Sziasztok Drágáim!
Ahogy ígértem itt a 9. fejezet.
Remélem tetszeni fog nektek.
Még egyszer köszönöm a komikat és a feliratkozást a rendszeres olvasok közé :)
Ja és még valami! Elkészült a blog előzetese ,amit a Blog Trailer című menüpontban találtok!
Az előzetest Nagyon szépen köszönöm Roxana-nak!!
Jó olvasást
Az előzetest Nagyon szépen köszönöm Roxana-nak!!
Jó olvasást
Puszaaaa
Fanni
*Emma*
Az út kellemesen telt és sokat nevettünk Naomival. A rádiót felhangosítottuk mikor egy One Direction számot nyomtak épp. Egyszerre énekeltük torkunk szakadtjából a zenét a rádióval. Ám mikor a véget ért, kicsit elszontyolodtam amit drága barát nőm észre is vett.
-Minden rendben van csajszi? - kérdezte árgus szemekkel. Nem akartam Naomit még beavatni a ,,lehetséges" baba dologba. Belegondolva még nagyon fiatal vagyok, hozzá hogy gyereket szüljek vagy ahhoz hogy felneveljem. Niall és a fiúk tudom hogy mindenben támogatnának és a szüleim is, de én senkit sem akarok kihasználni. Elvetetni meg semmiképpen sem akarom. Vállalnom kell a felelősséget! A főiskolán is muszáj lesz halasztanom egy szemesztert.
-Igen.- válaszoltam elhalt hangon. Naomiban azt szeretem a legjobban hogy nem nyagadt mindig hogy mondjam el hogy mit titkolok. Már nem volt sok hogy hazaérjünk így az út hátralévő részét csendben tettük meg. Amint a ház elé értünk kipatantam és a csomagtartóhoz siettem. Kiszedtem a csomagjaimat és búcsút intettem barát nőmnek s sietősen a ház felé baktattam. Hangosan csaptam be az ajtót de sehol senki. Levettem a cipőmet és a helyére raktam. Körbe jártam az egész házat de senki. Egy lélek sem volt rajtam kivűl itthon. Egy levetet találtam, melyen anyám kecses kézírása díszelgett. Sietősen kibontottam és olvasni kezdtem.
,,Emma,
Nagyon sajnálom hogy nem lehetünk most veled,hisz egész nyáron nem láttunk téged,de halaszthatatlan dolgunk akadt és el kellet hogy utazzunk egy kis időre, remélem hogy megértesz. Vigyázz magadra!
Csók Anya!"
Nagyon sajnálom hogy nem lehetünk most veled,hisz egész nyáron nem láttunk téged,de halaszthatatlan dolgunk akadt és el kellet hogy utazzunk egy kis időre, remélem hogy megértesz. Vigyázz magadra!
Csók Anya!"
Nem is számítottam másra hisz sosem voltam nekik fontos. Mindig is a munka volt az első és utána az öcséim, Emmett és Eliott. Emmett két évvel fiatalabb nálam míg Eliott három évvel. Mindig a fiúk voltak a szemük fényei, engem is szeretnek persze, de fele annyira sem mint őket. A levelet összehajtogatva a zsebembe helyeztem. Bezártam a lakás ajtót és a bőrőndőket kézbe kapva indultam meg felfelé a szobámba. A csomagokat a talajra helyeztem miközben sóhajtottam egyet. A laptopomat bekapcsoltam és vártam hogy betöltsön. Amint elindítottam a kedvenc böngészőmet,reklám ablakok árasztották el a képernyőt. Ezeket egymás után bezárva pötyögtem be egy nevet. LIAM PAYNE. Rákattintottam a kép találatokra és egy képen megakadt a szemem. Egy kiskori képe volt ami a mi udvarunkon lett készítve. A gépet kikapcsoltam és kinéztem az ablakon. A Nap még szépen sütőt így elhatároztam hogy kimegyek a kertbe olvasni. A könyvespolchoz lépve néztem végig gyűjteményemen. Eszembe jutott hogy mit is olvastam legutóbb, a Stephenie Meyer alkotta Alkonyatot. Kezembe véve állapítottam meg hogy még egész a könyv elején tartok benne. Igaz hogy már sokadjára olvasom újra és újra nem tudom megunni. Ha bánatos vagyok esetleg nem tudom elviselni a körülöttem lévő Világot, mindig ebbe a meseszerű világba menekülök. Kezembe kaptam az MP3-om is és elindultam az udvar felé. A hinta ágy szivacsát is magammal vittem és a délutánt a könyv és a zene társaságában töltöttem. Pár óra múlva aztán bekövetkezett a Londonra híres időjárás. A felhők gyülekezni kezdtek az égbolton és a szél is feltámadt. Belekapott a hajamba és az arcomba fújta. A hirtelen támadt hidegtől az egész testem libabőrös lett. Gyorsan besliszentem a házba, ami kintről hívogatóan ajánlotta a menedéket. Épp hogy beértem szárazon az eső azonnal szakadni kezdett. Majdnem frászt kaptam mikor a telefon megszólalt.
-Tessék,Read lakás!- szóltam bele magabiztosan.
-Te vagy az Emma?- jött az ismerős hang.
-Igen,haza értetek?- kérdeztem és az ajkamat rágtam.
-Persze,már ki is csomagoltunk. Azt szeretném kérdezni hogy beugorhatnák-e mert a környéken volt dolgom és viharba nem szeretek vezetni.- továbbra is ezt a folyamatot végeztem de aztán rájöttem hogy válaszolnom kéne.
-H-h-hogyne.- dadogtam mint egy hülye.
-Fél óra és ott vagyok.- mondta és a hangjában ott bujkált az ígéret pecsétje.
-Oké,akkor addig is szia.- mondtam és bontottam a vonalat. Magamban rettentően örültem hisz a viharban nagyon félek. Eldöntöttem hogy az időt a fürdőszobai teendőkkel fogom elütni. A szobámba levettem a farmer nacim és a székre terítettem majd a neszesszeremet és a törülközőt felkapva elindultam a fürdőbe. A ruháimat a földre dobtam és a hajamat egy kontyba fogtam. Beálltam a tükör elé és szem ügyre vettem az arcom. A bőröm kapott egy kis szint ám ez hamar el is fog múlni. A szemeim ragyogóan csillogtak az izgalomtól. Megengedtem a kádba a vizet és vártam hogy megteljen. Végül mikor beszálltam kicsit felszisszentem. A víz forró volt és égetett egy kicsit,de nem törődve vele belefeküdtem. Próbáltam ellazítani minden egyes porcikámat különösebb siker nélkül. Kipatanttam a kádból és belebújtam a Scooby-Dou-s pizsimbe. A hajamat alaposan kifésültem és elindultam a konyha felé vacsit készíteni. Kivettem a fagyasztóból egy dobozos pizzát és betettem a sütőbe sülni. Épp mikor beraktam valaki csengetett az ajtón.
Kikukucskáltam és megláttam őt. Egy hatalmasat dörgött az ég ezért gyors beengedtem.
-Helló!-mondta vigyorogva.
-Helló!-motyogtam vigyorogva én is. Észrevettem hogy valami zacskót szorongat a kezében.
-Hoztam egy kis puncsos fagyit meg ezt azt...-mormogta és a kezembe nyomta.
-Ahhh ...köszi...épp pizzát sütök,te is kérsz?-kérdeztem zavartan.
-Még nem ettem,szóval elfogadom az ajánlatot.-válaszolta kedvesen mosolyogva.-Kicsit hüvős van.- jelentette ki.-Begyújtsam a kandallót?-kérdezte és a padlót nézte.
-Aha...-motyogtam és a konyha felé vettük az irányt.-Ott van az aprított fa a sarokban.-mutattam neki. Kipakoltam a zacskó tartalmát és a helyére helyeztem mindent. Liam begyújtott és a lakás kezdett egyre melegebb lenni. A pizza is kisült amit testvériesen osztottam el. leültünk az asztalhoz egymással szemben és neki láttunk bepuszilni a finomságot.
-A francba!-morogtam mikor megégettem a számat.
-Béna!-nevetett Liam mire én nőiesen felmutattam a középső ujjam. Miután a vacsit befejeztük átvonultunk a nappaliba és a kandalló előtt kinyúltunk. Egymás szemébe meredtünk egy pár percig,ezután pedig Liam a kézfejével végigsimított az arcomon gyengéden , jobbnak láttam ha most kimegyek a szobából mielőtt olyant tesz amit később megbánna.
-Kérsz fagyit?-kérdeztem mikor a földről tápászkodtam fel.
-Igen!-kiáltotta nevetve mint egy kisgyerek. A fiókból előkaptam egy kiskanalat és a fagyasztóból szedtem még ki két pálcikás jég krémet barátom számára,ugyanis KANÁL FÓBIÁS :)
-Tessék!-nyomtam a kezébe.
-Ugye tudod,hogy menyire imádlak?!-nevetett én csak vállat vontam. Leszedtem a puncsos fagyi dobozának a tetejét és kanalazni kezdtem a fincsi fagylaltot. Csendben ültünk és a tűzet bámultuk. Végül úgy éjfél felé kezdtem elálmosodni. Eloltotta Liam a tűzet és én talpra álltam. Kicsit imbolyogtam aztán Liam a térd hajlatomba nyúlt és a karjaiba vett. A kezeimet átfontam a nyakán és a fejemet a vállára hajtottam. A szemeimmel az arcát fürkésztem amit a szeme sarkából észre is vett és vigyorogni kezdett.
-Szeretlek!-motyogtam miközben az ágyamra helyezett. Nem szólt semmit csak betakart és meghökkentem mikor a lámpát leoltotta és kiment a szobából.-Liam!!-kiabáltam utána de semmi válasz. Már épp majdnem bealudtam mikor nyílt az ajtó. Hunyorogtam a sötétben és Liam alakját véltem felfedezni. A ruháját a földre dobta és bemászót mellém az ágyba. Szerencséje hogy boxert viselt ,mert különben vísitottam volna.A fejemet a vállára helyeztem és mélyet szipantotam bőre illatából.
-Te még ébren vagy?!-csodálkozott
-Aha..-feleltem.
-Aludj!-simította meg az arcomat.
-Félek a viharban.-vallottam be.
-Énekeljek neked?-kérdezte mire én bólintottam.Ismét a Rock Me-t kezdte el dudólni és a szám felfelé görbült,majd mély álomtalan álomba merültem.
Reggel egyedül ébredtem fel az ágyban. Belebújtam a mamuszomba és lecsatogttam a lépcsőn. Kinéztem az előszoba ablakán és a nap ismét sütött és ettől jobb kedvre derültem. Fütyörészve léptem be a konyhába ahol Liam épp reggelit készített.
-Jó reggelt álomszuszék!-köszönt mosolyogva.
-Neked is!- viszonoztam a mosolyt. Liam jókedve hamar átragadt rám is. leültem és elkezdtem fogyasztani az ételt amit az orrom alá dugott.
-Mikor pakolsz át hozzánk?-kérdezte egy kis idő után. Ittam egyet a narancslémből mielőtt válaszoltam volna.
-Ma?-kérdeztem miközben a rántottámat piszkáltam a villámmal. Felnéztem a velem szemben ülő srác arcába, de semmit sem tudtam leolvasni róla.
-Segítsek bepakolni?- kérdezte lovagiasan.
-Segíthetsz.-válaszoltam. Reggeli után gyors becsomagoltunk és a cuccokat kipakoltuk Liam kocsijába. Délre végeztünk is és elindultunk a számomra új otthonom felé. Mikor megáltunk a nagy ház előtt a szám szó szerint tátva maradt. Liam kinyitotta nekem a kocsi ajtót és nevetett a képem láttán.
-Tetszik?-kérdezte miközben rázkódott a nevetéstől.
-De még menyire.-hadartam a pár szót,de épp hogy kimondtam kicsapódott a lakás ajtó és négy fiú rohant felém. A nagy rohanásnak az lett a vége hogy mind a földre kerültünk.
