Meghoztam a következő részt is.
Remélem tetszeni fog nektek és erre is kaphatok kommenteket és pipákat.
Üdvözlöm az új olvasóimat is!
Köszönöm a pipákat és a kommikat.
Jó olvasást!
Puszaaaa
Fanni
*Emma*
-Elliot!-motyogtam pityeregve öcsém nevét. Csendben szorított magához, a karjaiban tartva. A lábaim remegtek és ujjaimmal görcsösen kapaszkodtam belé. Több mint egy éve nem találkoztunk. Azt hittem hogy csak fogták magukat mind és engem leráztak. Fájt mert én kerestem őket de én nem hiányozhattam nekik annyira ha nem kerestek. Úgy emlékeztem rá mint egy kamasz kisfiúra, de egészen megváltozott. Az arcáról a kiskori kerekdedség eltűnt és szinte kész férfi lett. A pulcsija alatt az izmai szépen kirajzolodttak. Egy puszit nyomott a hajamba. Kezeit a derekamra helyezte és kicsit eltolt magától de még mindig a derekamat fogta. A tekintetét végig vezette rajtam ahogy én is végig mértem őt. Sokat nőt ugyan is már fel kell rá néznem. Apánk magasságát örökölte annyi szent. De a szemei anyánkéra ütött akár a szőke hajunk.
-Emma!-motyogta ő is.-Gyönyörű vagy, sokat változtál.-nevetett fel kínosan. A hajamba túrtam és én is kuncogtam egyet.
-El sem hiszem hogy itt állsz előttem. Nem tudom felfogni.-bújtam hozzá.
A fejemet Liamre kaptam aki a torkát megköszörülve dőlt a falnak. Mosolyogva fogtam meg Eliot kezét és léptem közelebb Liamhez.
-Liam ugye emlékszel a testvéreimre, Elliotra és Emmetre?-kérdeztem nagyot nyelve. A fejét előre biccentette válaszul.- Ő itt Eliot. Eliot ő itt a barátom..-mondtam volna de öcsém félbe szakított.
-Liam Payne. Tudom olvastam róla. Azért is döntöttem úgy hogy megkereslek.- húzott magához. A karjaimat átfontam a dereka körül. Hirtelen nem gondoltam másra csak arra hogy ismét velem van. Liam kedvesen mosolygót és egyet előre lépve nyújtotta jobb kezét Elliot felé. Öcsém illedelmesen kezet rázott vele.
-Örülök a találkozásnak!-mondta Liam.
-Számomra a megtiszteltet és!- felelte Elliot.
-Gyere beljebb-ráncigáltam a nappali felé.
-Nem szeretnék zavarni mert tudom hogy rég nem láttátok egymást.-hadarta Liam. Megsimogatta az arcomat és elindult a lépcső felé.-Beszélgessetek csak nyugodtan.-mosolygót rám. A szívem hirtelen vad dobogásba kezdett, ugyan is tudta hogy ezzel a pimasz mosolyával megőrjít. Elliot érintése rázott vissza a jelenbe.
-Nagyon szereted igaz?-nevetett. Rá vigyorogtam és játékosan vállon bokszoltam. Tetetett sértődése felvonta az orrát.
-Hát így kell bánod a kedvenc öcsikédel?!- szipogta játékosan. Átöleltem hogy kiengeszteljem.
-Anyuék?-kérdeztem immáron a kanapén ülve. Elliot nagyokat hallgatott ami engem kicsit bosszantott. Pedig jogom van megtudni mindent ha egyszer már itt van. A tekintetem az övébe fonódot és a válaszra vártam.
-Nem tudom mennyit mondhatok el.-sóhajtott. A kíváncsiság egyre jobban piszkálta az oldalamat.
-Az egészet!-követeltem. Nagyot sóhajtva kezdet bele a mesébe.
-Szóval miután te elmentél a táborba mi szokás szerint elutaztunk Olasz országba a rokonokhoz. Minden jó volt egy bizonyos napig. Emlékszel mikor anyu egy nagy drog csempészt juttatott rács mögé? Az emberei fenyegetni kezdték anyut...apuval vissza utaztak Londonba feljelentést tenni...aztán balesetük lett ,,véletlenül''. Mi végig Rómában voltunk és mivel nem sérültek meg súlyosan így hamar vissza tértek ők is. Nem tudtunk vissza jönni, a családi fészek át települt hát Olasz országba.-sóhajtotta. Könnybe lábadt szemekkel meredtem testvéremre hogy minél több információt tudhassak meg. Tekintete üres volt miközben folyatta.- Híres lettél világ szerte hogy Niall Horan barátnője vagy. Apuék tudták hogy téged nem bánthatnak mert vigyáznak rád a srácok. De aztán felröppent a hír hogy szakítottatok és te eltűntél. Akkor nagyon féltem és a határán voltam hogy ide utazom megkeresni téged. Aztán ismét fel bukkantál mint Liam Payne barátnője. Be vallom nagyon megkönnyebbültem. Aztán ide utaztam, Naomi megadta a címet és így kerültem ide. Most pedig itt ülök és beszélek míg te sírsz.-rázta a fejét. Ujjával letörölte a nedvességet az arcomról. Magához húzott és átölelt. Fejemet a mellkasára hajtottam és beszívtam az illatát. Némi kölni és az ő illata. Valamiért nyugtatott az egész hogy itt van.-De te is mesélj hogy mi történt veled. Milyen egy pop sztárral járni, bocsi te kettővel is voltál már.-nevetett.
-Nem a hír nevük és a pénzük miatt vagyok velük nyugi.- durciztam.
-Niallel miért szakítottatok ? Ha szabad kérdeznem.-
-Megcsalt én is őt, kihűlt a kapcsolatunk. Egy évre elmentem kicsit...fő sulira jártam rendesen és mellette táncos nő voltam. Nem vagyok rá büszke mielőtt megkérdeznéd azt is. De a pénz miatt csinálnom kellet. Liam megtalált véletlenül Harryvel és Niallel. Természetesen ide ráncigált magához. Ismét elszöktem de vissza hozott ide. Hát össze jöttünk és boldogok vagyunk.-foglaltam össze a történetet röviden.
-Aha, örülök nektek meg minden csak..-motyogta.
-Csak?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Csak furcsa látni hogy kész felnőtt vagy már.-puszilta meg az arcomat. Az arcomra egy halvány mosoly ült ki.
Egész este beszélgetünk minden féléről. Azt a hosszú időt próbáltuk egy huzamban bepótolni. Szóba került az ő szerelmi élete is. Aztán ismét az enyémet tárgyaltuk ki. Szóba hoztuk Emmetet is és persze az egész családot. Direkt nem mondtam el neki a terhességemet mert tudom mit gondolna. Fiatal kis buta liba akit felcsináltak. De nem csak ez miatt nem árultam el , hanem mert egy kicsit babonás is vagyok. Félek hogy ha esetleg elvetélnék akkor komoly lelki traumám lenne.
-Emma jobb ha most megyek. Elég későre jár már az idő. Aludnod is kell és azt hiszem a barátod is szeretne veled lenni.-mondta. Nagyot sóhajtva tápászkodtam fel. Az ajtóig ki kísértem. Utoljára átöleltem és egy jó éjt puszit adtam neki.
-Holnap találkozunk. Jó éjt!-
-Oké! Neked is.- motyogtam és becsuktam a bejárati ajtót. A kulcsot elfordítottam a zárban aztán elindultam az emeletre. Liam az asztalnál ült és a számító gépet bújta. Ha jól láttam twitterezet. Leültem az ágyra és felhúztam a térdeimet. Jó érzés hogy nem hagyott el a családom ok nélkül és Elliotot is jó volt látni.
-Minden rendben van?-kérdezte Liam. Bólintottam és megcsókoltam. A gondolataim elkalandoztak a Liamel folytatott beszélgetésre vacsora után. A kezeit a hasamra helyezte.
-Még mindig nem tudom elhinni hogy egy kisember van ott bent.- motyogta. Vicces arc kifejezése miatt fel kacagtam.
-Pedig barátkozz meg a gondolattal édes.- feleltem.
-El kell mondani a többieknek is.-nyilatkozta ki. Nem foglalkozva vele amit mond csak helyeseltem. Megállapodtunk benne hogy tartunk egy vacsorát ahol majd eláruljuk nekik a jó hírt. A szemeimet egyre nehezebbnek éreztem így azokat lehunyva merültem mély álomba.
