23.Fejezet / What , I'm pregnant?/

Sziasztok drága egyetlenjeim!
Meghoztam az új fejezetet.
Köszönöm a pipákat és a kommenteket!
Jó olvasást!
Puszaaa
Fanni

*Emma*

Eltelt pár hét mióta a srácok ismét vissza mentek turnézni. Liam hiánya szinte az őrületbe kerget. A sok szabad időmnek köszönhetően rengeteget olvasok. Naomival ismét sok időt töltünk együtt. Filmeket nézünk és vásárolgatunk mint régen. Rengeteget mesél a Harryvel való kapcsolatáról is. Boldogok együtt, aminek nagyon örülők. Mindketten megérdemlik azt hogy boldogok legyenek.  Naomival a kanapén csevegtünk egy kis nasi társaságában. Mindig is édes szájú voltam de egy pár hete még nagyobb mennyiségű gumicukrot és csokit fogyasztok. Ez persze éles látású barátnőmnek fel is tűnt. Főleg a néha néha elő forduló rosszul létemnek. Nem igazán kerítettem neki nagy jelentőséget.

-Minden oké Emma? Elég rosszul festesz.-kérdezte aggódva. Bele néztem a tágra nyílt szemeibe.

-Persze, csak mostanában kicsit túl hajtottam magam.- legyintettem. Egyik szemöldökét felvonta és látszott rajta hogy erősen agyal valamin. Közben felkeltem hogy üdítőt hozzak be. A nappaliba tartva hirtelen hányingerem támadt. A poharak kiestek a kezemből. Naomi a csattanásra felkapta a fejét és hozzám rohant.

-Emma minden oké biztos? Menjünk be a kórházba. Kérlek!- hadarta.

-Naomi minden rendben biztos. Csak tudod milyen ügyetlen vagyok.-motyogtam. - Valószínű hogy valami influenzát kaphattam el. Kicsit el is fekszek szerintem. -hadartam. Az üveg szilánkokat feltakarítottam és elfeküdtem a kanapén.

-Ha nem tudnám Liamről hogy felelősség teljes akkor azt gondolnám esetleg terhes vagy. -motyogta. Erre a mondatára rákaptam a fejem.

-Ugyan már Naomi ne légy nevetséges, kérlek. Tutira nem vagyok várandós. Szóval hagyjuk a témát.-hadartam idegesen.  Pedig tudtam hogy van benne valami amit mond. De egyszerűen nem tudom sem magamat sem Liamet elképzelni ilyen fiatalon szülőnek. Ő nem adhatja fel a karrierjét hogy itt üljön esetleg velem babázni.

-A menzeszed megvan?-kérdezte. Az alsó ajkamba haraptam és magamban számolni kezdtem.

-A francba másfél hete késik.-motyogtam.  Naomi felpattant és a táskájából kiszedett valami fényes csomagolású eszközt.

-Tessék, ezt a tesztet csináld meg most.-mondta és a kezembe nyomta. Nagyot sóhajtva a fürdőbe vonultam. Elvégeztem a tesztet és kivártam a végeredményt. Naomi bejött és együtt néztük meg. Nem mertem hinni a szememnek. A könnyek szúrkódni kezdték a szememet. Lehetetlen, nem lehetek terhes. Egyszerűen hihetetlen. Naomi azonnal átölelt és nyugtatgatni kezdett.

-Sss...nyugi Emma. Ne sírj!-simogatta a hajamat.

-Liam el fog hagyni.-motyogtam. Azt hiszem sokkot kaphattam.

-Dehogy fog. Gondolkodj már te hülye lány. Imád téged és a babátokat is imádni fogja.- Naomi elég nevetséges mikor ezt a dorgáló hangnemet használja.

-Ne mond el neki Naomi.-súgtam rekedtes hangon.

-Hát nem is én fogom elmondani neki édesem.- felelte. Még hat hét van vissza a túrnéból, az alatt a pocakom már látszódni fog.

-Egy hét múlva jönnek haza három napra megint.- mondta és kivezetett a nappaliba.

-Nem tudom neki elmondani. Félek hogy kiabálni fog velem.- motyogtam magam elé bámulva. Kétségbe voltam esve. A lábaimat felhúztam és átöleltem őket, a fejemet meg a térdemre hajtottam.

-Nem fog kiabálni. Hát így ismered Liamet?! Jó első reakciója a megdöbbenés lesz, de aztán örülni fog neki és támogatni fog.-magyarázta.-Holnap meg elviszlek a dokihoz.-tette hozzá.

A napok rohamosan teltek. A az orvos megállapította hogy már a harmadik hétben járok. Liamnek még nem említettem mert úgy gondoltam jobb ha személyesen közlöm vele a hírt hogy apa lesz.

A mai napot egyedül töltöttem mert Naomi otthon várta Harryt. Elkészítettem Liamnek a kedvenc fogásait amit az anyukája receptjei alapján csináltam.

-Emma! Édesem megjöttem.- kiabálta az elő térből. A hangjára össze rezzentem. A lábaim remegni kezdtek és a gyomromban is pillangók ezreit éreztem. Mintha attól félnék hogy le olvassa a homlokomról hogy várandós vagyok aztán kinevetne és elfutna. Naominak igaza van, Liam felelőség teljes. Vállalja a tettei következményét mindig. Nem futna el a problémák elől. Végig simítottam a hasamon és felkeltem a kanapéról. Mosolyogva jött felém. Az ajkait az enyémekre helyezte.  A karjaiba kapott és párat forgott velem. Erősen ölelt magához, ezzel is éreztetve hogy menyire hiányoztam neki.

-Szia!-nyomtam egy puszit az arcára.

-Hm..mik ezek a finom illatok?-kérdezte játékosan. Kézen fogva a konyhába vezettem.  Leültünk és neki láttunk a vacsorának.  Ízlet neki nagyon az étel. A mosogatást szó nélkül bevállalta. A kanapén vártam hogy végezzen. Addig elő vettem még az ultrahangos képet.  Gondolatban már össze szedtem hogy mit és hogyan fogok neki elmondani. De a gyakorlatba hebegni habogni fogok.

-Mi a baj kicsim?-kérdezte aggódva. Észre sem vettem hogy bejött. Nagy levegőt vettem és bele kezdtem.

-Liam tudom hogy elég hihetetlen lesz ez első hallásra de kérlek hallgass végig... Nem tudom hogy hogyan kell az ilyen hírt közölni helyesen így csak egyszerűen kibököm. Babánk lesz! Egy kisbaba növekszik idebent.- mutattam a hasamra. Liam szemei elkerekedtek a döbbenettől és a szája is tátva maradt. Vártam hogy megszólaljon, hogy mondjon már valamit de semmi. Elé raktam a képet. A száját becsukta és magához ölelt. Egy csókot nyomott a hajamba.

-Ez nagyszerű hír!-lelkendezett.- El sem tudom hinni hogy apa leszek.-tette  hozzá.

-Nem vagy dühös rám?-kérdeztem értetlenül.  Az arcomat a két tenyere közé fogta és a szemeimbe nézett.

-Emma, azt ne mond hogy féltél tőlem. Miért lennék rád dühös? Nem csak a te hibád. Meg ha már megtörtént akkor örüljünk neki. Nem akarom hogy félj tőlem, azt szeretném hogy megbízz bennem és merj elmondani dolgokat.- hadarta. 

-Három hetes a magzat. Mikor legutóbb itthon voltál akkor eshettem teherbe.-sutogtam. Liam átölelt és simogatni kezdte a hátamat.

-Minden rendben lesz kicsim, ne félj.-mondta. Valahogy sikerült neki lenyugtatnia. A pillanatot a csengő hangja zavarta meg. Felkeltem hogy ajtót nyissak és amint az ajtót kitártam ledöbbentem. Nem tudtam hinni a szememnek. Gondolkodás nélkül a nyakába borultam annak a személynek aki oly nagyon hiányzott.