szerint. Hmm..kíváncsi vagyok hogy mi lehet az.

A mosogatás után egy levélre bukkanok a nappaliban.

,,Hogy megtalálj engem és a meglepetésedet húzd fel a bikinidet. Liam xx"  

A papírt szépen össze hajtom és vissza teszem az asztalra. Bemegyek a fürdőbe ahol magamra veszem az új bikinimet. A hajamat megfésültem és egy törülközőt magam köré csavartam. Magam sem értem hogy miért vagyok szégyenlős pont Ő előtte, aki már párszor látott meztelenül. A hálószobai teraszra gyertyákkal kirakott út volt. Egyenesen láttam a parton a hold fényében Liam elszórt ruhadarabjait. Kénytelen voltam a ledobni magamról maradék ruhadarabjaimat. Óvatosan és lassan indultam meg a vízbe. 15 métere a parttól állt a vízben barátom. A víz kellemes langyos volt. Mikor mellé értem a tekintetét végig vezette rajtam.

-Gyönyörű vagy!-suttogta a halló járatomba. Az arcomon forróságot éreztem. A sötétnek hála' ő ezt nem vette észre.

A vízben úszkáltunk és romantikáztunk. Liam magához vont és gyengéden megcsókolt.

A kezei kezdtek elkalandozni különböző területekre a testemen. Mikor egy olyan pontra ért nevetve visítani kezdtem. Az ajkait a nyakamra tapasztotta. Csókokkal hintette be a vízből kint lévő testrészeimet.

-Ne itt!-lihegtem egy csók csata után. Az arcán egy kaján vigyor terült szét. Térd hajlatom alá nyúlva indult meg velem a part felé.

A puha ágyon landoltam a párnák között. Liam felém tornyosulva kezdett el csókolni. Az ujjaim a haját túrták és a hátát cirógattam. Mindketten zihálva lélegeztünk és barátom az egyik éjjeli szekrénybe nyúlt és egy óvszert vett elő. Újra csókokkal borította be testem felületét. Pár perc múlva egy nyomást éreztem a hasam alsó felében. Barátom szerszámja minden de nem kicsi. Csípőjét mozgatni kezdte míg a csókunkat egyszer sem szakította meg. A körmeimet a hátába mélyesztettem a kis ,,fájdalmam" miatt.

Elfáradva dőltünk el egymás mellet. A takaróval betakart minket és a derekamnál fogva átölelt. A vállamra egy puszit nyomot. Mosollyal az arcomon aludtam el. Nem akartam most arra gondolni hogy turnézni megy fél évre. Jelen pillanatban csak ő és én számítottam és semmi más.

19.Fejezet

Sziasztok drága egyetlenjeim!
Meghoztam az új részt is.
Sajnálom hogy mostanság kicsit el lustultam, ritkán vannak részek és a kommentekre sem válaszolok. De ennek ellenére elolvasom őket és jól esnek a szavaitok. A pipáknak is nagyon hálás vagyok. Próbálok minden hét szerdáján részt hozni. De apró csúszások is elképzelhetők.
Nem is szeretnélek titeket itt untatni a magyarázattal.
Jó olvasást!
Puszaa
Fanni

*Niall*

El sem hiszem hogy megcsókoltam és mégse ütött érte. Innen is érzem hogy szeret még engem valahol legbelül. Hisz nem is csoda, hiszen én vagyok a nagy Ír manó. Senki sem tud ellenállni nekem.

A buli nagyszerűen telt tovább. Harryvel a lépcső alatt beszélgetünk miközben Emmát figyeltem ahogyan Logannel táncol. Logan és az egész Big Time Rush itt van a partin. Szerencsére a két banda között szó sincs rivalizálásról. Jól kijövünk egymással. Például megtiszteltet és volt hogy egyszer minket kértek fel a turnéjukhoz előzenekarnak.

-Kint megcsókoltam Emmát!- kiabáltam Harry fülébe a zene miatt. Egy pár másodperc kellet neki hogy megeméssze a hallottakat.

-Mi van?! Te normális vagy?! Niall fogd fel hogy Liammel van együtt. Végre a barátunk boldog miért kell elcseszned mindent?!-oktatott én pedig csendben hallgattam.

-Az nem számít hogy én boldogtalan vagyok?-kérdeztem a szemeibe nézve. Nagy lélegzettet vett és hangosan fújta ki a levegőt.

-Figyelj most rám! Lépj túl rajta oké? Nem éri meg a vita és a harc köztetek.  A banda érdekében és mint testvéred mondom ezt. Csajozz be! Könnyen megy csak láss hozzá. Ott azt a szöszit látod? Menj oda hozzá!- mondta és hátba vágott.

-Ő Ellie Goulding, szerinted egy 27 éves le fog állni egy 20 évessel. Ne nevettess kérlek!-ellenkeztem barátom kérésére. A tekintetem még mindig Emmán volt. Egyszerűen csodálatosan néz ki. Egyszer csak Louis jött le a lépcsőn. Tekintetével felmérte a lelki állapotomat.

-Mi a helyzet nagyfiú? Mond csak el Louis bácsinak!-lépet mellém.

-Lekapta Emmát odakint.- kiabálta Harry én meg erősen bokán rúgtam.

-Micsoda? Niall! Hogy képzeled hogy megcsókolod a barátod csaját?-kérdezte kiabálva Louis. Eközben Zayn épp megjelent mellettünk és mindent hallott. Szúrós tekintettel nézet rám. A fekete szemöldökét össze vonta. Most haragszik rám, tudom.

A srácok hirtelen a lépcsőre kapták a fejüket. A gyomrom össze szűkült.

-Ne mondjátok meg neki kérlek!- könyörögtem nekik.

-Mit ne mondjanak el nekem?-kérdezte Liam.

-Azt hogy...öhöm....izé..nem szándékosan begy szó..-hadartam míg hátráltam. A tekintettem össze akadt az Övével. Tudta vagy érezte hogy segítségre van szükségem. Gyors léptekkel közelített meg minket.

-Liam! Gyere egy kicsit táncolni.- húzta magával barátját. Hálás pillantást vetettem rá. Egy aprót bólintott csupán.  A lehető legmesszebb vitte tőlem Liamet.

Szépen csendben meghúztam magam az est további részében.

*Liam*

Valószínű a tömegbe bulizott. Igaz én egy kis időre eltűntem az emeleten. Ruthot megkértem hogy foglalja le Niallt, nehogy rámászón a kedvesemre. A szobámban össze csomagoltam pár holmit a bőröndjeinkbe mert elviszem Emmát Hawaiira. Biztos élvezni fogja. Szereti a napsütést és a tenger partot.  Zayn és Louis segített nekem a pakolásban. Ők hamarabb vissza mentek a buliba.

Eltettem az utolsó holmikat is és csatlakoztam a partihoz. 

A srácok a lépcső alatt erősen vitatkoztak valamiről. Mikor melléjük értem csak ennyit hallottam.

-Ne mondjátok meg neki kérlek!-könyörgött Niall.

-Mit ne mondjanak meg nekem?-kérdeztem ingerülten. Nem válaszoltak. Niall kezdett el hablatyolni valamit.

Emma hirtelen mellém lépet és a táncparketre vont magával.

-Ennyire szeretsz táncolni?-kérdeztem érdeklődve. Halkan nevettem is.

-Csak veled szeretnék lenni.- magyarázta és az arcomra egy lágy puszit nyomott. Melegség öntött el belülről hogy ez a csodás lány az én barátnőm. Egyetlen egy dolog viszont bántani fog. A hét elején megkezdődik a turnénk és alig fogom látni. A modern technológia végül is megoldja ezt. De egész más kamerán keresztül látni a barátnődet úgy hogy meg sem ölelheted vagy csókolhatod. Nehéz lesz mindkettőnk számára.

A derekánál fogva közelebb húztam magamhoz ugyanis egy lassú szám következett. Jobbra-balra ringatóztunk a saját kis szappan buborékunkban.

-Szeretlek.-súgtam a fülébe.  Az arcán egy apró mosoly jelent meg. Fejét a vállamra helyezte.

-Én is téged!-motyogta. Éreztem a hangjából hogy valami bántja de úgy éreztem nincs most megfelelő alkalom megkérdezni.

Valamiből kimaradhattam. Turné utánra meg egy hatalmas meglepetéssel készülök Emma számára. Még magam sem tudom hogy hogyan fogom kivitelezni de a tervemet majd pontosítom.

Reggel a fürdőkádba ébredtem fel. Fogalmam sincs hogy hogyan kerültem oda. A fejem is szörnyen fájt. Ezek szerint jócskán ihattam. Elindultam a lakásba felfedező túrára.  Az egész ház rumlisan nézett ki. A földön piros műanyag poharak és csípsz maradványok hevertek. A konyha pulton üres üvegek sorakoztak. A nappali is elég durván nézett ki. Mindenütt konfetti volt szétszóródva. A legjobb lesz egy takarító céget kihívni. Felmentem a szobába ahol Emma az ágyon aludt. Óvatosan felöltöztem és próbáltam emberi külsőt varázsolni magamnak. A konyhába vettem be a fejfájás gyógyszerből. Egy rántottát készítettem és mellé narancs levet töltöttem.  Két tányért vettem elő a szekrényből és mindkettőre mertem a rántottából. Egy tálcára helyeztem és felmentem az emeletre a szobámba. Az éjjeli szekrényre helyeztem el, én pedig az ágyra vetődtem.

-Jó reggelt Szépségem! - ébresztettem az alvó szerelmemet.

Az este folyamán alig láttam Emmát.

-Jó reggelt!-csókolt meg. Ujjait a hajamba túrta. Kezeim fel le jártak a derekán. Levegő hiányába azonban szét kellet válnunk.

-Úgy érzem sose tudok betelni belőled.-nevettem. Emma nagyot sóhajtott csak és ismét megcsókolt.

-Szeretlek!- súgta a fülembe.

-Én is téged! Nagyon!-öleltem át. - Inkább reggelizünk mielőtt itt a végén megerőszakollak.-vigyorogtam rá. Az ő arcán is egy hatalmas vigyor terült szét. Neki láttunk a reggeli elkészítésének.

Emma persze hogy figyelmes már ki is szúrta a bőröndjeinket.

-Megyünk valahova?-kérdezte kíváncsian.

-Igen. Hawaiira.-vontam vállat.

-Ez komoly?-kérdezte és izgatottan tapsolni kezdett.

-Persze, délután indul a gépünk édes.-  böktem meg az orrát.

A nap gyorsan telt és már a magán repülőn nézzük az alattunk lévő természeti csodákat. Úgy érzem nagyszerűen fogjuk magunkat érezni.

18.Fejezet /Magyarázatok első sora/

Sziasztok drága egyetlenjeim!
Meghoztam az új fejezetet.
Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást!
Puszaaa
Fanni

*Niall*

A nappaliban ültünk a srácokkal Liam kivételével. Ő megtalálta Emmát és most együtt vannak. Legalábbis ezt mondta Harrynek. Estére egy házi bulit terveznek,ahová minket is meghívtak. Olyan üdv újra a köreinkben Emma. Be kell ismerjem hogy félek. Félek attól hogy az Ő jelenléte ismét felkavarja szívem békés világát. Nem tudom őt elfelejteni, képtelen vagyok rá. Hiányzik az érintése, amikor hozzám bújt esténként a kanapén, a randik. Minden hiányzik ami vele kapcsolatos. Tudom ez most mind nyálasan és szánalmasan hangzik egy férfi szájából. De nem tehetek róla, ilyen vagyok. A televíziót kapcsolgatta unótan Zayn. Harry a telefonon játszott, Louis meg répát majszolt. Én meg...én meg a közös nyári képeket nézegettem. Az a nyár volt életem egyik legjobb nyara. Amit neki köszönhetek.

-Srácok készüljünk a bulira. Nem kéne ismét elkésni!- állt fel Zayn. Mind egyet értve bólintottunk majd készülődni kezdtünk. Magam részéről csak tusoltam és felöltöztem. A hajamat bezseléztem és magamra öntöttem egy kis kölnit. Emma kedvence. Nem is igazán használtam ezt az illatot mostanság.  Miután végeztem a külsőmmel kentem magamnak egy mogyoró vajas kenyeret. Lassan a többiek is végeztek így a kocsiba beszállva vettük az irányt Liam háza felé. A kocsiban is hangosan szólt a zene, de barátunk háza környéke is zengett a zene szóban.

-Niall viselkedj ma este, nem szeretnénk vitát.-kapta el a karom Zayn. Mérgesen meredtem rá.

Louis becsengetett,Liam pedig mintha az ajtóba állt volna rögtön ajtót nyitott.

-Sziasztok! Örülök hogy itt vagytok. Gyertek be.-invitált be minket vigyorogva. Az egész lakás úgy nézet ki mint egy night club. A nappali közepén egy dj pult, az egész szoba tele táncoló emberekkel. A tekintetemmel őt kerestem de nem láttam sehol. A konyhába tartottam, Zayn tekintete rám tapadt. Töltöttem magamnak egy kis light-os italt. Egyből magamba döntöttem. Vissza mentem a nappaliba táncolni. Ruth el is kapott.

-Hello Niall! Táncolsz velem ugye?- kérdezte mosolyogva. Tutira Liam állította rám, hogy ne tudjak Emma közelébe kerülni. Szánalmas húzás tőle. Nagyon sokat táncoltunk Ruthal,de egy kis idő után megszomjaztam így a konyhába ittam egyet. De amire nem számítottam az Ő volt. Gyönyörű volt mint mindig. Szűk ruhája rátapadt a testére, előnyösen kiemelve az alakját. Nem vett észre. Mögé lopakodtam és átöleltem a derekánál fogva. Értetlenkedve nézet rám. Nem bújt ki a kezeim fogságából azonnal. Pár pillanat múlva megjelent Liam. A kezeim élettelenül hullottak le a testem mellé.

-Szia Emma.-köszöntem neki. Átölelte Liamet és előttem csókolta meg. A torkomat megköszörültem,jelezve hogy nem kérek a műsorból. Belül szörnyen éreztem magam a látottak miatt. Tudtam hogy együtt vannak,de nem bírtam felfogni. Most viszont mintha képen vágott volna a valóság. A tekintetem más felé kalandozott. Nem tudtam őket tovább nézni. Úgy éreztem hogy megfulladok. Ki kellet menjek a levegőre. Nem hazudok ha azt mondom hogy sírni tudtam volna. Leültem a teraszon az egyik székre egy üveg wiskhy kíséretében. Szép lassan egyedül meg is ittam. Az alkohol szinte perzselte a torkomat,de nem bírtam leállni. A szervezem még többért kívánkozott. Szükségem volt rá mint a levegőre. Felejteni akartam, még ha csak egy kis időre is. De már belátom kár volt lerészegednem,mert az önkontrollomat elvesztettem teljesen. Szinte nem is én voltam....

*Emma*

Sajnálkozva figyeltem volt barátom távolodó alakját. Sajnáltam őt hisz én is megcsaltam őt...Liammel. Aki a mostani pasim. Furcsa ezt így kimondani. Ismerem Niall érzéseit és a bágyadt tekintetéből is észrevehető hogy maga alatt van. Igyekszik a vidám és laza arcát adni,de a felszín alatt szenved. Miattam!. Szörnyű ember vagyok. Csak szenvedést okozok a körülöttem lévőknek. Hiányoznak öcsém okos tanácsai. Mindig volt valami a tarsajában amivel fel tudott vidítani. De most valami oknál fogva nem találok rájuk. Több mint egy év telt el. Az ember csak a legrosszabbra tud gondolni. Miért nem veszik fel velem a kapcsolatot? Mi történhetett? Esetleg ember rablók tartják őket fogságba vagy balesetük volt? Fogalmam sincs hogy mi lehet. Kimentem a konyhába és pár felest lehajtottam.  Éreztem hogy jobb kedvre derített az alkohol. Harry azonban elkapott pár táncra. A csípőmet jobbra-balra ringattam a zene ritmusára. Harry rengeteget mesélt közben az elmúlt évükről Naomival. Direkt jó volt hallani hogy milyen boldogok együtt. De elmondása szerint kezd a kapcsolatuk kihűlni. Igaz már az is csoda hogy kibírták együtt idáig. Hisz egyikük sem egy kapcsolat típusú ember. Mikor a zene lassulni kezdet göndör barátom közelebb lépet. Derekamnál fogva közelebb vont magához.

-Hiányzol neki nagyon. Nem tudod mennyit sírt miattad.- súgta Harry a fülembe. Tudtam hogy most Naomira gondol. Nem szóltam semmit mert féltem hogy elbőgném magam. A szememet a könnyek azonban szúrkodni kezdték. Eltávolodtam Harrytől és az embereken átverekedve magam jutottam ki a friss levegőre. A hideg szél megcsapta arcomat és az egész testem liba bőrös lett. A korlátnak támaszkodtam. Az eget szemléltem amin a csillagok nem látszódtak. Lehunytam a szemeimet és mély levegőt vettem.

-Miért rontok el mindent? Amit jónak látok az mindig rossz lesz. Egy szerencsétlen balfék vagyok. Mindent elszúrok. -motyogtam a sötét éjszakába.

-Nem igaz, ne beszélj baromságokat.- jött egy hang a sarokban lévő hintaszékből. Oda néztem de a sötétben nem igazán vettem ki az alakját. Ám azonban a hangja felfedte kilétét.

-Ne vitatkozz velem Niall. Mindent elszúrtam tudom.- sóhajtottam.

-De én miattam. Ha akkor nem rúgtam volna be...és nem vittem volna haza azt a lányt...nagyon sajnálom.- hadarta az emlékeibe mélyedve. A mai napig is az emlékezetemben él az a kép ahogy azzal a lotyóval fekszik összebújva, ahol együtt aludtunk békésen.-Bárcsak vissza tudnák menni az időben és akkor máshogy cselekednék.

-A tetteinknek megvannak a maguk következményei.- suttogtam szelíden.

-Igen,ahogy mondod. Valamelyik gyenge és valamelyik erősebb következménnyel jár. Én rendesen megszívtam az biztos..-túrt bele szőke hajába és keservesen felnevetett. Meg köszörültem a torkom és a mellem előtt összefontam karjaimat.

-Mindenki hibázhat hisz emberből vagyunk. Bevallom neked hogy borzalmas érzés volt látni a hölgyikével...dühös voltam rád nagyon hisz az internetről jöttem rá mindenre. Kérdőre akartalak vonni csupán..de akkor benyitottam és megpillantottalak vele...a szívem abban a másodpercben tört darabokra. Nem tudtam másra gondolni csak hogy én nem vagyok elég jó neked...és csak egy játék vagyok. A legjobb megoldásnak láttam hogy elmegyek tőled minél messzebb. Nem akartalak látni téged. Így hát eltűntem az életetekből. Rendszeresen nyomon követtem minden hírt rólatok. De a szívem még mindig fájt...- hirtelen Niall mellettem termett kezeivel magához vont és szorosan átölelt.

-Számomra te voltál a mindenem. Nem a hírnév miatt voltál velem. Tudtam hogy magamért szeretsz. Nem használtalak játéknak, még a legvadabb álmaimban sem.- simított végig a hátamon.

-Valóban nagyon szerettelek és be kell ismerjem Liamet is mindig szerettem. Önmagamnak is tagadtam. De valahogy úgy érzem ő az igazi.-motyogtam a vállába.

-Igen éreztem a köztetek lévő feszültséget. Ahogy egymásra néztetek. De nem tudlak elfelejteni Emma. Vissza szeretnélek kapni.-emelte fel a fejemet hogy a szemembe nézhessen.

-Nial...én Liamet szeretem. Ő az igazi, bár tudom furcsán hangzik egy húsz éves lány szájából. Ha szeretsz még akkor elfogadod a boldogságom.- súgtam neki. Keservesen nézett rám és ajkait az enyémekre nyomta. Leheletéből csak úgy áradt az alkohol aromája. Jócskán ihatott. Gyorsan elhúzottam és mérgesen meredtem rá.

-Tudtam hogy nem ütsz meg.-kacagott.

-Baszd meg te nem vagy normális? Ha valaki meglátott volna...hatalmas bajban lennél.-háborogtam.

-Olyan vagy mint egy mérges kiscica.-röhögött. A vállába bokszoltam mérgesen.

-Niall figyelj..mi csak barátok lehetünk oké? Semmi több.- kérdeztem valamivel nyugodtabban. Egy kicsit hezitált hogy direkt idegesítsen.

-Rendben..-sóhajtott.-Barátok.-ölelt meg. Jó érzés öntött el hogy tiszta vizet öntöttünk a pohárba.

Vissza mentünk a házba hogy élvezzük a bulit. Úgy éreztem hogy most azzal a személlyel kell foglalkozzak akit ma este eddig hanyagoltam, Liammel. Hozzá bújtam és táncolni kezdtünk Ellie Goulding- Starry Eyed című számára. Egyszerűen jól éreztük magunkat. Egy új és talán békés fejezet kezdődik az életünkben.

****

Remélem tetszett a rész, ha igen akkor kérlek pipáljatok vagy írjátok meg a véleményeteket.

17.Fejezet

Sziasztok drága egyetlenjeim!
Meghoztam a kövi részt is!
Nem szeretnék különösen semmit sem hozzá fűzni most.
Jó olvasást!
Puszaaa
Fanni

*Liam*

-Jó reggelt álomszuszék!-simítottam végig a kezén. A fejét a párna alá rejtette. -Emma... ébresztő!-rázogattam a vállát. Halk nyöszörgés jött csak.

-Még álmos vagyok. Nem hagytál aludni az éjszaka. Egyfolytában csak beszéltét álmodban.-panaszkodott, belőlem pedig egy nagy nevetés tört ki. Lehúzta a párnát magáról és én meg egy lágy csókot adtam neki.

-Kávé ízű vagy.-nevetett.

-Hm..nem sokan mondták ezt nekem..de azért köszönöm.-tápászkodtam fel.

-Hova mész?-kérdezte kíváncsian.

-Sehova. Itt a reggelid.-tettem le elé. A szája felfelé huzodott.

-Köszönöm Liam! Tudod hogy imádlak?- kérdésére csak megcsókoltam,remélve hogy érti a célzásom. Neki állt az evésnek,minden falatot lassan óvatosan megrágott. A végén pedig a mogyorós kakaóval leöblítette a torkát.

El sem tudtam hinni hogy megtörtént az amire már nagyon régóta  vágytam. Valami csoda folytán megkaptam Emma szívét,de ő pedig rabul ejtette az enyémet. Mosollyal az arcomon ébredtem fel. Amint oldalra pillantottam olyan kellemes melegség öntőt el belülről. Emma édesen szuszogva aludt a párnáját átölelve. Halkan kimásztam az ágyból és csendesen lementem a konyhába. Elhatároztam hogy meglepem egy ágyba reggelivel. Biztos örülni fog neki. Az egyik kedvence a nutelás kenyér és a mogyorós forró csoki. Imádja a csokit minden mennyiségben. Az alakján pedig meg sem látszik hogy menyit bír enni. Ki mentem a kertbe egy kis virágot szedni. Szerencsémre az eső nem esett így megúsztam szárazon. Az újságot is kivettem a ládából és azt a konyha asztalra helyeztem. A virágokat egy vázába tettem. Az illatuk kellemesen kúszott bele az orromba. Az újsággal a kezemben helyezkedtem el a kanapén,no meg persze a kávémmal. Szép lassan végig olvastam az egészet. Zaynről volt benne egy kis cikk. A sajtó már ismét kombinál. Szerintük Zayn megcsalja Perriet. Ez hülyeség hiszen nagyon szeretik egymást. Sőt Zayn már gondolkodik a leánykérésen is. Az újságot az asztalra dobtam és a kezemben a kis reggeliző asztallal, indultam fel a szobámba. Halkan helyeztem le az éjjeli szekrényre, én pedig a függönyt széthúzva vetődtem az ágyra.

-Köszönöm az isteni reggelit.- puszilta meg az arcom.

-Nincs mit.-húztam magamhoz és a haját babráltam. Kellemes érzés volt így kizárni a külvilágot és lebegni a ketőnk kis szappan buborékjában. Jelen pillanatban nem érdekelt semmi más, csak a karomban lévő kedvesem. Ahányszor csak bele nézek gyönyörű szemeibe egszerűen nem tudom felfogni hogy ezt a szépséget nekem szánta a sors. Igen ez lehet elég badarság de én hiszek a sors és a végzet cselekedetében. Ezt nem tagadom senki előtt. Mára nem terveztem semmi mozgalmasat. Elméletileg napsütéses idő várható Londonba, ezért minden képen a szabadba szeretnék tartózkodni. Jól esne egy kis napsütés a bőrömnek. Az utóbbi időben teljesen magamba zuhantam. Elhanyagoltam a ház körüli teendőimet is.

-Mit szólnál ha ide hoznánk a holmidat és ma kint grilleznénk az udvarba? Csaphatnánk egy kis kerti bulit. Emlékszel Ruthra és Nicola-ra? A városban vannak és gondoltam áthívnám őket.

-Remek ötlet. Ugye Naomi is átjöhet? Nem szeretném hogy továbbra is nehezteljen rám. Ő szinte a húgom. Az életemet adnám érte. Fáj hogy megszakítottam vele a kapcsolatot. Hiányzik is nagyon.-a mondat végén egy könnycsepp gördült ki Em szeméből. Azonnal szorosabban öleltem magamhoz. Utálom őt sírni látni! Azt szeretem mikor kacag és nevet. A legszebb ékszere a nőknek a mosolyuk. Mindig megdobogtatja a szívemet ahányszor nevetni hallom. Vajon minden férfi ezt érezheti,vagy csak én vagyok ilyen félre sikerült alak?

-Azt hívsz meg akit te szeretnél édes.-nyomtam egy csókot az arcára. Végre sikerült egy aprót mosolyognia.

-Megyek felöltözni és rendbe tenni magam. Azután indulhatunk is.-kelt fel az ágyról. Bólintottam és a gondolataimba mélyedtem. Elgondolkoztam a jővön. Lehetséges lenne az hogy Emma ismét össze jönne Niallel? Kétség kívül nem. Nagyon haragszik Horanra. Bele értve engem is. De ez a harag az éjszaka folyamán elpárolgót és helyette hála vette át. Hálás vagyok Niallnek amiért az egészet elcseszte és végre nekem össze jött. Tudom ez most bunkón hangzik de ez az én véleményem. Neki is volt esélye de neki a farka fontosabb volt és azt a lotyót meg kellet hogy bassza feltétlenül. Hiszen ő a nagy Niall Horan aki minden nőt megkaphat. Néha úgy viselkedik mint Harry. Kicsit kihasználják a hírnévvel járó dolgokat. Görbüljek meg ha ezt rossz szándékkal mondtam. Szeretem Niallt de hála neki pokoli egy évem volt. Szerelem nélkül. Elhessegettem a fejemben kavargó kérdéseket és a reggeliző asztallal a kezemben a konyhába tartottam. Elmosogattam a tányért és a bögrét. Én is gyorsan felöltöztem a Batmanes pólómba és egy farmert kaptam magamra. A fejemre kaptam egy baseball sapkát és a nappaliban vártam kedves barátnőmre. Ismerem a nőket imádják magukat a tükör előtt nézni és sminkeli az arcukat. A frizura és a ruha téma még szóba sem került. De én türelmes ember vagyok. Bekapcsoltam a tévét az egyik zene csatornára. Pechemre épp egy The Wanted számot játszottak. Gyorsan kinyomtam a készüléket és a telefonomat elő véve a zsebemből léptem fel tweetere. Egy elég érdekes poszt fogadott amit Niall írt.

@NiallOfficial

Sajnálom hogy nem tudok felejteni és hogy vágyok rá. Vissza fogom őt szerezni. Ő az enyém.

Ideges lettem és tudatni akarom vele hogy ne is próbálkozón mert csak az erejét vesztegeti.

@Real_Liam_Payne

@NiallOfficial mi van tesó,csak nem álmodik a nyomor?! Inkább mással kösd le a szabad időd mint hogy itt nyávogj.

Mire a tweetet elküldtem Emma jelent meg az ajtóban.

-Mehetünk.-nyújtotta felém a kezét. Kiléptem a profilomból és a mobilomat ismét zsebre tettem. Felkaptam a slusszkulcsot és a pénztárcámat az asztalról. Össze kulcsoltam Emmával az ujjaimat és bezártam a lakást. A kocsival kiálltam a garázsból és elindultunk össze szedni Emma holmiját. Mikor leálltunk a lakás előtt a szám is tátva maradt. Nap mint nap elhajtottam erre autóval. A szállása nem is volt olyan vészes. Vajszinű falak,narancs színű kárpit. Az ablak alatt egy mogyoró barna kanapé helyezkedet el.

-Egyedül laktál itt?-kérdeztem a szoba közepén toporogva a feszültségtől.

-Nem. Velem élt itt az egyik csoporttársam Jake.- felelte kiabálva a szobájából. Na szóval egy sráccal volt együtt.

-Értem...és együtt voltatok?-kérdeztem a polcokon a közös képeiket nézve. Mire megfordultam Emma már a kanapén ült. A tekintete merev volt.

-Eleinte csak barátok voltunk. De nagyon magam alatt voltam Niall miatt. Ő melettem állt és támogatott. Amugy sem kedvel titeket túlságosan és a hírekből tudta a szakítást Niallel. Nagyon mérges volt. Nem is értettem hogy miért.-vont vállat. A kezeit tördelte idegesen én pedig éreztem hogy valami történt.- Egy bulin voltunk mindketten. Mindegyikünk jócskán fogyasztot alkohol tartalmú italokat. A zene üvöltve szólt, a partin sokan voltak. Táncoltak és mindenki mással volt elfoglalva. Kimentem a levegőre egy kicsit kiszelőztetni a fejemet. Hiába is tagadtam magamban hogy elfelejtetelek téged, sikertelen volt. Jake kijött utánam. Észre vette hogy pityergek kicsit. Tudtam hogy tetszem neki mert voltak két értelmű beszólásai. Tudta hogy szeretlek téged de a fejembe adta a tudatot hogy te biztosan egy másik lányak vagy már. Hittem neki mert azt hittem teljesited a kérésem. Beszélgettünk és hirtelen megcsókolt. Vissza csókoltam. Még arra emlékszek hogy haza jöttünk ide és innentől kezdve képszakadás....-sütötte le szemeit. Sejtettem hogy mi lehetet és ez be is bizonyosodott.- Reggel melette keltem fel ,,éva kosztümben".-motyogta. Hirtelen le kellet ülnöm mert a lábam remegni kezdett.

-Köszönöm hogy ezt elmondtad nekem.-szorítottam magamhoz és egy lágy csókot adtam a nyakhajlatába.

-Együtt jártunk de szakítottunk közös döntés alapján.-folytatta. Bólintottam és kicippeltem az autóba a dobozokat. Pár óra múlva már a csirke combokat forgattam a grillen. Emma peddig a salátát készítette odabent. Írtam egy sms-t mindenkinek aki számít. Köztük a testvéreimnek és a baráti körömnek. Ebbe a banda társaim és barátnőik is beletartoznak egytől egyig. Mikor a csirke kész lett, megtálaltam a nem igen használt kerti asztalon. Gondoltam ezzel is segítek bájos kedvesemnek. Amíg vártam hogy a salátával kész legyen,adig a medencében áztatam magam. Szeretek úszni, mert jó formában tartja a testemet. Ha jól emlékszek akkor mindig is szerettem úszni. Ha épp turnézunk és van szabad időnk akkor a szállodák medencéjében pihengetek. Lebuktam a víz alá és át adtam magam a kellemes hűs víznek. Mikor feljöttem levegőért Em a medence szélén állt.

-Gyere enni.-hívott maga felé. Megráztam a fejem.

-Elöbb ússz velem!- alkudoztam.

-Nincs rajtam a bikinim édes.-nevetet. Vállat vontam és bazsajogni kezdtem.

-Nekem ruhástól is jó vagy.- nyugtattam meg. A száját harapdálta mig gondolkozott. Levette a felsőjét és a nadrágját. Lerugta a papucsát is , majd fehérneműbe bombát ugrott a vízbe. Mikor a felszínre jött oda úsztam hozzá és a derekánál fogva magamhoz húztam. A nyakamba kapaszkodot míg lábait a derekam köré kulcsolta. A napfényben a haja arany árnyalatban fénylet. Egy tincset a füle mögé türtem és az arcán végig simítottam. Az álla alá nyúltam és megcsókoltam. Egy darabig még élveztük a vízet, de Emma hasa megkordult. Kicsit nevettem rajta, amiért meg is kaptam a büntetésem. Lenyomot a víz alá.

Az ebéd isteni lett. Repetát is ettem. Kaja után a fűben feküdtünk ki napozni. A napsugarak behatoltak a bőröm alá is,ami jól esett. Emma szemeit lehúnyva feküdt melletem egy karnyújtásnyira.

A nap további részében lustálkodtunk és neki láttunk a partira készülni. Elő szedtem a zenéket és az italokat. Emma a nasikat helyezte el. Mindketten felöltöztünk és vártuk a vendégeket. Azt hittem hogy az egész este jól fog telni.....de tévedtem sajnos.

*****

Remélem elnyerte a tetszéseteket a rész. Várom a véleményeket komment vagy pipa formájában. El sem hiszem hogy már a 17.fejezet is kész...úgy tervezem hogy még 10- 13 fejezet lesz még talán az első évadból és talán elkezdem a másodikat. Remélem tetszeni fog nektek, mert engem nagyon felpörget ha bele gondolok már. puszaaa