18.Fejezet /Magyarázatok első sora/

Sziasztok drága egyetlenjeim!
Meghoztam az új fejezetet.
Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást!
Puszaaa
Fanni

*Niall*

A nappaliban ültünk a srácokkal Liam kivételével. Ő megtalálta Emmát és most együtt vannak. Legalábbis ezt mondta Harrynek. Estére egy házi bulit terveznek,ahová minket is meghívtak. Olyan üdv újra a köreinkben Emma. Be kell ismerjem hogy félek. Félek attól hogy az Ő jelenléte ismét felkavarja szívem békés világát. Nem tudom őt elfelejteni, képtelen vagyok rá. Hiányzik az érintése, amikor hozzám bújt esténként a kanapén, a randik. Minden hiányzik ami vele kapcsolatos. Tudom ez most mind nyálasan és szánalmasan hangzik egy férfi szájából. De nem tehetek róla, ilyen vagyok. A televíziót kapcsolgatta unótan Zayn. Harry a telefonon játszott, Louis meg répát majszolt. Én meg...én meg a közös nyári képeket nézegettem. Az a nyár volt életem egyik legjobb nyara. Amit neki köszönhetek.

-Srácok készüljünk a bulira. Nem kéne ismét elkésni!- állt fel Zayn. Mind egyet értve bólintottunk majd készülődni kezdtünk. Magam részéről csak tusoltam és felöltöztem. A hajamat bezseléztem és magamra öntöttem egy kis kölnit. Emma kedvence. Nem is igazán használtam ezt az illatot mostanság.  Miután végeztem a külsőmmel kentem magamnak egy mogyoró vajas kenyeret. Lassan a többiek is végeztek így a kocsiba beszállva vettük az irányt Liam háza felé. A kocsiban is hangosan szólt a zene, de barátunk háza környéke is zengett a zene szóban.

-Niall viselkedj ma este, nem szeretnénk vitát.-kapta el a karom Zayn. Mérgesen meredtem rá.

Louis becsengetett,Liam pedig mintha az ajtóba állt volna rögtön ajtót nyitott.

-Sziasztok! Örülök hogy itt vagytok. Gyertek be.-invitált be minket vigyorogva. Az egész lakás úgy nézet ki mint egy night club. A nappali közepén egy dj pult, az egész szoba tele táncoló emberekkel. A tekintetemmel őt kerestem de nem láttam sehol. A konyhába tartottam, Zayn tekintete rám tapadt. Töltöttem magamnak egy kis light-os italt. Egyből magamba döntöttem. Vissza mentem a nappaliba táncolni. Ruth el is kapott.

-Hello Niall! Táncolsz velem ugye?- kérdezte mosolyogva. Tutira Liam állította rám, hogy ne tudjak Emma közelébe kerülni. Szánalmas húzás tőle. Nagyon sokat táncoltunk Ruthal,de egy kis idő után megszomjaztam így a konyhába ittam egyet. De amire nem számítottam az Ő volt. Gyönyörű volt mint mindig. Szűk ruhája rátapadt a testére, előnyösen kiemelve az alakját. Nem vett észre. Mögé lopakodtam és átöleltem a derekánál fogva. Értetlenkedve nézet rám. Nem bújt ki a kezeim fogságából azonnal. Pár pillanat múlva megjelent Liam. A kezeim élettelenül hullottak le a testem mellé.

-Szia Emma.-köszöntem neki. Átölelte Liamet és előttem csókolta meg. A torkomat megköszörültem,jelezve hogy nem kérek a műsorból. Belül szörnyen éreztem magam a látottak miatt. Tudtam hogy együtt vannak,de nem bírtam felfogni. Most viszont mintha képen vágott volna a valóság. A tekintetem más felé kalandozott. Nem tudtam őket tovább nézni. Úgy éreztem hogy megfulladok. Ki kellet menjek a levegőre. Nem hazudok ha azt mondom hogy sírni tudtam volna. Leültem a teraszon az egyik székre egy üveg wiskhy kíséretében. Szép lassan egyedül meg is ittam. Az alkohol szinte perzselte a torkomat,de nem bírtam leállni. A szervezem még többért kívánkozott. Szükségem volt rá mint a levegőre. Felejteni akartam, még ha csak egy kis időre is. De már belátom kár volt lerészegednem,mert az önkontrollomat elvesztettem teljesen. Szinte nem is én voltam....

*Emma*

Sajnálkozva figyeltem volt barátom távolodó alakját. Sajnáltam őt hisz én is megcsaltam őt...Liammel. Aki a mostani pasim. Furcsa ezt így kimondani. Ismerem Niall érzéseit és a bágyadt tekintetéből is észrevehető hogy maga alatt van. Igyekszik a vidám és laza arcát adni,de a felszín alatt szenved. Miattam!. Szörnyű ember vagyok. Csak szenvedést okozok a körülöttem lévőknek. Hiányoznak öcsém okos tanácsai. Mindig volt valami a tarsajában amivel fel tudott vidítani. De most valami oknál fogva nem találok rájuk. Több mint egy év telt el. Az ember csak a legrosszabbra tud gondolni. Miért nem veszik fel velem a kapcsolatot? Mi történhetett? Esetleg ember rablók tartják őket fogságba vagy balesetük volt? Fogalmam sincs hogy mi lehet. Kimentem a konyhába és pár felest lehajtottam.  Éreztem hogy jobb kedvre derített az alkohol. Harry azonban elkapott pár táncra. A csípőmet jobbra-balra ringattam a zene ritmusára. Harry rengeteget mesélt közben az elmúlt évükről Naomival. Direkt jó volt hallani hogy milyen boldogok együtt. De elmondása szerint kezd a kapcsolatuk kihűlni. Igaz már az is csoda hogy kibírták együtt idáig. Hisz egyikük sem egy kapcsolat típusú ember. Mikor a zene lassulni kezdet göndör barátom közelebb lépet. Derekamnál fogva közelebb vont magához.

-Hiányzol neki nagyon. Nem tudod mennyit sírt miattad.- súgta Harry a fülembe. Tudtam hogy most Naomira gondol. Nem szóltam semmit mert féltem hogy elbőgném magam. A szememet a könnyek azonban szúrkodni kezdték. Eltávolodtam Harrytől és az embereken átverekedve magam jutottam ki a friss levegőre. A hideg szél megcsapta arcomat és az egész testem liba bőrös lett. A korlátnak támaszkodtam. Az eget szemléltem amin a csillagok nem látszódtak. Lehunytam a szemeimet és mély levegőt vettem.

-Miért rontok el mindent? Amit jónak látok az mindig rossz lesz. Egy szerencsétlen balfék vagyok. Mindent elszúrok. -motyogtam a sötét éjszakába.

-Nem igaz, ne beszélj baromságokat.- jött egy hang a sarokban lévő hintaszékből. Oda néztem de a sötétben nem igazán vettem ki az alakját. Ám azonban a hangja felfedte kilétét.

-Ne vitatkozz velem Niall. Mindent elszúrtam tudom.- sóhajtottam.

-De én miattam. Ha akkor nem rúgtam volna be...és nem vittem volna haza azt a lányt...nagyon sajnálom.- hadarta az emlékeibe mélyedve. A mai napig is az emlékezetemben él az a kép ahogy azzal a lotyóval fekszik összebújva, ahol együtt aludtunk békésen.-Bárcsak vissza tudnák menni az időben és akkor máshogy cselekednék.

-A tetteinknek megvannak a maguk következményei.- suttogtam szelíden.

-Igen,ahogy mondod. Valamelyik gyenge és valamelyik erősebb következménnyel jár. Én rendesen megszívtam az biztos..-túrt bele szőke hajába és keservesen felnevetett. Meg köszörültem a torkom és a mellem előtt összefontam karjaimat.

-Mindenki hibázhat hisz emberből vagyunk. Bevallom neked hogy borzalmas érzés volt látni a hölgyikével...dühös voltam rád nagyon hisz az internetről jöttem rá mindenre. Kérdőre akartalak vonni csupán..de akkor benyitottam és megpillantottalak vele...a szívem abban a másodpercben tört darabokra. Nem tudtam másra gondolni csak hogy én nem vagyok elég jó neked...és csak egy játék vagyok. A legjobb megoldásnak láttam hogy elmegyek tőled minél messzebb. Nem akartalak látni téged. Így hát eltűntem az életetekből. Rendszeresen nyomon követtem minden hírt rólatok. De a szívem még mindig fájt...- hirtelen Niall mellettem termett kezeivel magához vont és szorosan átölelt.

-Számomra te voltál a mindenem. Nem a hírnév miatt voltál velem. Tudtam hogy magamért szeretsz. Nem használtalak játéknak, még a legvadabb álmaimban sem.- simított végig a hátamon.

-Valóban nagyon szerettelek és be kell ismerjem Liamet is mindig szerettem. Önmagamnak is tagadtam. De valahogy úgy érzem ő az igazi.-motyogtam a vállába.

-Igen éreztem a köztetek lévő feszültséget. Ahogy egymásra néztetek. De nem tudlak elfelejteni Emma. Vissza szeretnélek kapni.-emelte fel a fejemet hogy a szemembe nézhessen.

-Nial...én Liamet szeretem. Ő az igazi, bár tudom furcsán hangzik egy húsz éves lány szájából. Ha szeretsz még akkor elfogadod a boldogságom.- súgtam neki. Keservesen nézett rám és ajkait az enyémekre nyomta. Leheletéből csak úgy áradt az alkohol aromája. Jócskán ihatott. Gyorsan elhúzottam és mérgesen meredtem rá.

-Tudtam hogy nem ütsz meg.-kacagott.

-Baszd meg te nem vagy normális? Ha valaki meglátott volna...hatalmas bajban lennél.-háborogtam.

-Olyan vagy mint egy mérges kiscica.-röhögött. A vállába bokszoltam mérgesen.

-Niall figyelj..mi csak barátok lehetünk oké? Semmi több.- kérdeztem valamivel nyugodtabban. Egy kicsit hezitált hogy direkt idegesítsen.

-Rendben..-sóhajtott.-Barátok.-ölelt meg. Jó érzés öntött el hogy tiszta vizet öntöttünk a pohárba.

Vissza mentünk a házba hogy élvezzük a bulit. Úgy éreztem hogy most azzal a személlyel kell foglalkozzak akit ma este eddig hanyagoltam, Liammel. Hozzá bújtam és táncolni kezdtünk Ellie Goulding- Starry Eyed című számára. Egyszerűen jól éreztük magunkat. Egy új és talán békés fejezet kezdődik az életünkben.

****

Remélem tetszett a rész, ha igen akkor kérlek pipáljatok vagy írjátok meg a véleményeteket.