27.Fejezet/Oh,no!/

Sziasztok drága egyetlenjeim.
Meghoztam az új részt.
Legutóbb azért volt dupla rész mert jó pár héten keresztül nem volt friss fejezet. A pipákat köszönöm ez utal is. Kellemes Ünnepeket mindenkinek!
Jó olvasást!
Puszaaa
Fanni

*Emma* 

El sem hiszem még mindig. Menyasszony vagyok. Méghozzá Liamé. Ezt sose mertem volna gondolni. A többiek boldogan fogadták az egészet, de a directionerek már nem lelkesedtek annyira. De ez a mi dolgunk, elhiszem hogy szeretik Liamet de a magán életéhez már semmi közük. Liam elég nagyfiú már hogy el tudja dönteni hogy mit akar és mit sem. Ez a kiborulásom most annak köszönhető hogy a közösségi oldalaimon csöppet sem kedves üzenetek fogadtak. Eddig is megszoktam már őket, hisz volt alkalmam már a Niallel való kapcsolatom idején megtudni hogy egyes emberek totálisan idióták. Hogy lehet képes valaki megfenyegetni egy másik embert, azzal hogy szakítson a párjával mert különben megvernek meg ilyenek... Viccesnek is lehet találni mert Liam mióta megkérte a kezem,csakis testőri jelenlétben léphetek utcára..vagy ha ő is velem van. Kezdek kicsit megfulladni már. Minden embernek szüksége van egy kis magányra. Legalábbis én úgy vélem. De lehet hogy csak én tévedek. Mosollyal az arcomon ébredtem fel. Nagyot ásítva ültem fel az ágyba. A mellettem lévő hely üres volt és hideg. Ezek szerint Liam el ment már a stúdióba. Éjjel nappal dolgoznak mostanság. Úgy érzem hogy kutyaként bánnak velük. Egy folytában hajszolják őket. Paulnak ezt meg is említettem a minap. Szerinte addig kell ütni a vasat amíg meleg. Megértem én hogy fontos a munka és hogy több millió rajongó várja őket világszerte....csak kevés időt van itthon. Szerencsémre Naomi és az öcséim itt vannak nekem. Alig tudom elhinni is. Ja és azt még nem is említettem hogy az esküvőt hol tartjuk...Elhatároztam hogy Olasz országban lesz. Pontosabban Veronában. Az ötlet mindenkinek tetszett szerencsémre. Liam azt mondta neki mindegy csak azt szeretné hogy én boldog legyek a nagy napon. Életem legszebb napja lesz mikor kimondom az ,,igen-t" a másik meg az lesz amikor életet adok a babánknak. Mióta tudom hogy Liam boldog a pici miatt én sem szomorkodom. Lehet hogy kicsit fiatalok vagyunk még szülőknek de elég nagyok vagyunk már hogy gondoskodni tudjunk róla. Kétségem sincsen afelől hogy ne tudnánk megoldani. Két érett felnőtt vagyunk. Akik szeretik egymást..és ez mindennél fontosabb. A baba egy boldog, szeretet teljes családban fog felnőni. A nevek kapcsán elég sokat gondolkoztunk. Nem igazán tudjuk hogy milyen név illene a picihez. A vizsgálatok kimutatták hogy fiúnk lesz. A srácok ennek nagyon örültek. Elmondásuk szerint akkor is ilyen boldogok lennének ha kislány lenne...aha csak ezt nem igazán veszem be. Szinte naponta kapok ajándékba baba ruhákat. Az egyik legbizarrabb az egy kék ruhára nyomtatott kép Zaynről. Hát igen..ráadásul dedikálta is. Nem is Zayn lenne.. A pici várhatóan  márciusban szándékozik megszületni. Az esküvő pár hét múlva kerül megrendezésre. Anyukám és Karen mindent megszervezett. A ruhámat Eleanor rendezi mivel az ő véleménye szerint amit én kinéztem az vén kisasszonyos. Ő a profi ruhák terén nem pedig én. Bár tudom hogy Liamnek egy rongyos melegítőben és egy kinyúlt fakó pólóban is tetszenék. De hát ő Liam Payne..a One Direction nagy sztárja. Gyönyörűnek kell legyek mellette, mert lesi fotósok hada lesz ott hogy megörökítsék a nagy pillanatot. Ezért komoly biztonsági rendszer lesz kialakítva. Lesz egy álnàsznép akik legelöl fognak menni..rossz irányba. Engem bevallom nem igazán hoz lázba az egész buli. Nekem csak az számít hogy hivatalosan is Liamhez tartozhassak. Nekem csak ő számit. Nem hittem volna hogy egy nap találok két olyan embert is, akiért az életemet is képes lennék eldobni. Már pedig én megtaláltam őket. Nehéz volt köztük választani de a sors fintora-e vagy sem..de Liam lett a befutó. Mert úgy érzem hogy ő az igazi. Nem is kívánhattam volna nála jobbat. Ez most elég nyálasnak hangzik még tőlem is. De ezt rá tudom fogni a hormonjaimra.
A fejemben elhatároztam a mai programokat. Meglátogatom kicsit Liamet aztán elmegyek bevásárolni. De ez a tervem kétlem hogy sikerülne, mivel reggelizés közben erős fájdalmat érzek a hasamban. Johnnak -a személyes börtön őrömnek- kiabálva egyet, indultam meg a kijárat felé. Felkaptam a mobilomat amit a kezemben fogtam. Épp hogy a kocsihoz értünk a semmiből Naomi bukkant fel. Rögtön a hátsó ülésre fektetek be. Az idő érzékem nem valami jó ezért nem igazán tudtam megsaccolni hogy mennyi időbe telt míg a kórházba értünk. Egy toló kocsiba ültetek és percek múlva már egy fehér színű vizsgálóban feküdtem egy lepedővel leterített asztalon. A hasamban még mindig fájdalmat éreztem. Az ajtó hirtelen kicsapódott és kedvesem riadt tekintettel szelte át a teret. A kezemet megfogva csókolt meg. A tekintetéből látszott hogy fél, ahogyan én is.
-Minden rendben lesz.-sutogtta a fülembe. Egy kosza könnycsepp gördült végig az arcomon. Féltem nagyon a babánkat.
-Nem akarom elveszíteni.-suttogtam de Liam meghallotta és a kezemet megszorította.
-Nem fogjuk! Ígérem!- puszilta meg a kéz fejemet. Egy idősebb orvos jelent meg, aki pár vizsgálatot végzet el rajtam. Liamet addig kiküldte a váró terembe. Lemerem fogadni hogy az egész banda odakint lehet. Idegesen fészkelődni kezdtem. Nem szeretem a kórházakat. Valakinek a tér iszony a heppje..nekem a kórház. Egyszerűen irtózom még ha csak látogatóba megyek is. Előre félek mikor majd a szüléskor kell bejönnöm. Ha Liam nem fog velem bejönni akkor nem leszek hajlandó neki kezdeni szülni. Tudom hogy be fog jönni, de jól esik a nyafogás. Liam és a doktor egyszerre lépet be az ajtón.
-Az a helyzet hogy Ms Read nem igazán bírja az olajos ételeket. Ez megviselte a gyomrát csak. Nyugalom a babának semmi köze ehhez.-mosolygott ránk. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.-Azt ajánlom hogy kerülje az olajos ételeket Ms Read.-folytatta de közbe vágtam.
-Mrs Payne,kérem.-mondtam és az orvos szem látomást vette a lapot. Rá néztem Liamre,hogy mit szól a név használatomra, az arcán egy hatalmas büszke vigyor terült szét. Pár hét és hivatalosan is használhatom a nevet.-Akkor haza mehetek igaz?-kérdeztem reménykedve.
-Hát persze. Viszont látásra!-köszönt az orvos és kilépett a helységből. Liam segített felkelni aztán kézen fogva kisétáltunk mi is.
Jól sejtettem hogy az egész banda a váróban ült. Naomi rögtön a nyakamba borult, ahogy a többiek is körém gyűltek.
-Minden rendben van!-nyugtattam őket mosolyogva. A megkönnyebülés látszodott az arc vonásaikból.-Mehetünk?-néztem rá Liamre.
-Nekünk még be kell fejeznünk az albumra pár számot. Addig te is jössz velem. Ha végeztünk akkor meg haza megyünk.-magyarázta. Bólintottam és engedelmesen viselkedtem. Liam szabad napot adott mára Johnnak. A stúdióban szerintem halálra fogom magamat unni. Valahogy nem köt le az egész. Legtöbbször a kanapén elalszok.
Ismét unatkozva néztem ki a fejemből, a srácok odabent énekelték fel az egyik új szerzeményüket, amit le sem tagadhatnának hogy ők írták  és hogy pasiból vannak. Little black dress....Nem mondok semmit a kreativitásukra. Maga a szám szövege és dallama is nagyon jó.
Elhatároztam hogy az épületen belül sétálni indulok. A rengeteg albumokon a falon kicsit sem csodálkoztam. Pár perc múlva egy ismerős hang csapta meg a fülemet, miközben a nevemet kiabálta. Nem válaszoltam neki semmit sem. Csendben bámultam az egyik lemez borítóját.
-Emma süket vagy?-kérdezte nevetve. A fejemet felé fordítva pislogtam rá bambán.
-Nem...csak elbámultam.-motyogtam leszegezett fejel. Az egyik karjával magához húzott és megölelt. Jól esik az ölelése most is..úgy mint régen. Mikor össze bújva feküdtünk az ágyon vagy a kanapén. A szokásos parfümjének az illata felmászott az orromba és az agyamat kicsit elhomályosította. Olyan gondolatok és érzések szabadultak fel bennem, aminek nem lett volna szabad. Ezt le is kell küzdenem magamba. Talán ezért is akarom az esküvőt annyira hogy ilyenek az eszembe se jussanak. Liamhez tartozok nem Niallhez.
Fogalmam sincs hogy hogyan történhetett de Niall a falnak nyomott és óvatosan megcsókolt. Nem tudtam uralkodni a testem felett..egyszerűen elvesztettem az irányítást. Az eszem üvöltötte hogy ne tegyem, de vissza csókoltam. Belső énem képen köpte volna magát. Sose csókolt még így meg azelőtt amíg együtt voltunk..A legrosszabb az egészben hogy élveztem. Végül sikerült vissza szereznem az uralmamat és Niallt el löktem magamtól. Rádöbbentem hogy mit tettem, ezért tenyeremet a szám elé helyeztem és a fal mentén a földre csúsztam.
-Emma...én sajnálom..nem ezt akartam..-magyarázta szinte hadarva. Felnéztem a kékek vírító szemeibe és megláttam a tekintetében a bűntudatot.
-Nem csak a te hibád Niall.-sóhajtottam. Leült mellém és mindketten magunk elé bámultunk.
-Ma megijesztettél ugye tudod?-kérdezte. Nem mertem rá nézni.-Még valahogy nem készültem fel rá hogy...hogy...-dadogta és elcsuklott a hangja. A fonál most szakadt el nála mert sírt. Sosem láttam még sírni. Nem is igazán szokott,vagy csak én nem vettem észre. Fejével a gömbölyödő hasam felé bökött. A gyűrűs kezemet a zsebembe dugtam, hogy legalább az ne gyötörje. Nem lépet még túl rajtam. Igyekezet keménynek látszodni de csak álca volt. Odabent szenved...méghozzá miattam. Borzalmas egy ember vagyok. Mind kettejüket csak kínozni tudom. Niall volt az egyetlen aki nem örül a baba érkezése miatt. Az esküvőről nem is beszélve...
-Niall én nem értelek..miattam sírsz itt..neked ott van Demi,a barátnőd. Nekem Liam,a vőlegényem és a gyerekem apja. Szeretem őt és nem fogom elhagyni.-hadartam. Bevallom Niall ez utáni vallomása kicsit sokkolt.
-Sose szerettem úgy Demit...ő csak egy barátom akit Paul elő vett hogy legyen a kamu barátnőm. Nem járunk...Paul szerint szánalmasan festettem ahogy utánad siránkozok és megkérte Demit a szerepre. Eleinte húzta az orrát de aztán belement.- a mondandója végén keservesen felnevetett. Most már értem Niall mondatát amit azon az estén mondott a sikátorban. Nem önszántamból vagyok vele... Elegem van Paulból, nem tudom mit gondol magáról de már nagyon kezd betelni a pohár. Mit gondol hogy úgy oldja meg a gondokat hogy kerít egy lányt akit megkér hogy legyen Niall Horan kamu barátnője. Ez mind ismét ki miatt van? Hát persze hogy miattam. El sem kellet volna menjek abba a vacak táborba. Paul abban biztos lehet hogy amit tőlem kap azt nem teszi zsebre...arra mérget vehet.

26.Fejezet /Marry Me?/

Sziasztok drága egyetlenjeim!
Tádám itt a 26. fejezet is.
Remélem tetszeni fog.
Még nem tudom pontosan hogy hány rész lesz, ahogy sikerül egy egy rész megírása. Elsietni nem szeretném azt tudom. De majd értesítelek titeket.
Jó olvasást!
Puszaaa
Fanni

*Liam*

Unottan ültem Paul irodájában  már röpke fél órája. Muszáj neki elmondanom a hírt, mi szerint apa leszek. Tudom furán hangzik egy húsz éves srác szájából. Még én sem tudtam igazán felfogni. Gondolom felmerült már bennetek a kérdés, hogy az apa szerepemet hogyan fogom hozzá igazgatni a popsztár világomhoz. Ez nem kérdéses hogy melyiket választom. Természetes hogy a kisbabámat és Emmát. Nem fogom magukra hagyni őket. Kedvesemnek nagy szüksége lesz rám. Ahogy már most is az van, csak nem meri hangosan kimondani. Pedig látom a szemeiből. Rettentő boldog vagyok ennek a kis embernek az érkezése miatt. Igaz váratlanul ért minket de az nem gond. Ketten mindent megoldunk. Ja és a barátaink is mellettünk állnak. Ez megnyugtat. Anyukámnak még valahogy nem említettem. Nem telefon téma, ennyi az egész. Majd nemsokára család látogatást tartok úgy is. Még nem is mutattam be nekik Emmát sem. De mire megyünk már a menyasszonyomként szeretném a szüleimmel ismertetni. Egy hónap kevésnek látszódhat annak hogy az ember felnőjön, de nekem sikerült. Nem mintha eddig nem lettem volna érett gondolkodású, de most nőttem fel igazán. Családot akarok és nyugalmat. Bele fáradtam az örökös utazásba és rohangálásba. Eleget láttam a nagy világból. Ideje egy kicsit piheni is. Az életet egy kicsit le kell lassítsam úgy érzem. Szorongva ültem a kényelmes bőr széken miközben Paul telefonált. Gyorsíthatna a tempón mert még ezer dolgom van. Még elő kell készítsem az estéhez szükséges dolgokat. Gondolom most értetlenül néztek hogy már meg miről beszélek. Hát úgy érzem eljött az a nap mikor is megkérem a tündéri barátnőm kezét. Elképzeléseim szerint elviszem egy romantikus vacsorára egy étterembe, amit estére kibérelnék. Majd utána még kitalálom mi legyen. Talán egy kis séta, aztán a Temze partjánál teszem fel a nagy kérdést. Paul végre letette azt a nyavalyás készüléket.
-Mond csak Liam mit szeretnél?-kérdezte miközben az ujjaival dobolt a gesztenye fa asztalon. A torkom megköszörültem és szóra nyitottam a számat.
-Paul azt szeretném közölni veled hogy....tudod hogy Emmával jó ideje együtt vagyunk.-motyogtam bátortalanul.
-Igen és boldogok vagytok nem? Ugye nem szakítani akartok?-hadarta gyorsan.
-Nem dehogy akarunk szakítani.-vágtam közbe mielőtt még több kérdést vág a fejemhez.
-Akkor nem értelek.-rázta a fejét. Nagyot sóhajtottam és elhatároztam hogy kibököm egyszerűen.
-Meg szeretném kérni a kezét.- szemeimet lehunytam és arra vártam hogy egy taslival jutalmaz emiatt. De nem! Meglepetésemre csendben ült.
-Nem rossz ötlet. Csak az újságok nehogy találgassanak hogy esetleg egy Payne baba lesz. Az emberek könnyen kombinálnak.- sorolta Paul a tényeket amikbe totál bele trafált. A lélegzetem is megállt egy pillanatra.
-Ez nem pletyka lenne.-köhintettem. Néma csend telepedet a helyiségre. Az óra ketyegése hallatszót és a közlekedés zaja az utcáról. Paul mint egy örült kezdett el nevetni. Kezeivel az asztalt és a combját ütögette. A feje olyan volt mint a cseresznye paprika. Mintha az év viccét meséltem volna épp neki. Vártam amíg lenyugszik és rá jön hogy komolyan mondtam. Ez a  cselekmény kb két percig tartott neki.
-Te Liam most ezt komolyan mondtad?-kérdezte a szemeit törölgetve. A fejemmel biccentettem csak. A szemei elkerekedtek a hallottak miatt.- Nem gondoltam hogy neked lesz először gyereked a bandából. Hisz téged felelősség teljes fiúnak ismerlek. Azt gondoltam hogy óvatos és elő vigyázatos vagy.-csóválta a fejét. De mit tudna csinálni? Már semmit sem tehet. A szája szögletében egy mosoly bujkált amit igyekezett elfojtani.- Én titkon azt reméltem hogy Harrynek lesz előbb. Annyi egy éjszakás kapcsolata volt neki. Arra gondoltam hogy egyszer beállít hozzá egy lány nagy hassal.-nevetett. Belőlem is kitört a nevetés ahogy elképzeltem göndör barátom arcát amint elé állna egy volt partnere. Szerintem sokkot kapna amilyen gyerek még. Persze Naomi nem nézné valami jó szemmel az biztos.
-Ez van Paul. Azt hiszem felnőttem.-vontam vállat. Tájékoztattam minden tervemről. Nem igazán tetszett neki az egész,mert látszott rajta. De amint már említettem tehetetlen. Nem tud mivel vissza vágni. Nincs egyetlen indoka sem. Paul most azt a szokásos ,,apa" szerepet vette magára aki vigyáz az öt idétlen mostoha fiára. 
-Hát Liam, gratulálok nektek. De gondold át hogy mi a fontos dolog a számodra és úgy dönts. Ha kiszállsz a bandából akkor nem csak a te karriered fucssol be majd. Gondolj bele hogy a többiek már nem az a One Direction lesznek mint voltak. Hiányozni fogsz nekik a bandából. Nagyon szépen kérlek gondold át!-kérlelt Paul.
-Nem örökre szállnák ki,csak egy kis időre.-dünnyögtem magam elé nézve. Paul nem reagált rá semmit mert a telefonja ismét megszólalt. Elköszöntem aztán elindultam az esti ügyekhez lefoglalni a helyeket.
Amilyen mázlisa vagyok, amint oda értem egy helyre már egészen más tervez eszeltem ki. Azt akarom hogy felehetetlen legyen ez az este mindegyikünknek. Emlékezni szeretnék rá és majd az unokáimnak is elmesélni hogy hogyan kérte meg Liam nagypapa Emma nagymama kezét. Amíg ez a gondolat átfutott az agyamon addig nevettem egyet. Sikerült lefoglalnom egy hajót a Temze partján. Persze néha a hírnevem miatt bármit elérhetek. Nem mindig használom ki, csak szükség esetén.ű Mint a mostani alkalom. A díszletet rá bízom az alkalmazottakra. Kikötöttem hogy mese szerűnek kell lennie viszont.

****

-Liam hol vagyunk?-kérdezte Emma. A szemeit bekötöttem egy kendővel hogy véletlenül se tudjon leskelődni. Ki segítettem a limuzinból és elindultam vele a hajó irányába.
-Mindjárt megtudod!-nevettem. A derekánál fogva megemeltem míg segítettem a fedélzetre jutást. Amint a lábai biztonságosan a földre értek, a kendőt egy mozdulattal leszedtem. Egy pillanatra ledöbbenve állt. A szája felfelé kerekedet és hó fehér fogai is elő bukkantak.
-Liam...ez..ez..-dadogott.
-Tetszik?-kérdeztem mikor hátulról átöleltem. Egy csókot is nyomtam a hajába.
-Gyönyörű!- felelte édesen. Már  most tudom hogy megérte. Kézen fogva az asztalhoz vezettem. Ki húztam neki a széket, úriember módjára. Emma ajkai közül halk kuncogás szökőt ki. Leültem én is a vele szemközti székre. A pincér lassan megjelent és egy egy pohár pezsgőt helyezett le elénk. Emma szemében riadtságot véltem felfedezni.
-Mi a baj?-kérdeztem aggódva.
-Nem ihatok alkoholt ahogy te sem.-dorgált le.
-Tudom és épp ezért gyerek pezsgőt kértem.-nevettem. Látszót rajta hogy megkönnyebbült. Nem értem hogy gondolhatta azt hogy szeszes italt merek neki adni. A másik meg hogy én igyak alkoholt. Nevetséges! De csak félti a babát és engem is. Semmi rosszat nem csinált ezzel. A vacsorát lassan kihozták, amit jó ízűen fogyasztottunk el. A zenészek halk kellemes zenét játszottak. Rengeteget nevettünk és jól éreztük magunkat. Még a desszert előtt fel akartam tenni a kérdést. Össze szedve minden bátorságomat,kezdtem el beszélni.
-Emma én nagyon sokat gondolkodtam mostanában. Kettőnkön. Elmeséltem ma mindent Paulnak. Nem ellenzi egyáltalán. A babát is elmondtam. Neki muszáj volt. Na mindegy. Én mindig is akartam egy olyan családot amilyen az enyém is.  Most egy sajátot szeretnék alapítani.-hadartam.
-Ez nemsokára valóra is fog válni.-nevetett. Elmosolyodtam én is.
-Bevallom nem igazán tudom hogy ezt hogyan mondjam ki. Mivel csak hablatyolok itt mint egy örült idióta ezért megpróbálom okosan és szépen kimondani. Emma Read tud hogy bármi is történik bárhol is vagyunk, mindig is téged foglak az életemnél is jobban szeretni. Sose éreztem még így senki iránt mint  irántad.-ejtettem tisztán a szavakat. A szemeiből egy két könnycsepp bukkant ki. Letérdeltem mellé és az egyik kezét megfogtam. A másik kezemmel elő vettem a gyűrűs dobozt.-Emma Read, megtisztelnél azzal hogy hozzám jössz?-kérdeztem és felpattintottam a doboz fedelét. Úgy látszót hogy elsírja magát és hogy ledöbbent.
-Persze hogy igen-nevetett. Felhúztam  az ujjára a gyémánt gyűrűt,aztán megcsókoltam. Felsegítettem a székről aztán táncolni kezdtünk a zene ritmusára.
Tudom hogy ez az eddigi életem legboldogabb estélye.

25.Fejezet / Strong bane /

Sziasztok drága egyetlenjeim!
Itt az új rész.
Köszönöm a pipákat és a komikat.
Jó olvasást!
Puszaaa
Fanni

*Emma*

Idegesen nyúltam a kilincs után hogy az esőben várakozó barátainkat be engedjem a meleg otthonunkba. Ma este jött el az idő hogy tudassuk a többiekkel is a jó hírt. 1 hónap telt el hogy elárultam Liamnek is. Az említett személy pedig örökösen körülöttem forgott és vigyázott rám. Még a terhességem legelső szakaszában el lát minden égi jóval akkor mi lesz a vége felé? Persze ez nem panaszkodásnak szántam; nehogy valaki félre értsen. Jól esik a törődése. Csak kicsit úgy érzem megfújt.
Mosolyogva üdvözöltem mindenkit és egyenként átöleltem őket. Talán Niallnél egy kicsit többet időztem mint kellet volna. De nem látszott rajta hogy zavarta volna.  Naomi cinkosan rám kacsintott amikor az asztalhoz ültünk. Niall reakciója miatt vagyok ideges a legjobban. Pedig neki semmi köze hozzá, mert ránk tartozik Liammel csak. Liam megszorította a kezem az asztal alatt. Az ujjainkat össze fontuk és kézfejemen körözött a hüvelyk ujjával. Mindenki neki látott az evésnek. Laza csevegés folytatott mindenki és a hangulat is jó volt. Ahogy közeledet a desszert feltálalása, annál jobban nőt bennem a feszültség is. Azt találtuk ki drága barátommal hogy a tortára rá lesz írva hogy terhes vagyok. Tudom egy kicsit túlzás de ennél jobbat nem tudtunk. Ahányszor rá néztem a velem szemben ülő szőke hajú srácra a szívem annyiszor szorult el. A szemeiben nem láttam csillogást egyáltalán. Valami bántja odabent tudom. A fájdalma oka pedig nem más mint én vagyok. Szívem szerint klónoznám magam hogy vele is lehessek. De ez lehetetlen. Micsoda hülyeségeket beszélek itt össze vissza. Én Liamhez tartozom már és az ő gyerekét hordom a szívem alatt. Niallnek tovább kell lépnie és nem sajnátathassa tovább magát. Legalábbis ne előttem. A tányéromon lévő ételt piszkálgattam a villával. Össze fogom törni a szívét ismét, de Demi itt van és itt lesz neki hogy megvigasztalja majd. Oldalra pillantottam és egy mogyoró barna szempár figyelt rám aggódva. Közel hajolt hozzám és egy puszit nyomot az arcomra.
- Ne törődj vele, a többiek boldogok lesznek higgy nekem.- súgta a fülembe. Az egész testem liba bőrös lett. A lehelete súrolta az arcomat. Azokban a mogyoró barna szemekben meg valóságosan elveszek. Mindig tudja hogy hogyan terelje el a gondolataimat. Zayn és Louis valami viccet meséltek de nem igazán figyeltem oda. A vacsora elfogyasztása után átvonultak a többiek a nappaliba amíg én a tányérokat össze szedtem. Azonban nem voltam egyedül a konyhában. Niall toporgott az ajtóban idegesen. Halványan rá mosolyogtam majd a tányérokat a mosogató gépbe helyeztem. Érdeklődve figyelte a mozdulataimat. 
- Minden rendben van Niall?-kérdeztem bátran. Vállat vont és biccentet egyet a fejével. Kérdőn pislogtam rá mert nen egészen tűnt úgy mintha jól lett volna. Megköszörülte a torkát és számomra egy elég kínos kérdést tett fel.
-Ugye nem azért vagyunk mi mind itt hogy csak simán vacsorázunk?-kérdezte én pedig lefagytam. Valószínű észre vette rajtam hogy ideges vagyok. A fejemet hajszálnyira megráztam.- Valahogy sejtettem.-sóhajtott keservesen. A látványától a szemem könnyekkel telt meg. Elfordultam hogy véletlenül se lássa meg.-Megkérte a kezedet,igaz? Erős vagyok el tudom viselni.-motyogta.
-Dehogy kérte meg a kezem. Butaságokat beszélsz Horan!-horkantam fel.
-Biztos? Nem akarom hogy hozzá menj Emma. Szeretlek még mindig! Én is boldoggá tudnálak tenni mint ő. Mindig csak rád gondolok és sokszor aludni se tudok. Tudom hogy ez mind nyálasan hangzik egy pasi szájából de ez az igazság. Elterveztem szinte az egész életemet de veled együtt. Azt akarom hogy majd egy nap nekem szülj édes kis babát és ne neki. Boldog életünk lehetne nekünk is.- hadarta. Nem kell mondjam hogy el sápadtam a baba említésére és az egészre. Nem érezhet így irántam. Nem helyes. Egyáltalán nem. Jobb ha helyre teszem a buksijában a dolgokat.
-Niall én Liamet szerettem. Fogad el végre. Nem bírom ezt a szerelmi háromszöget. Ha megkéri a kezem akkor természetesen igent fogok neki mondani ha tetszik ha nem. Neked ott van Demi, a barátnőd. Majd ő szülni fog neked cuki Ír babákat. Mert én valóban szülni fogok hónapok múlva, de nem neked.- hadartam és kivonultam a nappaliba. Niall pedig döbbenten állt tovább a konyhában. Leültem barátom mellé aki magához vonva átölelt. Niall pár perc múlva kijött és csatlakozót hozzánk. A tekintetével került minket és Demi mellett helyet foglalva kezdett el unottan játszani a lány hajával. Én mosolyogva hallgattam a többi négy srác sztoriját. Hülyeség volt némelyik de be kell valami vicces.  Például hogy egyszer kivasalták Harry haját, aki utána sírni kezdett. Megnéztem volna hozzá az arc kifejezését is. Perrie is mesélt kicsit Zaynről hogy milyen hisztis mikor szétmegy a haja.
-Eszünk sütit?-kérdezi Niall hirtelen. Érzem hogy direkt csinálja hogy minél elöbb elmondjuk a többieknek. Ha a közmondás igaz volna ,,ha a szemével ölni tudna.." akkor az Ír manó már alulról szagolná az ibolyát. A szememmel villámokat szórok felé de ő csak lazán vigyorog.
-Persze.-motyogom bátortalanul. Liam megszorítja a kezem biztatás képen. A gyomromban pillangók seregét érzem az idegesség miatt. Csak legyek már túl rajta. A desszertes tányérokat kiszedem a helyéről majd egy helyben toporgok. A síró görcs kerülget már komolyan. Vajon hogy fognak reagálni? Biztos ki nevetnek hogy 20 éves létemre felcsináltak. Nem ők rendesek. Ahogy Liam is mondta már vagy ezerszer , örülni fognak. 
-Hé Emma! Gyere és ne félj.-puszit bele a hajamba Liam. Kivette a hűtő szekrényből a tortát majd megindult az ebédlő felé. Megvárta amíg lerakom a többiek elé a tányérokat aztán a tortát középre rakta. Csendben leültünk és vártunk. A többiek nem nagyon figyeltek azonban mikor fel akarta vágni a tortát Harry akkor vették észre.
-Mi ez a szöveg?-kérdezte össze vont szemöldökkel. A többiek is elolvasták és szinte az álluk a padlót súrolta.
-Meglepetés!-motyogtam zavartan és éreztem hogy a vér az arcomba szökik.
-Babátok lesz? Jujjj ez annyira szuper!- sipított Perrie és Eleanor egyszerre. A srácok átölelték Liamet Niall kivételével. A lányok pedig nekem gratuláltak. Demi oldalba bökte Niallt hogy illedelmesen fejezze ki boldogságát ő is. Demi egészen aranyos lány. Jobban illik Niallhöz mint én. Felvágtuk a tortát és a srácoknak hála' az egész elfogyott. Niall arcáról semmit se tudtam leolvasni, ugyanis az arca valami furcsa maszkot öltött. Tudom hogy bántja a helyzet de majd csak megbarátkozik a gondolatai. Legalábbis nincs más választása. Az est további része gyorsan eltelt sajnos. Pedig élveztem hogy a barátainkkal tölthetek el egy estét. A hétvégére ki is találták  hogy mindegyikünk aludjon a  1D villában és csapunk egy jó kis hétvégét. Már alig várom.
Elköszöntünk a barátainktól majd  egy kis rendet varázsoltunk a konyhában és az ebédlőben egyaránt. Az esti tevékenységeket elvégezve feküdtünk el aludni. Már megszoktam hogy Liam mindig hozzám bújik, így most sem lepődtem meg. Egy puszit nyomot a hajamba, aztán mély álomba zuhantam.