23.Fejezet / What , I'm pregnant?/

Sziasztok drága egyetlenjeim!
Meghoztam az új fejezetet.
Köszönöm a pipákat és a kommenteket!
Jó olvasást!
Puszaaa
Fanni

*Emma*

Eltelt pár hét mióta a srácok ismét vissza mentek turnézni. Liam hiánya szinte az őrületbe kerget. A sok szabad időmnek köszönhetően rengeteget olvasok. Naomival ismét sok időt töltünk együtt. Filmeket nézünk és vásárolgatunk mint régen. Rengeteget mesél a Harryvel való kapcsolatáról is. Boldogok együtt, aminek nagyon örülők. Mindketten megérdemlik azt hogy boldogok legyenek.  Naomival a kanapén csevegtünk egy kis nasi társaságában. Mindig is édes szájú voltam de egy pár hete még nagyobb mennyiségű gumicukrot és csokit fogyasztok. Ez persze éles látású barátnőmnek fel is tűnt. Főleg a néha néha elő forduló rosszul létemnek. Nem igazán kerítettem neki nagy jelentőséget.

-Minden oké Emma? Elég rosszul festesz.-kérdezte aggódva. Bele néztem a tágra nyílt szemeibe.

-Persze, csak mostanában kicsit túl hajtottam magam.- legyintettem. Egyik szemöldökét felvonta és látszott rajta hogy erősen agyal valamin. Közben felkeltem hogy üdítőt hozzak be. A nappaliba tartva hirtelen hányingerem támadt. A poharak kiestek a kezemből. Naomi a csattanásra felkapta a fejét és hozzám rohant.

-Emma minden oké biztos? Menjünk be a kórházba. Kérlek!- hadarta.

-Naomi minden rendben biztos. Csak tudod milyen ügyetlen vagyok.-motyogtam. - Valószínű hogy valami influenzát kaphattam el. Kicsit el is fekszek szerintem. -hadartam. Az üveg szilánkokat feltakarítottam és elfeküdtem a kanapén.

-Ha nem tudnám Liamről hogy felelősség teljes akkor azt gondolnám esetleg terhes vagy. -motyogta. Erre a mondatára rákaptam a fejem.

-Ugyan már Naomi ne légy nevetséges, kérlek. Tutira nem vagyok várandós. Szóval hagyjuk a témát.-hadartam idegesen.  Pedig tudtam hogy van benne valami amit mond. De egyszerűen nem tudom sem magamat sem Liamet elképzelni ilyen fiatalon szülőnek. Ő nem adhatja fel a karrierjét hogy itt üljön esetleg velem babázni.

-A menzeszed megvan?-kérdezte. Az alsó ajkamba haraptam és magamban számolni kezdtem.

-A francba másfél hete késik.-motyogtam.  Naomi felpattant és a táskájából kiszedett valami fényes csomagolású eszközt.

-Tessék, ezt a tesztet csináld meg most.-mondta és a kezembe nyomta. Nagyot sóhajtva a fürdőbe vonultam. Elvégeztem a tesztet és kivártam a végeredményt. Naomi bejött és együtt néztük meg. Nem mertem hinni a szememnek. A könnyek szúrkódni kezdték a szememet. Lehetetlen, nem lehetek terhes. Egyszerűen hihetetlen. Naomi azonnal átölelt és nyugtatgatni kezdett.

-Sss...nyugi Emma. Ne sírj!-simogatta a hajamat.

-Liam el fog hagyni.-motyogtam. Azt hiszem sokkot kaphattam.

-Dehogy fog. Gondolkodj már te hülye lány. Imád téged és a babátokat is imádni fogja.- Naomi elég nevetséges mikor ezt a dorgáló hangnemet használja.

-Ne mond el neki Naomi.-súgtam rekedtes hangon.

-Hát nem is én fogom elmondani neki édesem.- felelte. Még hat hét van vissza a túrnéból, az alatt a pocakom már látszódni fog.

-Egy hét múlva jönnek haza három napra megint.- mondta és kivezetett a nappaliba.

-Nem tudom neki elmondani. Félek hogy kiabálni fog velem.- motyogtam magam elé bámulva. Kétségbe voltam esve. A lábaimat felhúztam és átöleltem őket, a fejemet meg a térdemre hajtottam.

-Nem fog kiabálni. Hát így ismered Liamet?! Jó első reakciója a megdöbbenés lesz, de aztán örülni fog neki és támogatni fog.-magyarázta.-Holnap meg elviszlek a dokihoz.-tette hozzá.

A napok rohamosan teltek. A az orvos megállapította hogy már a harmadik hétben járok. Liamnek még nem említettem mert úgy gondoltam jobb ha személyesen közlöm vele a hírt hogy apa lesz.

A mai napot egyedül töltöttem mert Naomi otthon várta Harryt. Elkészítettem Liamnek a kedvenc fogásait amit az anyukája receptjei alapján csináltam.

-Emma! Édesem megjöttem.- kiabálta az elő térből. A hangjára össze rezzentem. A lábaim remegni kezdtek és a gyomromban is pillangók ezreit éreztem. Mintha attól félnék hogy le olvassa a homlokomról hogy várandós vagyok aztán kinevetne és elfutna. Naominak igaza van, Liam felelőség teljes. Vállalja a tettei következményét mindig. Nem futna el a problémák elől. Végig simítottam a hasamon és felkeltem a kanapéról. Mosolyogva jött felém. Az ajkait az enyémekre helyezte.  A karjaiba kapott és párat forgott velem. Erősen ölelt magához, ezzel is éreztetve hogy menyire hiányoztam neki.

-Szia!-nyomtam egy puszit az arcára.

-Hm..mik ezek a finom illatok?-kérdezte játékosan. Kézen fogva a konyhába vezettem.  Leültünk és neki láttunk a vacsorának.  Ízlet neki nagyon az étel. A mosogatást szó nélkül bevállalta. A kanapén vártam hogy végezzen. Addig elő vettem még az ultrahangos képet.  Gondolatban már össze szedtem hogy mit és hogyan fogok neki elmondani. De a gyakorlatba hebegni habogni fogok.

-Mi a baj kicsim?-kérdezte aggódva. Észre sem vettem hogy bejött. Nagy levegőt vettem és bele kezdtem.

-Liam tudom hogy elég hihetetlen lesz ez első hallásra de kérlek hallgass végig... Nem tudom hogy hogyan kell az ilyen hírt közölni helyesen így csak egyszerűen kibököm. Babánk lesz! Egy kisbaba növekszik idebent.- mutattam a hasamra. Liam szemei elkerekedtek a döbbenettől és a szája is tátva maradt. Vártam hogy megszólaljon, hogy mondjon már valamit de semmi. Elé raktam a képet. A száját becsukta és magához ölelt. Egy csókot nyomott a hajamba.

-Ez nagyszerű hír!-lelkendezett.- El sem tudom hinni hogy apa leszek.-tette  hozzá.

-Nem vagy dühös rám?-kérdeztem értetlenül.  Az arcomat a két tenyere közé fogta és a szemeimbe nézett.

-Emma, azt ne mond hogy féltél tőlem. Miért lennék rád dühös? Nem csak a te hibád. Meg ha már megtörtént akkor örüljünk neki. Nem akarom hogy félj tőlem, azt szeretném hogy megbízz bennem és merj elmondani dolgokat.- hadarta. 

-Három hetes a magzat. Mikor legutóbb itthon voltál akkor eshettem teherbe.-sutogtam. Liam átölelt és simogatni kezdte a hátamat.

-Minden rendben lesz kicsim, ne félj.-mondta. Valahogy sikerült neki lenyugtatnia. A pillanatot a csengő hangja zavarta meg. Felkeltem hogy ajtót nyissak és amint az ajtót kitártam ledöbbentem. Nem tudtam hinni a szememnek. Gondolkodás nélkül a nyakába borultam annak a személynek aki oly nagyon hiányzott.

22.Fejezet /Realy,Demi?/

Sziasztok drága egyetlenjeim!
Ma egy különleges nap alkalmából van rész. Ma fél éves a blog. Remélem ez alkalomból kapok pár kommentett. Ismét köszönöm a pipákat.
Jó olvasást!
Puszaaa
Fanni

*Emma*

   Liammel egész nap a tévé előtt punyadtunk össze bújva. Különböző filmeket néztünk a külvilágot kizárva. A felhők főlőt három méterrel is megnéztük. Nagyon jó film szerintem. Bár sajnálom hogy a történet főhőse és főhősnője a történet végére szétment. Pedig az egész film olyan valóságos, az ember könnyen tud azonosulni egy egy szereplőként.

Liam különösen furcsán viselkedett. De lehet hogy csak én velem van valami baj, beképzelem csak. Alig várom az estét hogy láthassam végre a srácokat. Mindegyikük hiányzik egy kicsit. Még Niall is. Furcsa lesz őt újra látni, főleg hogy a barátnője Demi is ott lesz. Nem igazán ismerem még Demit, ugyanis csak a tévéből ismerem. Tisztelem őt mint színésznőt és mint énekesnőt. Sokat gondolkodom rajta hogy Liam jobban járna ha egy celebbel randizgatna mint sem velem. A gondolat menetemből Liam érintése rántott vissza.

-Min agyalsz? Már vagy öt perce szólongatlak.- sóhajtott. Barna szemeit az arcomon éreztem, nem mertem rá nézni és főleg a választ megadni neki.

-Hm..semmi különösen nem gondolkodtam, csak hogy milyen jó lesz a fiúkat látni. Ők is hiányoztak.-hadartam. A szemeibe néztem és a tekintette a lelkemig hatolt. Mintha olvasna bennem.

-Em, nem kell félj Nialltől! Tovább lépet, boldog vagy legalábbis annak látszik Demivel. Ami pedig azt illeti szerintem jó barátnők lesztek egymással. Egyforma tulajdonságokkal rendelkeztek. Az ész járásotok is hasonló. Szóval ne félj,oké? Ma este csak érezd jól magad. Jót fogunk szórakozni ebben ne kételkedj.- magyarázta nyugodt hangnemben. Több kérdés is cikázott a fejemben, mint például hogy honnan tudta hogy ez egy picit böki a csőröm.

-Nem félek.-suttogtam a nyakába bújva. A kezével a hátamat simogatta míg a másik kezével megragadta a csuklóm és a tenyerembe csókolt. Mély sóhaj szaladt ki az ajkaim közül. Az este rohamosan közeledett , így neki álltunk készülődni. A zuhany alatt negyed órát álltam és hagytam hogy a meleg víz ellazítsa az izmaimat. A vízcsapot elzárva és kilépve a zuhany kabinból a törülközőt magamra csavartam és a tükör előtt kifésültem a szőke hajamat. A szobába egy sort szenvedtem a ruha kiválasztásával. Egy száll bugyiban és melltartóban állva. Liam szerint nevetségesen néztem ki. A nyelvemet kinyújtottam rá, amiért a büntetésem az volt hogy alaposan megcsikizett.  Szinte már nevetve sikítoztam. Végül megkegyelmezett nekem és valamit dörmögött az orra alatt. Egy fekete ruha mellett határoztam el magam. A sminkemmel szórakoztam egy kicsit, de sikerült elkészülnöm. Liam a nappaliban heverészett rám várva. Amint meglátott meg is könnyebbült.

-Gyönyörű vagy és egyben irtó szexi.-kacsintott rám. A kezébe kapta a slussz kulcsát és engem kézen fogva vezetett ki a kocsihoz.

Nem sokkal később már egy szórakozó hely előtt parkoltunk.  A srácok a bejárat előtt álltak már a barátnőijeikkel. Louis nyitotta ki nekem a kocsi ajtót és szó szerint kikapott az ülésből.

-Jaj Emma olyan jó látni téged megint.-nyávogta, belőlem meg kitört a nevetés. Harry is ide rohant és kikapott Louis karjaiból és a talpamra rakott. Szorosan megölelt és a fenekemre (?!) csapott. Zayn is megölelt és egy puszit adott az arcomra. Naomival újra kibékültünk. El,Perrie is üdvözölt. Niall Demi kezét fogva lépet oda elém. Szerencsétlenkedve megölelt.

-Emma ő itt a barátnőm Demi. Demi ő itt Emma a barátom.- mutatott be minket egymásnak.

-Szia Demi!-mosolyogtam.

-Örülők hogy megismerhetlek Emma, sok jót hallottam már rólad.- mondta és egy lépést tett felém és megölelt. Jól esett a közvetlensége. Liam a derekamat átölelve nyomott egy csókot az arcomra. Bementünk a szórakozó helyre és egy bokszot elfoglaltunk. Bevallom kicsit zavart Demi jelenléte pedig nem ártott nekem semmivel. Valószínű hogy csak azért zavart mert Niall az exem. Túl kell tegyem magam ezen,hisz én Liamhez tartozom. Harry és Louis gondoskodtak az első kör italról. Az alkohol tartalmú koktél egy kicsit fejbe kólintott. Hirtelen megszólalt a srácok egyik száma a Best Song Ever. A srácok megrohamozták a táncparkettet és idétlenkedve táncolni kezdtek. A lányokkal csak nevetni bírtunk rajtuk. Liam oda jött hozzám és magával vitt táncolni. A csípőmet jobbra balra ringattam a zene ritmusára. Az italok pedig egymást követve csúsztak le a torkomon.

-Szerintem eleget ittál már Emma.-vette ki a kezemből az italt. Nem néztem fel az arcába mert tudtam hogy ki az. Nagyot sóhajtottam.

-Ne szólj bele Niall, mert semmi közöd hozzá. Menj inkább a csajodhoz és vele foglalkozz ne velem.-mondtam barátságtalanul.

-De én veled  is foglalkozok mert a barátom vagy. Be vagy nyomva  és gondoltam én állítalak le, de ha akarod szólhatok Liamnek is.- hadarta és az egyik kezét vállamra helyezte.-Gyere kicsit kiviszlek a friss levegőre hogy kijózanodj egy kicsit. A kezemet megragadva húzott maga után. Odakint egy padra ültetett le. A pulcsiját levette és a hátamra terítette.

Ismét Demin kattogott az agyam és gondolkozás nélkül böktem ki a kérdést.

-Ugye nem engem akarsz féltékenyé tenni Demivel?- mikor kimondtam csak akkor vettem észre hogy lángol az arcom a zavar miatt.

-Nem. Azért vagyok vele együtt mert szerettem. Túl tettem magam rajtad. Nem értelek Emma, te Liamet választottad mert őt szereted és miközben vele jársz együtt itt pufogsz és a sárga földig iszod magad mert barátnőm van. Hihetetlen vagy komolyan.- morogta. Nem néztem rá. Ledobtam a pulcsiját és sétálni indultam. A gondolataim Niall szavai körül forogtak. Igaza van, szánalmas vagyok. Észre sem vettem hogy hol vagyok csak mentem. Hirtelen egy sötét sikátorban találtam magam. Pufogva leültem a földre.

-Lenyugodtál végre?-kérdezte egy hang amihez később test is társult.

-Niall sajnálom, hülyén viselkedtem. Az alkohol beszélt csak belőlem.-hadartam. Leült mellém a földre.

-Nem a szerelem miatt vagyok vele. Igazad volt és van. Rá vagyok kényszerítve. Elkövettem egy oltári nagy hülyeséget.-sóhajtott. Értetlenül pislogtam rá. Megrázta fejét és gyorsan témát váltott.

-Menjünk vissza. Liam biztos keres téged már. Nehogy kombináljon hogy velem voltál vagy valami.- felsegített a talajról és elindultunk vissza a klubba. Liam a bokszban ült. Oda mentem hozzá. Csendben leültem mellé.

-Hol voltát édes?-kérdezte miközben átölelt.

-Sétáltam egyet.-vontam vállat. Bólintott és megcsókolt.

Az este további része jól telt el. Sokat táncoltunk és csak is Liamel foglalkoztam. Nem érdekelt semmi más csak Ő.

Végül elköszöntünk a többiektől és haza mentünk. A ruhámat levettem és a pizsimbe bújtam. A sminkemet lemostam és bebújtam az ágyba. Liam is elfeküdt és lekapcsolta a lámpát. Hozzám bújva adott egy csókot aztán elaludtunk mindketten.

21.Fejezet /Tour/

Sziasztok drága egyetlenjeim,
Amint látjátok újabb részt hoztam számotokra.
Már a 21.fejezet..kicsit furcsa hogy már itt tartok, pedig mintha csak tegnap kezdtem volna el írni. Kilátásaim szerint ezzel együtt lesz 11 fejezet még az első évadból.
Szeretnélek titeket megkérni hogy kicsit aktívabban vegyetek részt a kommizásban.
Na nem szeretném az időtöket rabolni a hegyi beszédemmel.
Jó olvasást
Puszaaa
Fanni

*Liam*

Könnyekkel teli szemmel búcsúzkodok a londoni reptéren a barátnőmtől. Nagyon fog hiányozni. A mosolya és az amikor akár egy érintésemre is pírba borul az arca. Olyankor mindig jól szórakozok. Kiélveztem a vele töltött hétvége mindegy egyes percig. A lelkére kötöttem hogy lakjon az én házamban nyugodtan még ha én most nem is tudok vele ott lenni egy ideig.

-Hiányozni fogsz.-szipogva a vállamba. Erősebben szorítottam magamhoz hogy tudja mennyire fontos számomra.

-Te is nekem! Ígérd meg hogy semmilyen hülyeséget nem fogsz csinálni!- mondtam a szemeibe nézve. A könnyeit letöröltem az ujjaimmal.

-Ígérem, cserkész becsület szavamra.-nevetett fel kínosan. Egy csókot nyomtam a homlokára. A percek gyorsan teltek, körbe nézve barátaim is búcsúzkodtak a barátnőiktől. Kivéve egy embert. Niall. Ő egy csendesebb zugban játszót a telefonján. Harry az ölelésében tartotta Naomit, Louis is Eleanort dédelgette, Zayn meg Perriet csókolgatta. Az ő helyzetük sem könnyű. Nehezen tudnak találkozásokat szervezni, hisz Perrienek is koncertjei vannak a Little Mix többi tagjával. A fejemet megrázva fordultam vissza kedvesemhez. Egy utolsó szenvedélyes csókot leheltem méz ízű ajkaira.

-Szeretlek!-súgtam a fülébe.

-Szeretlek!-motyogta. Felkaptam a táskám és a többiekkel együtt egy utolsót integettünk, aztán elindultunk a gépre.

Levágódtam az egyik ülésbe és egy üzenetet írtam neki.

,,Máris hiányzol! Vigyázz a szívemre mert nálad felejtettem. Liam xx "

Rámentem a küldés gombra aztán kifelé bámultam az ablakon. Az első ország ahová megyünk az Német ország. Azon belül több városban is fellépünk. Köztük Berlin és München meg persze Hamburgba is. Már alig várjuk hogy új rajongókat ismerhessünk meg. A srácok körém gyűltek és értelmetlen dolgokról kezdtek velem társalogni.

-Hamburgból származik szerintetek a hamburger?-kérdezte Niall. Milyen meglepő hogy már is a kaján jár az az okos kis esze. Addig sem Emmán legalább.  Talán sikerült neki leküzdenie az érzelmeit. Remélem. A turné utánra olyan meglepetés fogja Emmát érni, amire szerintem nem is fog számítani. Tudom hogy korainak fog tűni hogy megkérem a kezét, de nem érdekel. A pletyka lapok biztosan azzal fognak jönni hogy esetleg teherbe ejtettem vagy valami ilyesmivel. Érzem hogy ő az akire mindig is vágytam. Ő az aki a másik felemként tudok azonosítani. Kiegészítjük egymást és kész. A Daniellel való kapcsolatom afféle gyerek szerelem volt. Úgy érzem hogy ez az igaz szerelem.

A fülembe dugtam a fülhalgatom és rányomtam az egyik lejátszási listára, lassan elindult a Mirrors. A szemeimet lehunytam és hátra dőltem az ülésben.  A gondolataim össze-vissza cikáztak a fejemben. Arra tudok csak gondolni hogy mihamarabb vele lehessek ismét.

*4 hónappal később*

Az idő nem telik valami gyorsan. Sőt a hetek csiga lassúsággal vánszorognak,mintha csak engem akarnának bosszantani. Már jó ideje web kamerán át látom csak Emmát. A sajtó pár héttel a turné kezdete után megtudta hogy egy lány elrabolta a szívemet. Kicsivel később kiderült hogy Emma az illető. Az újságcikk szerint egy közeli barátom erősítette meg a hírt. A fiúk tagadják és én bízok is bennük, hisz ez a barátság egyik alapvető feltétele. A bizalom. A kapcsolatom Niallel úgy érzem rendezödőtt az idő alatt. Főleg mikor a szerelmi élete is helyre állt, a disney csatorna egyik sztárjával. Aki nem más mint Demi Lovato. Régebb idő óta barátok már és végre sikerült kilépniük a ,,baráti zónából". Szerintem aranyosak együtt és jól össze illenek. Hivatalosan is kijelenthetjük hogy a One Direction minden egyes szíve foglalt. A rajongók pedig örülnek hogy boldogok vagyunk, de néhányan alig várják hogy szakítsunk a lányokkal.

A srácokkal ma pár nap szabadnapot kaptunk. Amint megtudtam szinte azonnal rohangáltam a boldogságtól Hazzaval. Neki is hiányzik Naomi. Nem is gondoltam volna hogy göndör hajú barátom kibír ennyi időt egy lány mellet.

-Londonba mész te is Liam?-kérdezte Harry. Büszkén bólogattam csak. Az arcán egy hatalmas vigyor terült szét. Niall sokat tudó pillantásokat vetett rám.

-Mikor kéred meg a kezét?-kérdezte Harry. Nagyot sóhajtottam csupán.

-Nem tudom Hazz. Úgy érzem még nem jött el az ideje. Várok egy különleges alkalomra.-magyaráztam hevesen gesztikulálva.

-Biztos vagy benne hogy...?-szólt közbe Zayn. -Ne érts félre, de szerintem beszélj róla Paulal erről.-tette hozzá. Vállat vontam és rájuk hagytam a dolgokat. Tudom hogy biztos vagyok benne. Egy cseppet sem kételkedem benne. Lassan a gép a csodálatos London fölé ért. A leszállás zökkenő mentesen telt. A reptéren néhány rajongó fogadott minket, de egy ,, Sziát " intve nekik haladtunk tovább. Alig vártam hogy újra karjaimban tarthassam szerelmemet.  Szinte minden sebesség korlátozást áthágtam. Meglepetésként fogja érni az érkezésem. A kocsival a feljáróra parkoltam és szinte futottam a bejáratig. A zárral kicsit babrálva sikerült bejutnom az ajtón. A kulcsokat a szokásos helyére helyeztem. A cipőmet levetve baktattam fel a lépcsőn. A szobánk ajtaja résnyire volt tárva, az éjjeli lámpa gyenge fénye víllágosította be a szobát. Emma az ágyon aludt magzat pózban. Belépve halkan mellé helyezkedtem. Édesen szuszogott a párnámat magához ölelve. A karján végig simítottam és a homlokára egy gyenge csókot nyomtam. Óvatosan felkeltem az ágyról de a padló nyikorogni kezdet alattam.  Barátnőm szemei felpatanttak és szemei találkoztak az enyémekkel. Egy pillanatig döbbenten figyelt, aztán ülő helyzetbe tornászta magát. Gyorsan vissza tértem mellé az ágyra. Derekánál fogva húztam magamhoz és egy pár pillanatig hezitálva bár ajkaink össze találkoztak. Hiányzót már a szokásos eper illata. Ujjait a hajamba vezette amitől egy kisebb nyögés kúszott ki a számon.  Az ölembe véve kezdtem el ringatni.

-Hogy hogy itt vagy?-kérdezte mosolyogva.

-Kaptunk pár szabadnapot.-vontam vállat és ismét megcsókoltam. Egyszerűen nem tudok betelni vele.

-Az jó! Hiányoztál ugye tudod?- bújt szorosabban hozzám.

-Hmm..te is nekem.-motyogtam kábán. - Bocsáss meg hogy felébresztettelek. Aludj csak nyugodtan, itt leszek mire felébredsz.- nagyot ásítottam mivel az utóbbi időben nem valami sokat pihentem.

-Rendben.-motyogta és arcát elrelytette a mellkasomban. Lekapcsoltam a lámpát és ruhástól elfeküdtem aludni.

Reggel mikor felébredtem odakint esett. Az eső hangosan kopogott az ablak üvegen. Halkan kimásztam az ágyból és a fürdőbe siettem. A ruháimat a földre dobtam én pedig beálltam a zuhany alá. A meleg víz kellemes érzést keltet ahogy végig csurgott a testemen. Fél órát ácsoroghattam alatta mikor kiszálltam. A derekam köré egy törülközőt csavartam és bementem a szobába. Kikaptam egy tiszta alsó gatyát és egy pólót a szekrényből. Felvettem még egy melegítő alsót és elfeküdtem az ágyon. Emmát néztem ahogyan alszik. Olyan békésen akár egy kisgyerek. Jó ez még tőlem is elég gáz össze hasonlítás volt. Pocsék vagy Payne.

-Ne néz ilyenkor mert ronda vagyok.-durcásan bele fúrta az arcát a párnába. Nem tetszően ingattam a fejem jobbra balra.

-Bolond lány! Nem vagy ronda csak buta.- nevettem fel halkan. Tekintete össze találkozott az enyémmel.

-Megyek emberi külsőt varázsolni magamnak.-bökte  meg az orrom és egy puszit nyomot az arcomra. Lementem a nappaliba ahol kis kutyám izgatottan várt engem. Megfogtam a labdáját és a hátsó udvarba sétáltam. Locky hatalmas energiával futkosott fel alá. Vele szaladtam én is. Rég játszottam már vele ilyen jól. Néhány percnek tűnt csak ami volt vagy fél óra hogy Emma kidugta a fejét az ajtón.  Mosolyogva figyelt minket.

-Kész a reggeli, ha gondolod gyere be.-kuncogott és bement. Egy két perc múlva már az asztalnál ültünk és a rántottát fogyasztottuk amit  Emma készített. A narancslémből kortyolva egyet hogy leöblítsem a reggelim. A zsebemben a mobilom megrezzent. Egy Sms érkezett Harrytől.

,,Este bulizni megyünk, ti is jöttök ugye? Légyszíííí!'' 

-Este bulizni akarnak a többiek. Benne vagy?-kérdeztem érdeklődve.

-Aha.-motyogta.

Írtam egy üzenetet Harrynek hogy számíthat ránk. Kíváncsi vagyok hogy mit hoz az este. De remélni merem hogy jót szórakozhatunk problémák nélkül.

20.Fejezet / Up All Night/

Sziasztok drága egyetlenjeim!
Meghoztam az új részt.
Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást!
Puszaaa
Fanni

*Emma*

Nem tudtam hol vagyok mert egy hatalmas fehér ágyban ébredtem fel. A szobába a napfény sugarai áradtak be. A levegőben a tenger sós illata volt érezhető. Kimásztam az ágyból és a fürdőbe sétáltam. Kicsit rendbe szedtem a kócos hajamat. A szobából nyílik egy ajtó a teraszra, ahol a tenger könnyen megközelíthető. Felvettem egy fehér topot és egy fehér sortot. Egy natúr sminket kentem magamra aztán barátom keresésére indultam a nagy házban. El sem tudom képzelni hogy neki egy ilyen háza van Hawaiin és mégis az esős Londonban él. Ha az enyém lenne akkor biztos hogy sok időt töltenék itt el.

Liamre a tengerparton bukkantam rá. A vízben úszkált. Igazi sport ember. Mindig kerít alkalmat hogy a testére oda figyeljen. Egy pálma fának támaszkodva figyeltem őt hosszú perceken keresztül. A gondolataim a buli estjén történteken kavarogtak. Nem szeretnék neki tovább hazudni. Tudnia kell róla hogy barátja és mellesleg a volt barátom még mindig vissza akar szerezni. Ami persze nem fog könnyen menni, mert én Liamet szerettem és fogom is szeretni. Talán még mindig táplálok érzelmeket a szívem mélyén bezárva Niall iránt. De azok az érzelmek nem szabadulhatnak onnan ki. Felforgatnák az egész életemet és ez kihatna másokra is a környezetemben.  A lelki vívódásomból szerelmem vizes érintése rántott vissza a jelenbe. Végig simított az arcomon majd az ajkait az enyémekre tapasztotta. Nyelve bebocsájtást kért és meg is kapta. Karjaimat a nyaka köré fontam. Ő a derekamon pihentette kezeit.  Levegő hiányába váltunk szét. Zihálva kapkodtam levegő után, míg ő csak az ajkaiba harapót.

-Jól aludtál édes?-kérdezte mikor össze szedtem egy kicsit magam.

-Ühüm.-hümögttem. Kacagni kezdet de nem értettem hogy miért.

-Mitől vagy ilyen kába? Csak nem az én csókolási tudományomtól?!-viccelődött. Tetettet sértődéssel indultam el a víz felé. Liam könnyen tartotta velem a lépést. A karomnál megragadva vont magához. Egy puszit hintett az orromra.

-Sértődős asszony.-dünnyögte de elengedtem a fülem mellet.

A fejemet a mellkasára hajtottam és élveztem finom illatát.

Pár órával késsőb már a homokban sütetem a hasam kedvesem társaságában. Ujjainkat össze fontuk és élveztük a napfényt és egymás társaságát. Liam a kedvenc dalaimat dúdolgatta.

-Ússzunk egyet?-kérdezte érdeklődve.

-Aha, jó ötlet!- lelkesedtem. El sem tudom hinni hogy ez a két napunk maradt csak nekünk, ugyanis hétfőn megkezdik a világ körüli turnéjukat ami fél éves lesz. Hiányozni fog nagyon. Az egyetem miatt viszont nem tehetem meg hogy vele tartsak. Szívem szerint pedig ezt tenném. Ő is felajánlotta de akár menyire is fájni fog a hiánya nem tehetem meg hogy itt hagyjak mindent.

Kézen fogva futottunk bele a vízbe és a habokba mártóztunk. A víz hőmérséklete igen kellemes volt. Felhevült testünket igen csak lehűtötte. A délutánt a függő ágyban töltöttük el szundikálva. Hozzá tudnák szokni ehhez a házhoz. Liam édesen szuszogott mellettem. A mellkasa egyenletesen mozgót fel s alá. Egy szóval tudnám jellemezni a pillanatot. BÉKESSÉG. Ez a megfelelő szó a jelenlegi helyzetünkre. Egy dolog viszont ismét nyomaszt. Niall. Magam sem értem hogy miért gondolok őrá mikor a világ talán legjobb pasijával lehetek egy meseszerű Hawaii szigeten. De nem tehetek róla, sajnálom Niallt. Tudom hogy megcsalt és az nem volt szép húzás tőle. Kell neki egy barátnő hogy boldoggá tegye. Talán akkor nem rondítana bele a szerelmi kapcsolatomba. A Nap kezdett lefelé bukni a víz felé. Igyekeztem felkelteni az alvó Liamet hogy az utolsó naplementét kiélvezhessük mert holnap délután utazunk vissza otthonunkba, Londonba. A borús de gyönyörű Londonba. Talán a fél év tenni fog róla hogy szőke hajú barátunk túl tegye magát rajtam és elfogadja a helyzetet, hogy már Liamhez tartozok.

-Mi az?- kérdezte kábán egy kicsit. Egy lágy puszit nyomtam az arcára.

-Naplemente van.-cirogattam a mellkasát.

-Rendben, akkor menjünk oda a vízhez.-tanácsolta. Óvatosan lassú léptekkel haladtunk a hűvös víz felé kézen fogva. A homok kellemes meleg volt. A part szélén megálltunk és átöleltük egymást. A fejemet Liam vállára hajtottam. Csendben figyeltük a lemenő Napot, mely sugarai a vizén cikáztak. Egy lágy szellő meglibentette a hajam és az arcomba fújta. Leeyum a rakoncátlan tincseimet a fülem mögé igazgatta. Az állam alá nyúlt és óvatosan megcsókolt. Az egész pillanat romantikus volt. Pár perc múlva a Napot elnyelték a hullámok. Csodálatos látványt nyújtott. Ilyet eddig csak a filmekben láttam. Sosem volt részem még ilyen gyönyörű látványt megtapasztalni élőben.

-Gyere együnk.-csókolta meg a homlokomat barátom. Elmosolyogtam magam és még mindig a tengert bámultam.

A vacsora isteni finomra sikeredett, mivel egy konyha tündér csinálta. Liam. Nem kell újra feltegyem a kérdést hogy miért is szerettem őt ennyire teljes szívemből. Egyszerűen mert számomra ő formázna meg a tökéletes férfit. Cserébe viszont én mosogattam el. Addig ő felsége valami meglepetést készít elő elmondása szerint. Hmm..kíváncsi vagyok hogy mi lehet az.

A mosogatás után egy levélre bukkanok a nappaliban.

,,Hogy megtalálj engem és a meglepetésedet húzd fel a bikinidet. Liam xx"  

A papírt szépen össze hajtom és vissza teszem az asztalra. Bemegyek a fürdőbe ahol magamra veszem az új bikinimet. A hajamat megfésültem és egy törülközőt magam köré csavartam. Magam sem értem hogy miért vagyok szégyenlős pont Ő előtte, aki már párszor látott meztelenül. A hálószobai teraszra gyertyákkal kirakott út volt. Egyenesen láttam a parton a hold fényében Liam elszórt ruhadarabjait. Kénytelen voltam a ledobni magamról maradék ruhadarabjaimat. Óvatosan és lassan indultam meg a vízbe. 15 métere a parttól állt a vízben barátom. A víz kellemes langyos volt. Mikor mellé értem a tekintetét végig vezette rajtam.

-Gyönyörű vagy!-suttogta a halló járatomba. Az arcomon forróságot éreztem. A sötétnek hála' ő ezt nem vette észre.

A vízben úszkáltunk és romantikáztunk. Liam magához vont és gyengéden megcsókolt.

A kezei kezdtek elkalandozni különböző területekre a testemen. Mikor egy olyan pontra ért nevetve visítani kezdtem. Az ajkait a nyakamra tapasztotta. Csókokkal hintette be a vízből kint lévő testrészeimet.

-Ne itt!-lihegtem egy csók csata után. Az arcán egy kaján vigyor terült szét. Térd hajlatom alá nyúlva indult meg velem a part felé.

A puha ágyon landoltam a párnák között. Liam felém tornyosulva kezdett el csókolni. Az ujjaim a haját túrták és a hátát cirógattam. Mindketten zihálva lélegeztünk és barátom az egyik éjjeli szekrénybe nyúlt és egy óvszert vett elő. Újra csókokkal borította be testem felületét. Pár perc múlva egy nyomást éreztem a hasam alsó felében. Barátom szerszámja minden de nem kicsi. Csípőjét mozgatni kezdte míg a csókunkat egyszer sem szakította meg. A körmeimet a hátába mélyesztettem a kis ,,fájdalmam" miatt.

Elfáradva dőltünk el egymás mellet. A takaróval betakart minket és a derekamnál fogva átölelt. A vállamra egy puszit nyomot. Mosollyal az arcomon aludtam el. Nem akartam most arra gondolni hogy turnézni megy fél évre. Jelen pillanatban csak ő és én számítottam és semmi más.

19.Fejezet

Sziasztok drága egyetlenjeim!
Meghoztam az új részt is.
Sajnálom hogy mostanság kicsit el lustultam, ritkán vannak részek és a kommentekre sem válaszolok. De ennek ellenére elolvasom őket és jól esnek a szavaitok. A pipáknak is nagyon hálás vagyok. Próbálok minden hét szerdáján részt hozni. De apró csúszások is elképzelhetők.
Nem is szeretnélek titeket itt untatni a magyarázattal.
Jó olvasást!
Puszaa
Fanni

*Niall*

El sem hiszem hogy megcsókoltam és mégse ütött érte. Innen is érzem hogy szeret még engem valahol legbelül. Hisz nem is csoda, hiszen én vagyok a nagy Ír manó. Senki sem tud ellenállni nekem.

A buli nagyszerűen telt tovább. Harryvel a lépcső alatt beszélgetünk miközben Emmát figyeltem ahogyan Logannel táncol. Logan és az egész Big Time Rush itt van a partin. Szerencsére a két banda között szó sincs rivalizálásról. Jól kijövünk egymással. Például megtiszteltet és volt hogy egyszer minket kértek fel a turnéjukhoz előzenekarnak.

-Kint megcsókoltam Emmát!- kiabáltam Harry fülébe a zene miatt. Egy pár másodperc kellet neki hogy megeméssze a hallottakat.

-Mi van?! Te normális vagy?! Niall fogd fel hogy Liammel van együtt. Végre a barátunk boldog miért kell elcseszned mindent?!-oktatott én pedig csendben hallgattam.

-Az nem számít hogy én boldogtalan vagyok?-kérdeztem a szemeibe nézve. Nagy lélegzettet vett és hangosan fújta ki a levegőt.

-Figyelj most rám! Lépj túl rajta oké? Nem éri meg a vita és a harc köztetek.  A banda érdekében és mint testvéred mondom ezt. Csajozz be! Könnyen megy csak láss hozzá. Ott azt a szöszit látod? Menj oda hozzá!- mondta és hátba vágott.

-Ő Ellie Goulding, szerinted egy 27 éves le fog állni egy 20 évessel. Ne nevettess kérlek!-ellenkeztem barátom kérésére. A tekintetem még mindig Emmán volt. Egyszerűen csodálatosan néz ki. Egyszer csak Louis jött le a lépcsőn. Tekintetével felmérte a lelki állapotomat.

-Mi a helyzet nagyfiú? Mond csak el Louis bácsinak!-lépet mellém.

-Lekapta Emmát odakint.- kiabálta Harry én meg erősen bokán rúgtam.

-Micsoda? Niall! Hogy képzeled hogy megcsókolod a barátod csaját?-kérdezte kiabálva Louis. Eközben Zayn épp megjelent mellettünk és mindent hallott. Szúrós tekintettel nézet rám. A fekete szemöldökét össze vonta. Most haragszik rám, tudom.

A srácok hirtelen a lépcsőre kapták a fejüket. A gyomrom össze szűkült.

-Ne mondjátok meg neki kérlek!- könyörögtem nekik.

-Mit ne mondjanak el nekem?-kérdezte Liam.

-Azt hogy...öhöm....izé..nem szándékosan begy szó..-hadartam míg hátráltam. A tekintettem össze akadt az Övével. Tudta vagy érezte hogy segítségre van szükségem. Gyors léptekkel közelített meg minket.

-Liam! Gyere egy kicsit táncolni.- húzta magával barátját. Hálás pillantást vetettem rá. Egy aprót bólintott csupán.  A lehető legmesszebb vitte tőlem Liamet.

Szépen csendben meghúztam magam az est további részében.

*Liam*

Valószínű a tömegbe bulizott. Igaz én egy kis időre eltűntem az emeleten. Ruthot megkértem hogy foglalja le Niallt, nehogy rámászón a kedvesemre. A szobámban össze csomagoltam pár holmit a bőröndjeinkbe mert elviszem Emmát Hawaiira. Biztos élvezni fogja. Szereti a napsütést és a tenger partot.  Zayn és Louis segített nekem a pakolásban. Ők hamarabb vissza mentek a buliba.

Eltettem az utolsó holmikat is és csatlakoztam a partihoz. 

A srácok a lépcső alatt erősen vitatkoztak valamiről. Mikor melléjük értem csak ennyit hallottam.

-Ne mondjátok meg neki kérlek!-könyörgött Niall.

-Mit ne mondjanak meg nekem?-kérdeztem ingerülten. Nem válaszoltak. Niall kezdett el hablatyolni valamit.

Emma hirtelen mellém lépet és a táncparketre vont magával.

-Ennyire szeretsz táncolni?-kérdeztem érdeklődve. Halkan nevettem is.

-Csak veled szeretnék lenni.- magyarázta és az arcomra egy lágy puszit nyomott. Melegség öntött el belülről hogy ez a csodás lány az én barátnőm. Egyetlen egy dolog viszont bántani fog. A hét elején megkezdődik a turnénk és alig fogom látni. A modern technológia végül is megoldja ezt. De egész más kamerán keresztül látni a barátnődet úgy hogy meg sem ölelheted vagy csókolhatod. Nehéz lesz mindkettőnk számára.

A derekánál fogva közelebb húztam magamhoz ugyanis egy lassú szám következett. Jobbra-balra ringatóztunk a saját kis szappan buborékunkban.

-Szeretlek.-súgtam a fülébe.  Az arcán egy apró mosoly jelent meg. Fejét a vállamra helyezte.

-Én is téged!-motyogta. Éreztem a hangjából hogy valami bántja de úgy éreztem nincs most megfelelő alkalom megkérdezni.

Valamiből kimaradhattam. Turné utánra meg egy hatalmas meglepetéssel készülök Emma számára. Még magam sem tudom hogy hogyan fogom kivitelezni de a tervemet majd pontosítom.

Reggel a fürdőkádba ébredtem fel. Fogalmam sincs hogy hogyan kerültem oda. A fejem is szörnyen fájt. Ezek szerint jócskán ihattam. Elindultam a lakásba felfedező túrára.  Az egész ház rumlisan nézett ki. A földön piros műanyag poharak és csípsz maradványok hevertek. A konyha pulton üres üvegek sorakoztak. A nappali is elég durván nézett ki. Mindenütt konfetti volt szétszóródva. A legjobb lesz egy takarító céget kihívni. Felmentem a szobába ahol Emma az ágyon aludt. Óvatosan felöltöztem és próbáltam emberi külsőt varázsolni magamnak. A konyhába vettem be a fejfájás gyógyszerből. Egy rántottát készítettem és mellé narancs levet töltöttem.  Két tányért vettem elő a szekrényből és mindkettőre mertem a rántottából. Egy tálcára helyeztem és felmentem az emeletre a szobámba. Az éjjeli szekrényre helyeztem el, én pedig az ágyra vetődtem.

-Jó reggelt Szépségem! - ébresztettem az alvó szerelmemet.

Az este folyamán alig láttam Emmát.

-Jó reggelt!-csókolt meg. Ujjait a hajamba túrta. Kezeim fel le jártak a derekán. Levegő hiányába azonban szét kellet válnunk.

-Úgy érzem sose tudok betelni belőled.-nevettem. Emma nagyot sóhajtott csak és ismét megcsókolt.

-Szeretlek!- súgta a fülembe.

-Én is téged! Nagyon!-öleltem át. - Inkább reggelizünk mielőtt itt a végén megerőszakollak.-vigyorogtam rá. Az ő arcán is egy hatalmas vigyor terült szét. Neki láttunk a reggeli elkészítésének.

Emma persze hogy figyelmes már ki is szúrta a bőröndjeinket.

-Megyünk valahova?-kérdezte kíváncsian.

-Igen. Hawaiira.-vontam vállat.

-Ez komoly?-kérdezte és izgatottan tapsolni kezdett.

-Persze, délután indul a gépünk édes.-  böktem meg az orrát.

A nap gyorsan telt és már a magán repülőn nézzük az alattunk lévő természeti csodákat. Úgy érzem nagyszerűen fogjuk magunkat érezni.

18.Fejezet /Magyarázatok első sora/

Sziasztok drága egyetlenjeim!
Meghoztam az új fejezetet.
Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást!
Puszaaa
Fanni

*Niall*

A nappaliban ültünk a srácokkal Liam kivételével. Ő megtalálta Emmát és most együtt vannak. Legalábbis ezt mondta Harrynek. Estére egy házi bulit terveznek,ahová minket is meghívtak. Olyan üdv újra a köreinkben Emma. Be kell ismerjem hogy félek. Félek attól hogy az Ő jelenléte ismét felkavarja szívem békés világát. Nem tudom őt elfelejteni, képtelen vagyok rá. Hiányzik az érintése, amikor hozzám bújt esténként a kanapén, a randik. Minden hiányzik ami vele kapcsolatos. Tudom ez most mind nyálasan és szánalmasan hangzik egy férfi szájából. De nem tehetek róla, ilyen vagyok. A televíziót kapcsolgatta unótan Zayn. Harry a telefonon játszott, Louis meg répát majszolt. Én meg...én meg a közös nyári képeket nézegettem. Az a nyár volt életem egyik legjobb nyara. Amit neki köszönhetek.

-Srácok készüljünk a bulira. Nem kéne ismét elkésni!- állt fel Zayn. Mind egyet értve bólintottunk majd készülődni kezdtünk. Magam részéről csak tusoltam és felöltöztem. A hajamat bezseléztem és magamra öntöttem egy kis kölnit. Emma kedvence. Nem is igazán használtam ezt az illatot mostanság.  Miután végeztem a külsőmmel kentem magamnak egy mogyoró vajas kenyeret. Lassan a többiek is végeztek így a kocsiba beszállva vettük az irányt Liam háza felé. A kocsiban is hangosan szólt a zene, de barátunk háza környéke is zengett a zene szóban.

-Niall viselkedj ma este, nem szeretnénk vitát.-kapta el a karom Zayn. Mérgesen meredtem rá.

Louis becsengetett,Liam pedig mintha az ajtóba állt volna rögtön ajtót nyitott.

-Sziasztok! Örülök hogy itt vagytok. Gyertek be.-invitált be minket vigyorogva. Az egész lakás úgy nézet ki mint egy night club. A nappali közepén egy dj pult, az egész szoba tele táncoló emberekkel. A tekintetemmel őt kerestem de nem láttam sehol. A konyhába tartottam, Zayn tekintete rám tapadt. Töltöttem magamnak egy kis light-os italt. Egyből magamba döntöttem. Vissza mentem a nappaliba táncolni. Ruth el is kapott.

-Hello Niall! Táncolsz velem ugye?- kérdezte mosolyogva. Tutira Liam állította rám, hogy ne tudjak Emma közelébe kerülni. Szánalmas húzás tőle. Nagyon sokat táncoltunk Ruthal,de egy kis idő után megszomjaztam így a konyhába ittam egyet. De amire nem számítottam az Ő volt. Gyönyörű volt mint mindig. Szűk ruhája rátapadt a testére, előnyösen kiemelve az alakját. Nem vett észre. Mögé lopakodtam és átöleltem a derekánál fogva. Értetlenkedve nézet rám. Nem bújt ki a kezeim fogságából azonnal. Pár pillanat múlva megjelent Liam. A kezeim élettelenül hullottak le a testem mellé.

-Szia Emma.-köszöntem neki. Átölelte Liamet és előttem csókolta meg. A torkomat megköszörültem,jelezve hogy nem kérek a műsorból. Belül szörnyen éreztem magam a látottak miatt. Tudtam hogy együtt vannak,de nem bírtam felfogni. Most viszont mintha képen vágott volna a valóság. A tekintetem más felé kalandozott. Nem tudtam őket tovább nézni. Úgy éreztem hogy megfulladok. Ki kellet menjek a levegőre. Nem hazudok ha azt mondom hogy sírni tudtam volna. Leültem a teraszon az egyik székre egy üveg wiskhy kíséretében. Szép lassan egyedül meg is ittam. Az alkohol szinte perzselte a torkomat,de nem bírtam leállni. A szervezem még többért kívánkozott. Szükségem volt rá mint a levegőre. Felejteni akartam, még ha csak egy kis időre is. De már belátom kár volt lerészegednem,mert az önkontrollomat elvesztettem teljesen. Szinte nem is én voltam....

*Emma*

Sajnálkozva figyeltem volt barátom távolodó alakját. Sajnáltam őt hisz én is megcsaltam őt...Liammel. Aki a mostani pasim. Furcsa ezt így kimondani. Ismerem Niall érzéseit és a bágyadt tekintetéből is észrevehető hogy maga alatt van. Igyekszik a vidám és laza arcát adni,de a felszín alatt szenved. Miattam!. Szörnyű ember vagyok. Csak szenvedést okozok a körülöttem lévőknek. Hiányoznak öcsém okos tanácsai. Mindig volt valami a tarsajában amivel fel tudott vidítani. De most valami oknál fogva nem találok rájuk. Több mint egy év telt el. Az ember csak a legrosszabbra tud gondolni. Miért nem veszik fel velem a kapcsolatot? Mi történhetett? Esetleg ember rablók tartják őket fogságba vagy balesetük volt? Fogalmam sincs hogy mi lehet. Kimentem a konyhába és pár felest lehajtottam.  Éreztem hogy jobb kedvre derített az alkohol. Harry azonban elkapott pár táncra. A csípőmet jobbra-balra ringattam a zene ritmusára. Harry rengeteget mesélt közben az elmúlt évükről Naomival. Direkt jó volt hallani hogy milyen boldogok együtt. De elmondása szerint kezd a kapcsolatuk kihűlni. Igaz már az is csoda hogy kibírták együtt idáig. Hisz egyikük sem egy kapcsolat típusú ember. Mikor a zene lassulni kezdet göndör barátom közelebb lépet. Derekamnál fogva közelebb vont magához.

-Hiányzol neki nagyon. Nem tudod mennyit sírt miattad.- súgta Harry a fülembe. Tudtam hogy most Naomira gondol. Nem szóltam semmit mert féltem hogy elbőgném magam. A szememet a könnyek azonban szúrkodni kezdték. Eltávolodtam Harrytől és az embereken átverekedve magam jutottam ki a friss levegőre. A hideg szél megcsapta arcomat és az egész testem liba bőrös lett. A korlátnak támaszkodtam. Az eget szemléltem amin a csillagok nem látszódtak. Lehunytam a szemeimet és mély levegőt vettem.

-Miért rontok el mindent? Amit jónak látok az mindig rossz lesz. Egy szerencsétlen balfék vagyok. Mindent elszúrok. -motyogtam a sötét éjszakába.

-Nem igaz, ne beszélj baromságokat.- jött egy hang a sarokban lévő hintaszékből. Oda néztem de a sötétben nem igazán vettem ki az alakját. Ám azonban a hangja felfedte kilétét.

-Ne vitatkozz velem Niall. Mindent elszúrtam tudom.- sóhajtottam.

-De én miattam. Ha akkor nem rúgtam volna be...és nem vittem volna haza azt a lányt...nagyon sajnálom.- hadarta az emlékeibe mélyedve. A mai napig is az emlékezetemben él az a kép ahogy azzal a lotyóval fekszik összebújva, ahol együtt aludtunk békésen.-Bárcsak vissza tudnák menni az időben és akkor máshogy cselekednék.

-A tetteinknek megvannak a maguk következményei.- suttogtam szelíden.

-Igen,ahogy mondod. Valamelyik gyenge és valamelyik erősebb következménnyel jár. Én rendesen megszívtam az biztos..-túrt bele szőke hajába és keservesen felnevetett. Meg köszörültem a torkom és a mellem előtt összefontam karjaimat.

-Mindenki hibázhat hisz emberből vagyunk. Bevallom neked hogy borzalmas érzés volt látni a hölgyikével...dühös voltam rád nagyon hisz az internetről jöttem rá mindenre. Kérdőre akartalak vonni csupán..de akkor benyitottam és megpillantottalak vele...a szívem abban a másodpercben tört darabokra. Nem tudtam másra gondolni csak hogy én nem vagyok elég jó neked...és csak egy játék vagyok. A legjobb megoldásnak láttam hogy elmegyek tőled minél messzebb. Nem akartalak látni téged. Így hát eltűntem az életetekből. Rendszeresen nyomon követtem minden hírt rólatok. De a szívem még mindig fájt...- hirtelen Niall mellettem termett kezeivel magához vont és szorosan átölelt.

-Számomra te voltál a mindenem. Nem a hírnév miatt voltál velem. Tudtam hogy magamért szeretsz. Nem használtalak játéknak, még a legvadabb álmaimban sem.- simított végig a hátamon.

-Valóban nagyon szerettelek és be kell ismerjem Liamet is mindig szerettem. Önmagamnak is tagadtam. De valahogy úgy érzem ő az igazi.-motyogtam a vállába.

-Igen éreztem a köztetek lévő feszültséget. Ahogy egymásra néztetek. De nem tudlak elfelejteni Emma. Vissza szeretnélek kapni.-emelte fel a fejemet hogy a szemembe nézhessen.

-Nial...én Liamet szeretem. Ő az igazi, bár tudom furcsán hangzik egy húsz éves lány szájából. Ha szeretsz még akkor elfogadod a boldogságom.- súgtam neki. Keservesen nézett rám és ajkait az enyémekre nyomta. Leheletéből csak úgy áradt az alkohol aromája. Jócskán ihatott. Gyorsan elhúzottam és mérgesen meredtem rá.

-Tudtam hogy nem ütsz meg.-kacagott.

-Baszd meg te nem vagy normális? Ha valaki meglátott volna...hatalmas bajban lennél.-háborogtam.

-Olyan vagy mint egy mérges kiscica.-röhögött. A vállába bokszoltam mérgesen.

-Niall figyelj..mi csak barátok lehetünk oké? Semmi több.- kérdeztem valamivel nyugodtabban. Egy kicsit hezitált hogy direkt idegesítsen.

-Rendben..-sóhajtott.-Barátok.-ölelt meg. Jó érzés öntött el hogy tiszta vizet öntöttünk a pohárba.

Vissza mentünk a házba hogy élvezzük a bulit. Úgy éreztem hogy most azzal a személlyel kell foglalkozzak akit ma este eddig hanyagoltam, Liammel. Hozzá bújtam és táncolni kezdtünk Ellie Goulding- Starry Eyed című számára. Egyszerűen jól éreztük magunkat. Egy új és talán békés fejezet kezdődik az életünkben.

****

Remélem tetszett a rész, ha igen akkor kérlek pipáljatok vagy írjátok meg a véleményeteket.