28.Fejezet

Sziasztok drága egyetlenjeim!
Boldog új évet mindenkinek
Remélem tetszeni fog ez a rész nektek. Tudom az előző kicsit lapos lett.
Jó olvasást
puszaaa
Fanni

  *Harry Styles*

Eljött a várva várt nap, mikor a srácokkal elvisszük Liamet  a legény búcsújára. Természetesen én magam vagyok a főszervezője de Zayn és Louis is besegített a szervezésbe. Hát Niall barátunk már kevésbé volt aktív és segítő kész. Véleményem szerint még mindig bele van zúgva Emmába, csak tagadja az egészet. Csak nem értem, hogy nem veszi észre hogy az egész nyílván való. Szereti Emmát… na és? Attól még hogy szerelmes azért nem kell elszúrni a mi jó kedvünket. Mert azt teszi. Mi boldogan szervezzük a bulit amíg ő csak duzzog. Fel kell fognia, hogy Emma már régen tovább lépet rajta és hogy ő most boldog Liamel. Sokszor elmondtam neki, hogy az egészet csakis magának köszönheti. Jó valamennyire az én hibám is, mert hagytuk azon az estén inni. De nem kellet volna ágyba bújnia azzal a macával. De a múlton nem érdemes rágódni, mert nem tudja megváltoztatni. Hülyeség lehet, amit tanácsoltam neki, de szerintem igaz. Lépjen tovább végre ő is és legyen boldog. Most például itt van Demi. Végre egy szép okos és tehetséges lánnyal lehet, aki nem a hírnevére és a vagyonára utazik. Sőt Demivel már jó ideje jóban is van. Ismerik egymást rendesen és mégis csak színlelik a kapcsolatukat. De hogy mégis ezt én honnan szedem? Hát onnan, hogy elbeszélgettem Niallel és elmondta, hogy Paul kényszeríti rá. Nem szeretné kihasználni Demit és ezért közben bűntudata van, mert tudja, hogy Demi titkon szerelmes is belé. Bevallom, én nem szívesen lennék Niall bőben. Nem elég hogy híresek vagyunk és ezért az utcán vagy bárhol lerohannak minket és alig várjuk, hogy biztonságban lehessünk otthon a párunkkal,de neki még lelki vívódásokkal is küzdenie kell. Erős gyerek azt be kell vallani. Végre hogy ne csak Niallel foglakozzak vissza rántottam magam a jelenbe. A csomagjaimat kihordtam az autómba, hogy lassan elindulhassak a 1D villához. Oda terveztem az indulást. Csak hogy humoros legyek eleinte Las Vegasba terveztem a bulit, de a szoros munka idő, miatt ezt ki kellet ,hogy lőjem a lehetőségek közül. A srácoknak persze nagyon tetszet az ötlet, el akarták játszani a Másnaposok című filmet élőben is. Paul és Liam lázasan tiltakoztak ellene. Én meg csak jókat nevettem a többiek hülyeségén és érveiken, hogy miért lenne jó épp Las Vegas. A választási listámon ezért maradt London. Egy klubot kibéreltem ahová Liam mostani és régi barátait is meghívtam. Jó hosszú listát nyomott elém Andy. Eszméletlen nagy buli lesz az biztos. Sztár barátokat is meghívtunk akik persze egy kis rögtönzőt koncerten jutalmazzák meg barátomat.  Az év bulija lesz szerény véleményem szerint, persze nekem köszönhetően. Az esküvőt is rám bízhatták volna. El tudnám képzelni Styles módra.  De a lányok mégis csak ügyesebbek az olyanhoz, mint én. Én másban vagyok jó, de az már az én tikom marad. Egyébként én nem vagyok egoista csak szeretek magamról beszélni és kész. Én is követtem el hibákat bevallom itt mindenkinek, de épp azoknak a hibáknak köszönhettem, hogy ilyen ember lettem.  Gondolatmenetemből Naomi érintése zökkentett ki. Az arcom mosolyra húzódott amint az ölembe fészkelte magát. Egyáltalán nem bánom azt,hogy elvállaltam azt a tábori állást. Ha nem tettem volna meg akkor, a mai napig is azt az életemet élném ami nem éppen példa mutató. De hála ennek a szépségnek, tudtam változtatni rajta.
- Mikkor indulsz?- kérdezte miközben az arcát a nyakamba fúrta. Kellemes jázmin illata megcsapta az orromat és egy kicsit elkábított.
- Nem tudom… lassan kéne. - sóhajtottam.  Az egyik hajtincsével kezdtem el babrálni közben.

- Remélem ,nem iszod le magad nagyon Harry, aztán meg nem tudod ,hogy mit csinálsz és megdöntesz valami idegen csajt. - hadarta és szinte megállás nélkül. Nem értem miért kell neki féltékenykednie. Tudja, hogy őt szeretem és kész, ja és nem csalnám meg őt sosem. Még Paris Hiltonnal sem.

- Ne félj, nem fogok hülyeséget csinálni és kész. – motyogtam és bele pusziltam a tenyerébe. Az arcára ismét kiült az a varázslatos mosolya. Pár percig még békésen ültünk össze bújva, de aztán sietősre fogtam magam. Az úton biztonságosan vezettem és szerencsémre egy örült vezetővel sem sikerült találkoznom.  A kocsimmal beálltam a garázsba, majd bementem a nappaliba. Már jó páran itt voltak.  Remek hangulat uralta az egész szobát. Nevetéseik és viccelődések. Remélem, ez megmarad az este folyamán is. Csodák csodájára Niall barátunk is egész jó kedvében szórakozik Louval. Liam pedig még sehol sincs. Direkt mondtam neki, hogy időben érjen ide. De majd magyaráz valamit kifogásként úgy is. Ha az embernek egy bulit rendeznek, akkor szerintem illene, időben megjeleni. Legalábbis ez az én szerény véleményem.

- Szerintem indulni kéne a bárba már. – szólalt meg Paul.

- De Liammel mi lesz? – kérdeztem értetlenkedve.

- Küldök neki egy SMS –t ,hogy oda jöjjön már. – folytatta Paul. Bólintottam és követtem.

- Remélem ott lesz mire oda érünk mi is. – morogtam az orrom alatt. Beültünk a kisbuszba és elindultunk a helyszín felé. Oda felé végig 1D számokat énekeltünk… Igen most gondolom mindenki fejében az a gondolat futott végig, hogy micsoda egoista egy bagázs vagyunk. De nem vagyunk azok. Eddig sem szálltunk el akkor ezután sem fogunk. A nagy éneklést az törte meg, hogy Pau hirtelen lefékezett. Értetlenül pislogtunk, mert még a klub közelében sem voltunk. Az ablakon kinézve állapítottuk meg, hogy dugóba keveredtünk. Nagyon jó lesz elkésni a buliról… és még én nyafogtam, hogy Liam nem ér oda időben. Hát Ő ott lesz már rég. Paul leszállt és néhány emberrel beszéljen, hogy mi történt. Zaynnel és Niallel együtt utána mentünk, hogy megtudjuk mi is az okát, hogy miért kell itt egyhelyben lennünk.  Az embereken küszködve sikeresen átjutottunk és amikor megláttuk Pault tudtuk, hogy valami baj van ,mert ritkán látjuk őt sírni de most sírt. Gyors léptekkel mentünk oda hozá, és a roncs kocsit azonnal felismertük.
- Úristen! – motyogtam magam elé.

*Liam Payne* 

Álmosan keltem ki az ágyamból reggel. Este kicsit későn értem haza egy vacsoráról. Emma ekkor már az igazak álmát aludta és nem volt szívem felébreszteni, ezért halkan bújtam be mellé az ágyba. Most viszont ő már nincs itt,és a helye is hideg. Ezek szerint már egy ideje felébredt és valamit odalent csinálhat. Ásítva indultam meg a fürdő szoba felé, hogy valamennyire összeszedjem magam. Estig össze kell, kaparjam magamat, mert különben Harry tuti kicsinál. Direkt megmondta, hogy pihenjem ki magamat, mert este bírnom kell a strapát. Igen ma lesz a legénybúcsúm. Őszintén nem vagyok bulizós típus, de a barátaimét mindig elmegyek, bárhová ha hívnak. Ezt pedig nem hagyhatom ki, mert képesek lennének értem eljönni és magukkal cipelni. Az nem lenne valami vicces helyzet. Bár ők tuti, hogy jókat nevetnének rajtam. Gondolatmenetemből kis kutyám ugatása ébresztett fel. A kedvenc játékát ledobta elém a földre. Mosolyogva megsimogattam a buksiját és elindultam lefelé a konyhába.  A tűzhely előtt Emma sürgőt forgott. Magamhoz öleltem és egy lágy csókot nyomtam az ajkaira. Csókunkba ismét bele mosolyodott mindkettőnk.

- Jó reggelt! – leheltem levegő után kapkodva.

- Neked is! – kuncogta. Kezeimet a szépen domborodó pocakjára vezettem. 

–Kialudtad magad?- kérdezte miközben a nappali felé indult.

- Nem igazán… kicsit fáradtnak érzem magam. – magyaráztam. Megértően bólintott csak.

- Este hogyan fogod bírni a bulizást? Aludd ki magad nyugodtan. Meg leszek egyedül is nyugi. – biztatott.

- Szó sem lehet róla. Iszok egy kávét és jobban is leszek. – jelentettem ki. Nem érdekel, hogy a buliban esetleg elalszok vagy valami, de nem fogok már aludni. Vigyázni akarok, rá ameddig itthon vagyok.

- Naomival ma tartunk egy csajos napot, ha nem gond. – kérdezte reménykedve, de már a konyhában előttem. Hát a tervem akkor bukott de akkor majd játszok Lockival. Elviszem sétálni a közeli parkba.

- Rendben, érezd jól magad. Majd holnap találkozunk édes. – öleltem át.

- Oké! Szia és vigyázz magadra. – köszönt el majd egy puszit nyomott az arcomra és elindult kifelé. Az ablakból végig néztem, ahogyan beszáll a kocsiba és elhajt.  Nagyot sóhajtva kutattam reggeli után a hűtőben, majd alaposan bekajáltam. A nap további részét a kanapén kinyúlva töltöttem. Kedvenc tévé sorozataimat néztem. Twitteren bekövettem pár szerencsés rajongót is. Elképesztőek a directionerek…. egyszerűen a kitartásukon csak csodálkozni tudok. Naponta több millióan írnak nekünk, de sajnos nem tudunk mindenkit visszakövetni vagy vissza írni nekik. Bár szívem szerint leülnék mindegyikükkel beszélgetni egy kis időre is akár. Nekik az lenne életük talán egyik fénypontja. Épp ezért nem győzzük hangsúlyozni elégszer,hogy mennyire hálásak vagyunk a támogatásukért és mind, azért amit tőlük kapunk.   Az időt nézve sietősre fogtam magam, mert kb 1 óra múlva a 1D villában kéne legyek. Hát kétlem, hogy oda érnék időben. Gyorsan felálltam és az utam a fürdőbe vezetett. Ruháimat a földre dobtam és beálltam a zuhany alá. Sose végeztem még ilyen gyorsan a fürdéssel, mint most. A törülközőt a derekam köré csavartam majd a szobába rohantam felöltözni.  Sikeresen megcsúsztam a vizes lábammal a padlón és a talajra zuhantam. Hangos röhögésben törtem ki magamon. Szerencsémre nem látta senki sem az esésemet, mert ha valaki látta volna, akkor tuti nem röhögném ki saját magamat.  De hát ilyen az én formám. Egyszer van az életemben legénybúcsúm és még arról is képes vagyok elkésni.  Nem elég elkésnem az interjúkról, fotózásokról és egyéb fontos dolgokról, de az ember saját legénybúcsújáról elkésni…. az már tehetség. Az esküvőmről nem szándékozok elkésni. Remélem legalább ott meg tudok, jeleni időben. Pár hét és kiderül úgy is. Végül fel tudtam öltözni normálisan. De bezzeg a slusszkulcsomat el tudtam keverni, de úgy, hogy azt ember nem találja meg. Hosszú percek és káromkodások után megtaláltam a kanapé párnája alatt. Azt ne kérdezze meg senki sem, hogy hogyan került oda, mert nem tudok rá értelmes választ adni. Felkaptam a bőrdzsekimet és a telefonomat aztán elindultam a kocsimhoz. Gyújtást adtam neki, aztán pár másodperc után a motor életre kelt és bátran a gázra taposva indultam el a második otthonom felé. Próbáltam biztonságosan vezetni, de valamennyire sietnem is kellet. A telefonom közben megcsörrent, de amikor fel akartam venni, akkor kiesett a kezemből. Egy pillanatra nem figyeltem az útra, mert a telefon után nyúltam. A fülemet kerékcsikorgás és hatalmas csattanás csapta meg. Egy dologra tudtam gondolni… arra hogy mindig szeretni fogom. Akár a halál torkában is.