26.Fejezet /Marry Me?/

Sziasztok drága egyetlenjeim!
Tádám itt a 26. fejezet is.
Remélem tetszeni fog.
Még nem tudom pontosan hogy hány rész lesz, ahogy sikerül egy egy rész megírása. Elsietni nem szeretném azt tudom. De majd értesítelek titeket.
Jó olvasást!
Puszaaa
Fanni

*Liam*

Unottan ültem Paul irodájában  már röpke fél órája. Muszáj neki elmondanom a hírt, mi szerint apa leszek. Tudom furán hangzik egy húsz éves srác szájából. Még én sem tudtam igazán felfogni. Gondolom felmerült már bennetek a kérdés, hogy az apa szerepemet hogyan fogom hozzá igazgatni a popsztár világomhoz. Ez nem kérdéses hogy melyiket választom. Természetes hogy a kisbabámat és Emmát. Nem fogom magukra hagyni őket. Kedvesemnek nagy szüksége lesz rám. Ahogy már most is az van, csak nem meri hangosan kimondani. Pedig látom a szemeiből. Rettentő boldog vagyok ennek a kis embernek az érkezése miatt. Igaz váratlanul ért minket de az nem gond. Ketten mindent megoldunk. Ja és a barátaink is mellettünk állnak. Ez megnyugtat. Anyukámnak még valahogy nem említettem. Nem telefon téma, ennyi az egész. Majd nemsokára család látogatást tartok úgy is. Még nem is mutattam be nekik Emmát sem. De mire megyünk már a menyasszonyomként szeretném a szüleimmel ismertetni. Egy hónap kevésnek látszódhat annak hogy az ember felnőjön, de nekem sikerült. Nem mintha eddig nem lettem volna érett gondolkodású, de most nőttem fel igazán. Családot akarok és nyugalmat. Bele fáradtam az örökös utazásba és rohangálásba. Eleget láttam a nagy világból. Ideje egy kicsit piheni is. Az életet egy kicsit le kell lassítsam úgy érzem. Szorongva ültem a kényelmes bőr széken miközben Paul telefonált. Gyorsíthatna a tempón mert még ezer dolgom van. Még elő kell készítsem az estéhez szükséges dolgokat. Gondolom most értetlenül néztek hogy már meg miről beszélek. Hát úgy érzem eljött az a nap mikor is megkérem a tündéri barátnőm kezét. Elképzeléseim szerint elviszem egy romantikus vacsorára egy étterembe, amit estére kibérelnék. Majd utána még kitalálom mi legyen. Talán egy kis séta, aztán a Temze partjánál teszem fel a nagy kérdést. Paul végre letette azt a nyavalyás készüléket.
-Mond csak Liam mit szeretnél?-kérdezte miközben az ujjaival dobolt a gesztenye fa asztalon. A torkom megköszörültem és szóra nyitottam a számat.
-Paul azt szeretném közölni veled hogy....tudod hogy Emmával jó ideje együtt vagyunk.-motyogtam bátortalanul.
-Igen és boldogok vagytok nem? Ugye nem szakítani akartok?-hadarta gyorsan.
-Nem dehogy akarunk szakítani.-vágtam közbe mielőtt még több kérdést vág a fejemhez.
-Akkor nem értelek.-rázta a fejét. Nagyot sóhajtottam és elhatároztam hogy kibököm egyszerűen.
-Meg szeretném kérni a kezét.- szemeimet lehunytam és arra vártam hogy egy taslival jutalmaz emiatt. De nem! Meglepetésemre csendben ült.
-Nem rossz ötlet. Csak az újságok nehogy találgassanak hogy esetleg egy Payne baba lesz. Az emberek könnyen kombinálnak.- sorolta Paul a tényeket amikbe totál bele trafált. A lélegzetem is megállt egy pillanatra.
-Ez nem pletyka lenne.-köhintettem. Néma csend telepedet a helyiségre. Az óra ketyegése hallatszót és a közlekedés zaja az utcáról. Paul mint egy örült kezdett el nevetni. Kezeivel az asztalt és a combját ütögette. A feje olyan volt mint a cseresznye paprika. Mintha az év viccét meséltem volna épp neki. Vártam amíg lenyugszik és rá jön hogy komolyan mondtam. Ez a  cselekmény kb két percig tartott neki.
-Te Liam most ezt komolyan mondtad?-kérdezte a szemeit törölgetve. A fejemmel biccentettem csak. A szemei elkerekedtek a hallottak miatt.- Nem gondoltam hogy neked lesz először gyereked a bandából. Hisz téged felelősség teljes fiúnak ismerlek. Azt gondoltam hogy óvatos és elő vigyázatos vagy.-csóválta a fejét. De mit tudna csinálni? Már semmit sem tehet. A szája szögletében egy mosoly bujkált amit igyekezett elfojtani.- Én titkon azt reméltem hogy Harrynek lesz előbb. Annyi egy éjszakás kapcsolata volt neki. Arra gondoltam hogy egyszer beállít hozzá egy lány nagy hassal.-nevetett. Belőlem is kitört a nevetés ahogy elképzeltem göndör barátom arcát amint elé állna egy volt partnere. Szerintem sokkot kapna amilyen gyerek még. Persze Naomi nem nézné valami jó szemmel az biztos.
-Ez van Paul. Azt hiszem felnőttem.-vontam vállat. Tájékoztattam minden tervemről. Nem igazán tetszett neki az egész,mert látszott rajta. De amint már említettem tehetetlen. Nem tud mivel vissza vágni. Nincs egyetlen indoka sem. Paul most azt a szokásos ,,apa" szerepet vette magára aki vigyáz az öt idétlen mostoha fiára. 
-Hát Liam, gratulálok nektek. De gondold át hogy mi a fontos dolog a számodra és úgy dönts. Ha kiszállsz a bandából akkor nem csak a te karriered fucssol be majd. Gondolj bele hogy a többiek már nem az a One Direction lesznek mint voltak. Hiányozni fogsz nekik a bandából. Nagyon szépen kérlek gondold át!-kérlelt Paul.
-Nem örökre szállnák ki,csak egy kis időre.-dünnyögtem magam elé nézve. Paul nem reagált rá semmit mert a telefonja ismét megszólalt. Elköszöntem aztán elindultam az esti ügyekhez lefoglalni a helyeket.
Amilyen mázlisa vagyok, amint oda értem egy helyre már egészen más tervez eszeltem ki. Azt akarom hogy felehetetlen legyen ez az este mindegyikünknek. Emlékezni szeretnék rá és majd az unokáimnak is elmesélni hogy hogyan kérte meg Liam nagypapa Emma nagymama kezét. Amíg ez a gondolat átfutott az agyamon addig nevettem egyet. Sikerült lefoglalnom egy hajót a Temze partján. Persze néha a hírnevem miatt bármit elérhetek. Nem mindig használom ki, csak szükség esetén.ű Mint a mostani alkalom. A díszletet rá bízom az alkalmazottakra. Kikötöttem hogy mese szerűnek kell lennie viszont.

****

-Liam hol vagyunk?-kérdezte Emma. A szemeit bekötöttem egy kendővel hogy véletlenül se tudjon leskelődni. Ki segítettem a limuzinból és elindultam vele a hajó irányába.
-Mindjárt megtudod!-nevettem. A derekánál fogva megemeltem míg segítettem a fedélzetre jutást. Amint a lábai biztonságosan a földre értek, a kendőt egy mozdulattal leszedtem. Egy pillanatra ledöbbenve állt. A szája felfelé kerekedet és hó fehér fogai is elő bukkantak.
-Liam...ez..ez..-dadogott.
-Tetszik?-kérdeztem mikor hátulról átöleltem. Egy csókot is nyomtam a hajába.
-Gyönyörű!- felelte édesen. Már  most tudom hogy megérte. Kézen fogva az asztalhoz vezettem. Ki húztam neki a széket, úriember módjára. Emma ajkai közül halk kuncogás szökőt ki. Leültem én is a vele szemközti székre. A pincér lassan megjelent és egy egy pohár pezsgőt helyezett le elénk. Emma szemében riadtságot véltem felfedezni.
-Mi a baj?-kérdeztem aggódva.
-Nem ihatok alkoholt ahogy te sem.-dorgált le.
-Tudom és épp ezért gyerek pezsgőt kértem.-nevettem. Látszót rajta hogy megkönnyebbült. Nem értem hogy gondolhatta azt hogy szeszes italt merek neki adni. A másik meg hogy én igyak alkoholt. Nevetséges! De csak félti a babát és engem is. Semmi rosszat nem csinált ezzel. A vacsorát lassan kihozták, amit jó ízűen fogyasztottunk el. A zenészek halk kellemes zenét játszottak. Rengeteget nevettünk és jól éreztük magunkat. Még a desszert előtt fel akartam tenni a kérdést. Össze szedve minden bátorságomat,kezdtem el beszélni.
-Emma én nagyon sokat gondolkodtam mostanában. Kettőnkön. Elmeséltem ma mindent Paulnak. Nem ellenzi egyáltalán. A babát is elmondtam. Neki muszáj volt. Na mindegy. Én mindig is akartam egy olyan családot amilyen az enyém is.  Most egy sajátot szeretnék alapítani.-hadartam.
-Ez nemsokára valóra is fog válni.-nevetett. Elmosolyodtam én is.
-Bevallom nem igazán tudom hogy ezt hogyan mondjam ki. Mivel csak hablatyolok itt mint egy örült idióta ezért megpróbálom okosan és szépen kimondani. Emma Read tud hogy bármi is történik bárhol is vagyunk, mindig is téged foglak az életemnél is jobban szeretni. Sose éreztem még így senki iránt mint  irántad.-ejtettem tisztán a szavakat. A szemeiből egy két könnycsepp bukkant ki. Letérdeltem mellé és az egyik kezét megfogtam. A másik kezemmel elő vettem a gyűrűs dobozt.-Emma Read, megtisztelnél azzal hogy hozzám jössz?-kérdeztem és felpattintottam a doboz fedelét. Úgy látszót hogy elsírja magát és hogy ledöbbent.
-Persze hogy igen-nevetett. Felhúztam  az ujjára a gyémánt gyűrűt,aztán megcsókoltam. Felsegítettem a székről aztán táncolni kezdtünk a zene ritmusára.
Tudom hogy ez az eddigi életem legboldogabb estélye.