27.Fejezet/Oh,no!/

Sziasztok drága egyetlenjeim.
Meghoztam az új részt.
Legutóbb azért volt dupla rész mert jó pár héten keresztül nem volt friss fejezet. A pipákat köszönöm ez utal is. Kellemes Ünnepeket mindenkinek!
Jó olvasást!
Puszaaa
Fanni

*Emma* 

El sem hiszem még mindig. Menyasszony vagyok. Méghozzá Liamé. Ezt sose mertem volna gondolni. A többiek boldogan fogadták az egészet, de a directionerek már nem lelkesedtek annyira. De ez a mi dolgunk, elhiszem hogy szeretik Liamet de a magán életéhez már semmi közük. Liam elég nagyfiú már hogy el tudja dönteni hogy mit akar és mit sem. Ez a kiborulásom most annak köszönhető hogy a közösségi oldalaimon csöppet sem kedves üzenetek fogadtak. Eddig is megszoktam már őket, hisz volt alkalmam már a Niallel való kapcsolatom idején megtudni hogy egyes emberek totálisan idióták. Hogy lehet képes valaki megfenyegetni egy másik embert, azzal hogy szakítson a párjával mert különben megvernek meg ilyenek... Viccesnek is lehet találni mert Liam mióta megkérte a kezem,csakis testőri jelenlétben léphetek utcára..vagy ha ő is velem van. Kezdek kicsit megfulladni már. Minden embernek szüksége van egy kis magányra. Legalábbis én úgy vélem. De lehet hogy csak én tévedek. Mosollyal az arcomon ébredtem fel. Nagyot ásítva ültem fel az ágyba. A mellettem lévő hely üres volt és hideg. Ezek szerint Liam el ment már a stúdióba. Éjjel nappal dolgoznak mostanság. Úgy érzem hogy kutyaként bánnak velük. Egy folytában hajszolják őket. Paulnak ezt meg is említettem a minap. Szerinte addig kell ütni a vasat amíg meleg. Megértem én hogy fontos a munka és hogy több millió rajongó várja őket világszerte....csak kevés időt van itthon. Szerencsémre Naomi és az öcséim itt vannak nekem. Alig tudom elhinni is. Ja és azt még nem is említettem hogy az esküvőt hol tartjuk...Elhatároztam hogy Olasz országban lesz. Pontosabban Veronában. Az ötlet mindenkinek tetszett szerencsémre. Liam azt mondta neki mindegy csak azt szeretné hogy én boldog legyek a nagy napon. Életem legszebb napja lesz mikor kimondom az ,,igen-t" a másik meg az lesz amikor életet adok a babánknak. Mióta tudom hogy Liam boldog a pici miatt én sem szomorkodom. Lehet hogy kicsit fiatalok vagyunk még szülőknek de elég nagyok vagyunk már hogy gondoskodni tudjunk róla. Kétségem sincsen afelől hogy ne tudnánk megoldani. Két érett felnőtt vagyunk. Akik szeretik egymást..és ez mindennél fontosabb. A baba egy boldog, szeretet teljes családban fog felnőni. A nevek kapcsán elég sokat gondolkoztunk. Nem igazán tudjuk hogy milyen név illene a picihez. A vizsgálatok kimutatták hogy fiúnk lesz. A srácok ennek nagyon örültek. Elmondásuk szerint akkor is ilyen boldogok lennének ha kislány lenne...aha csak ezt nem igazán veszem be. Szinte naponta kapok ajándékba baba ruhákat. Az egyik legbizarrabb az egy kék ruhára nyomtatott kép Zaynről. Hát igen..ráadásul dedikálta is. Nem is Zayn lenne.. A pici várhatóan  márciusban szándékozik megszületni. Az esküvő pár hét múlva kerül megrendezésre. Anyukám és Karen mindent megszervezett. A ruhámat Eleanor rendezi mivel az ő véleménye szerint amit én kinéztem az vén kisasszonyos. Ő a profi ruhák terén nem pedig én. Bár tudom hogy Liamnek egy rongyos melegítőben és egy kinyúlt fakó pólóban is tetszenék. De hát ő Liam Payne..a One Direction nagy sztárja. Gyönyörűnek kell legyek mellette, mert lesi fotósok hada lesz ott hogy megörökítsék a nagy pillanatot. Ezért komoly biztonsági rendszer lesz kialakítva. Lesz egy álnàsznép akik legelöl fognak menni..rossz irányba. Engem bevallom nem igazán hoz lázba az egész buli. Nekem csak az számít hogy hivatalosan is Liamhez tartozhassak. Nekem csak ő számit. Nem hittem volna hogy egy nap találok két olyan embert is, akiért az életemet is képes lennék eldobni. Már pedig én megtaláltam őket. Nehéz volt köztük választani de a sors fintora-e vagy sem..de Liam lett a befutó. Mert úgy érzem hogy ő az igazi. Nem is kívánhattam volna nála jobbat. Ez most elég nyálasnak hangzik még tőlem is. De ezt rá tudom fogni a hormonjaimra.
A fejemben elhatároztam a mai programokat. Meglátogatom kicsit Liamet aztán elmegyek bevásárolni. De ez a tervem kétlem hogy sikerülne, mivel reggelizés közben erős fájdalmat érzek a hasamban. Johnnak -a személyes börtön őrömnek- kiabálva egyet, indultam meg a kijárat felé. Felkaptam a mobilomat amit a kezemben fogtam. Épp hogy a kocsihoz értünk a semmiből Naomi bukkant fel. Rögtön a hátsó ülésre fektetek be. Az idő érzékem nem valami jó ezért nem igazán tudtam megsaccolni hogy mennyi időbe telt míg a kórházba értünk. Egy toló kocsiba ültetek és percek múlva már egy fehér színű vizsgálóban feküdtem egy lepedővel leterített asztalon. A hasamban még mindig fájdalmat éreztem. Az ajtó hirtelen kicsapódott és kedvesem riadt tekintettel szelte át a teret. A kezemet megfogva csókolt meg. A tekintetéből látszott hogy fél, ahogyan én is.
-Minden rendben lesz.-sutogtta a fülembe. Egy kosza könnycsepp gördült végig az arcomon. Féltem nagyon a babánkat.
-Nem akarom elveszíteni.-suttogtam de Liam meghallotta és a kezemet megszorította.
-Nem fogjuk! Ígérem!- puszilta meg a kéz fejemet. Egy idősebb orvos jelent meg, aki pár vizsgálatot végzet el rajtam. Liamet addig kiküldte a váró terembe. Lemerem fogadni hogy az egész banda odakint lehet. Idegesen fészkelődni kezdtem. Nem szeretem a kórházakat. Valakinek a tér iszony a heppje..nekem a kórház. Egyszerűen irtózom még ha csak látogatóba megyek is. Előre félek mikor majd a szüléskor kell bejönnöm. Ha Liam nem fog velem bejönni akkor nem leszek hajlandó neki kezdeni szülni. Tudom hogy be fog jönni, de jól esik a nyafogás. Liam és a doktor egyszerre lépet be az ajtón.
-Az a helyzet hogy Ms Read nem igazán bírja az olajos ételeket. Ez megviselte a gyomrát csak. Nyugalom a babának semmi köze ehhez.-mosolygott ránk. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.-Azt ajánlom hogy kerülje az olajos ételeket Ms Read.-folytatta de közbe vágtam.
-Mrs Payne,kérem.-mondtam és az orvos szem látomást vette a lapot. Rá néztem Liamre,hogy mit szól a név használatomra, az arcán egy hatalmas büszke vigyor terült szét. Pár hét és hivatalosan is használhatom a nevet.-Akkor haza mehetek igaz?-kérdeztem reménykedve.
-Hát persze. Viszont látásra!-köszönt az orvos és kilépett a helységből. Liam segített felkelni aztán kézen fogva kisétáltunk mi is.
Jól sejtettem hogy az egész banda a váróban ült. Naomi rögtön a nyakamba borult, ahogy a többiek is körém gyűltek.
-Minden rendben van!-nyugtattam őket mosolyogva. A megkönnyebülés látszodott az arc vonásaikból.-Mehetünk?-néztem rá Liamre.
-Nekünk még be kell fejeznünk az albumra pár számot. Addig te is jössz velem. Ha végeztünk akkor meg haza megyünk.-magyarázta. Bólintottam és engedelmesen viselkedtem. Liam szabad napot adott mára Johnnak. A stúdióban szerintem halálra fogom magamat unni. Valahogy nem köt le az egész. Legtöbbször a kanapén elalszok.
Ismét unatkozva néztem ki a fejemből, a srácok odabent énekelték fel az egyik új szerzeményüket, amit le sem tagadhatnának hogy ők írták  és hogy pasiból vannak. Little black dress....Nem mondok semmit a kreativitásukra. Maga a szám szövege és dallama is nagyon jó.
Elhatároztam hogy az épületen belül sétálni indulok. A rengeteg albumokon a falon kicsit sem csodálkoztam. Pár perc múlva egy ismerős hang csapta meg a fülemet, miközben a nevemet kiabálta. Nem válaszoltam neki semmit sem. Csendben bámultam az egyik lemez borítóját.
-Emma süket vagy?-kérdezte nevetve. A fejemet felé fordítva pislogtam rá bambán.
-Nem...csak elbámultam.-motyogtam leszegezett fejel. Az egyik karjával magához húzott és megölelt. Jól esik az ölelése most is..úgy mint régen. Mikor össze bújva feküdtünk az ágyon vagy a kanapén. A szokásos parfümjének az illata felmászott az orromba és az agyamat kicsit elhomályosította. Olyan gondolatok és érzések szabadultak fel bennem, aminek nem lett volna szabad. Ezt le is kell küzdenem magamba. Talán ezért is akarom az esküvőt annyira hogy ilyenek az eszembe se jussanak. Liamhez tartozok nem Niallhez.
Fogalmam sincs hogy hogyan történhetett de Niall a falnak nyomott és óvatosan megcsókolt. Nem tudtam uralkodni a testem felett..egyszerűen elvesztettem az irányítást. Az eszem üvöltötte hogy ne tegyem, de vissza csókoltam. Belső énem képen köpte volna magát. Sose csókolt még így meg azelőtt amíg együtt voltunk..A legrosszabb az egészben hogy élveztem. Végül sikerült vissza szereznem az uralmamat és Niallt el löktem magamtól. Rádöbbentem hogy mit tettem, ezért tenyeremet a szám elé helyeztem és a fal mentén a földre csúsztam.
-Emma...én sajnálom..nem ezt akartam..-magyarázta szinte hadarva. Felnéztem a kékek vírító szemeibe és megláttam a tekintetében a bűntudatot.
-Nem csak a te hibád Niall.-sóhajtottam. Leült mellém és mindketten magunk elé bámultunk.
-Ma megijesztettél ugye tudod?-kérdezte. Nem mertem rá nézni.-Még valahogy nem készültem fel rá hogy...hogy...-dadogta és elcsuklott a hangja. A fonál most szakadt el nála mert sírt. Sosem láttam még sírni. Nem is igazán szokott,vagy csak én nem vettem észre. Fejével a gömbölyödő hasam felé bökött. A gyűrűs kezemet a zsebembe dugtam, hogy legalább az ne gyötörje. Nem lépet még túl rajtam. Igyekezet keménynek látszodni de csak álca volt. Odabent szenved...méghozzá miattam. Borzalmas egy ember vagyok. Mind kettejüket csak kínozni tudom. Niall volt az egyetlen aki nem örül a baba érkezése miatt. Az esküvőről nem is beszélve...
-Niall én nem értelek..miattam sírsz itt..neked ott van Demi,a barátnőd. Nekem Liam,a vőlegényem és a gyerekem apja. Szeretem őt és nem fogom elhagyni.-hadartam. Bevallom Niall ez utáni vallomása kicsit sokkolt.
-Sose szerettem úgy Demit...ő csak egy barátom akit Paul elő vett hogy legyen a kamu barátnőm. Nem járunk...Paul szerint szánalmasan festettem ahogy utánad siránkozok és megkérte Demit a szerepre. Eleinte húzta az orrát de aztán belement.- a mondandója végén keservesen felnevetett. Most már értem Niall mondatát amit azon az estén mondott a sikátorban. Nem önszántamból vagyok vele... Elegem van Paulból, nem tudom mit gondol magáról de már nagyon kezd betelni a pohár. Mit gondol hogy úgy oldja meg a gondokat hogy kerít egy lányt akit megkér hogy legyen Niall Horan kamu barátnője. Ez mind ismét ki miatt van? Hát persze hogy miattam. El sem kellet volna menjek abba a vacak táborba. Paul abban biztos lehet hogy amit tőlem kap azt nem teszi zsebre...arra mérget vehet.