14.Fejezet

Sziasztok drága egyetlenjeim!  
Köszönöm a kommenteket,nagyon jól esnek a szavaitok!
Remélem erre a részre is kapok elég kommentet,bár ez a rész nekem nem anyira tetszik...kicsit sz*r lett :(
De remélem nektek tetszeni fog.
Jó olvasást!
Puszaaaa
Fanni

*Emma*

 

1 év telt el miotta ott hagytam a fiúkat. A Niall által okozott  seb már begyógyult,de a heg megmaradt. Egy dolog miatt viszont bűntudatom van...Liam..végre együtt lehetnénk,de én elmenekültem. A családom felől még mindig semmi hír,amit kezdek különösnek találni. Hisz több mint 1 éve nem jelentkeznek! A mindennapi betevőmre magam kerestem meg a pénzt,táncosnői állásban. Elégg jól fizetnek,így nem kell másodállásban

dolgoznom. A pénzből a főiskolai tandíjamra is futt. Tudom hogy Liam egyáltalán nem örülne,ha megtudná milyen helyen dolgozok. Bevallom magam sem vagyok büszke saját magamra.

Az egész nap úgy kezdödöt ahogy mostanra már megszoktam. Reggel felkeltem, megreggeliztem aztán mentem a főiskolára. Késő délután gyors tanulás, aztán irány a munka. Az egyik táncosnővel közeli barátság alakult ki. A tükör előtt gyorsan felhelyeztem a sminkem,majd felhúztam a ,,munkaruhám". Scott a főnököm jött hátra hogy kitessékeljen az egyik asztalhoz. Nagy levegőt véve lépkedtem a ,,színpadom" felé. Az ujjaimmal végigsimítottam a ruhámon. Felléptem az asztalra és elkezdtem táncolni. Egy asztal felé tekintve vettem észre hogy figyelnek. A tekintetem össze akadt az Övével. A torkomban hatalmas gombóc nőt, míg a hasamban pillangók ezreit éreztem. Gyors mozdulattal szálltam le a talajra, majd ahogy csak tudtam igyekeztem minél előbb visszaérni az öltözőbe, de valami megragadta a karomat és magához rántott. Szemeimből a könnyek sokasága hullott. A fejemet felemelte hogy a szemünk egy magasságba legyen. A pulcsiját levette és a hátamra terítette.

-Miért?-kérdezte csendesen. A fejemet megráztam, s a szemeimet lehúnytam.-A pénz miatt?-kérdezte. Bólintottam egyet.

-Emma.Öltöz fel. Haza jössz velem!-parancsolt. Megfordultam és az öltözőbe siettem. Levettem magamról a munkaruhám és felvettem helyette a blúzomat és a farmeromat. Pár perc múlva vissza is tértem Liamék körébe. Karon fogva vonszolt ki a klubból a kocsihoz. Liam beült a volánhoz míg Harry előre ült. Így én kénytelen voltam Niallel hátul ülni.

-Hát ez érdekes este volt.-törte meg a csendet Harry. Gondolom Liam szúrósan nézet rá,ezért hallgatót el. Egy kis idő után hirtelen Liam lefékezet,ha nem lettem volna bekötve biztos lefejeltem volna az ülés támlát. Harry és Niall kipattantak a felhajtón,Liam is kiszállt és kinyitotta az ajtómat. Nem mozdultam meg ezért gyengéden megfogta a kezem és kihúzott. Kinyitotta az anyósülés felőli ajtót és beszálltam. Kocogva megkerülte az autót és a megengedetnél gyorsabban kezdet el hajtani. Alig öt perc alatt már egy garázsban álltunk. Liam kiszállt a járműből,én pedig bátortalanul követtem a példáját. Miután kiszálltam megfogta a kezem és befelé húzott. A szobájában a szekrénybe kutatott és egy bokszert nyomot a kezembe.

-Menj fürödni utána beszélünk.

Bólintottam aztán elindultam a fürdőbe. A kádat tele engedtem vízzel. A ruháimat a földre dobtam egy kupacba. Gyorsan lemosakodtam,majd siettem vissza Liamhez. Ő már az ágyán ült. Hang nélkül leültem mellé.

-Hogy kerültél oda?-kérdezte.

-Én…-nem bírtam megszólalni.

-Hogy a francba kerültél pont te egy olyan helyre?!-csattant fel és mikor látta hogy a könnyeim szaporán gurulnak le az arcomon,az ölébe húzott és hagyta,hogy kisírjam magam a vállán.

-A szüleim még mindig nem jelentkeztek...már bejelentettem a rendőrségen az eltűnésüket. Napokig nem ettem mert nem volt pénzem a főiskolai tandíj miatt.-szipogtam a sós könnyekkel küzdve.-Láttam egy hirdetést és jelentkeztem.-vontam vállat.

-Sajnálom hogy kiakadtam. Tud hogy mérges vagyok rád! Emma te egy szép,okos,értelmes lány vagy. Pont egy olyan helyre kellet menned?! Magamat is hibáztatom hisz jobban kellet volna keresselek!-az arcát a tenyerébe temette.

-Liam nem a te hibád.-simitottam végig a karján. Sikerült lefejtsem a kezeit az arcáról. Arra lettem figyelmes hogy az ajkai az enyémeken vannak. Hirtelen Liam távolabb húzódót tőlem. Értetlenül néztem magam elé.

-Bocsás meg ezt nem kellet volna.-súgta maga elé. Úgy éreztem magam mintha arcon vágót volna.

Nyelni is alig bírtam bár megértem őt. Fél. Fél hogy esetleg elriaszt maga mellől.

-Megmutatom hogy hol fogsz aludni.-kelt fel az ágyról. Csendesen követtem őt a szomszédos szobába. A helyiség közepén egy nagy ágy állt,a falak mentén szekrénysor. Tipikus vendégszoba berendezés.

-Jó éjszakát.-felelte és kiment.  Bebújtam a takaró alá,s hosszasan csak a plafont bámultam. Sokáig lesz rám ilyen dühös? Meg fog nekem bocsátani? Nem követem el olyan nagy bűnt. Ezekkel a kérdésekkel a fejemben,zuhantam mély álomtalan álomba.

Furcsa hangokra ébredtem fel. Mintha odalent valaki veszekedne valakivel. Halkan kimásztam az ágyból és kiszöktem a szobámból. A lépcső tetején legugoltam és füleltem. Liam és Zayn hangját ismertem fel.

-Nem érdekel Niall, ha megtudom hogy a közelébe engedted én komoly kinyírlak haver!-fenyegetőzőt mérgesen.

-Nem értek veled egyet,hisz csak meg kell beszélniük azt a bizonyos napot...-ellenkezett Zayn. A torkomban gombóc nőt,amint leeset hogy min vitáznak.

-Nem találkozhat vele! Tudom hogy mi jó Emmának és mi nem. Niall a nem jó kategóriába van besorolva. Kérlek értsd meg.-hadarta. Nagy csend állt be köztük. Csupán a fali óra kattogása hallatszót.

-Rendben,de neki rosszul esik ahogy bánsz vele Liam. Az egyik legjobb barátod,szinte a testvéred...-sóhajtott Zayn.

-Ez a lelkiteror nem válik be nálam.-motyogta Liam.

-Tudom,de egy próbát megért. Azért gondolkozz el rajta.-ismét csend honolta a szobát. Ideje volt lemenni úgy mintha mit sem hallottam volna. Csoszogva mentem le a lépcsőn. A srácok a kanapén ültek.

-Jó reggelt!-köszöntem egy ásítás közepén.

-Jól aludtál?-kérdezte Liam,a kezeit kitárta jelezve hogy bújak oda hozzá. Bátortalanul de hozzábújtam. A hátamat cirogata,míg a fejemet a vállán pihentetem.

-Ti akkor végre együtt vagytok?-kérdezte Zayn vigyorogva. Csendben lapultam Liamhez,a lélegzetét hallgattam.

-Nem.-mondta sóhajtva. A hangjából keserűség szűrődött ki.

-Emma van ma programod?-kérdezte Zayn.

-Nincs,miért?- motyogtam.

-Remek. El kéne jönni velem vásárolni,kell pár új holmi. Perrie pedig nem marad meg egy pár percnél tovább egy férfi üzletbe. Liamnek meg amúgy is dolga van.-vont vállat.

-Mikor akarsz menni?-kérdeztem sóhajtva.

-Amint elkészülsz. Reggelizni elviszlek az egyik kedvenc helyemre.-mondta szünet nélkül.

Bólintottam egyet és kimásztam Liam karjai közül.

-Nincs mit felvegyek.-motyogtam szemlesütve. A srácok hangosan felnevettek savanyú képem láttán. Zayn egy kis szatyrot nyomot a kezembe.

-Perrie küldi.-nevetett tovább.

-Köszi,életmentőek vagytok.-ugráltam örömömben. Felrohantam az emeletre és egyenest a fürdőbe siettem. A sminktáskám szerencsére táskámban volt tegnap. Felvettem egy farmert és egy  csíkos pólót. Egy natur sminket helyeztem fel gyorsan. Belebújtam a magas sarkú cipőmbe majd a lépcsőn felvettem a kabátomat.

-Kész vagyok.-döltem neki a falnak. Liam odalépet elém és a fülembe súgta.

-Vigyázz magadra.-az egész testem libabőrős lett. Zayn az ajtóban intet hogy induljunk már.

Liam átölelt egy kicsit majd útnak indultunk Zaynel. Beszálltam az anyósülésre,a biztonsági övet bekapcsoltam és elindultunk. Egy közeli Star Buck's-nál álltunk meg. Zayn a fejére húzta a kapucnit,hogy a rajongok ne ismerjék fel. Rendeltünk pár sütit és két tejeskávét.

-Liam bébi csősznek fogót fel igaz?-kérdeztem az asztalt tanulmányozva.

-Félt téged. Te nem tudod milyen volt neki az elmúlt egy év. Próbálta teljesíteni a kérésed de nem tudta. Egyéjszakás kalandjai voltak csak csupán. Egy lány volt akivel sokat találkozót. Nicole. Azért mert hasonlított rád.-mondta komoly hangnemben. Beleharaptam a sütimbe,majd alaposan így szóltam.

-Nagylány vagyok,tudok magamra vigyázni. Ja és tudom mi a jó nekem.-gúnyolodtam. Zayn letudta a témát egy vállránditásal. Reggeli után végre odaértünk egy közeli üzletbe. A kirakat is árulkodót róla hogy igen elegáns és puccos hely. Belépve a szám is tátva maradt. Az egész üzlet az arany és az ezüst árnyalataiban pompázót. A pénztár rögtön a bejárat mellet volt. Egy mosolygós fiatal lány ült a kaszánál.

-Szia Zayn!-mosolygot a melletem álló srácra.

-Szia Nicole.-üdvözölte két puszival. Bátortalanul ácsorogtam csak egy helyben. -Emma ő Nicole, Nicole ő Emma.-mutatot be minket egymásnak.

-Szia,sokat hallottam már rólad.-mosolygot.- Liam sok mindent mesélt a múltatokról.-tette hozzá. Ááá szóval ő az a Nicole. Fogalmam sincs hogy mit evett rajta Liam,hisz csak egy átlagos lány. Jó ez nem igaz,nem átlagos egyáltalán. Valóban hasonlítunk egymásra,de ő szebb nálam. Szúrós szemmel mértem végig rajta.

-Bocsi én még nem hallottam rólad semmit se.-mondtam drámaian. Zayn a könyökömnél fogva rángatott a ruhák felé.

-Ennek mi értelme volt?-kérdezte mérgesen. Úgy döntöttem adom a hülyét.

-Minek?-motyogtam.

-Az elöbbinek.-morogta. Értetlenül néztem rá. Vállat rántottam. Zayn kezébe nyomtam a ruhákat hogy próbálja fel őket. A fülkébe még jó pár ruhát vittem neki. Leültem az egyik műbőr kanapéra. Az idő telt és valaki megzavarta a nyugtomat.

-Helló,nekem is tudnál segíteni?-kérdezte,de amint a hangja bekúszót a hallójáratomba a szemeimet lehunytam. Ajkaimat összeszorítottam.

-Hagyj békén Niall!-szűrtem a fogaimon keresztül egy perc elteltével.

-Emma kérlek!-ölelte át a vállamat. Leráztam magamról a karját.

-Nincs miről beszélnünk.-mondtam lehunyt szemekkel.

-Sajnálom,sajnálom hogy megcsaltalak. Ostoba voltam s egyben felelőtlen. Nagyon berúgtam,tudom ez nem mentség de...-hadarta.

-De engem nem érdekel.-szóltam közbe.

-Szeretlek.-mondta és ajkait az enyémre tapasztotta. Hirtelen eltávolodót én pedig egy jókora pofonnal jutalmaztam meg.

-Én meg végeztem veled.-álltam fel és a próbafülkék felé indultam. Neki támaszkodtam annak amelyikbe Zayn van.

-Kérlek siess. Menni akarok.-kérleltem. Válasz nem érkezett,így benyitottam. A ruhák érintetlenül lógtak a fogason,Zayn pedig ott ült a telefonját bújva.

-Emma,te mit keresel itt?-kérdezte meglepődve. Sarkon fordulva indultam el kifelé az üzletből és egy taxiba bevágódva indultam el a mostani lakóhelyem felé.

Kövi fejezet 6db komment után jön csak!